Azt általában mindenki tudja vagy legalábbis sejti, hogy egy szerzői mű, így akár a zenemű felhasználásához – főszabály szerint – a szerző engedélye szükséges. Azt már kevesebben tudják, hogy vannak ez alól kivételek: olyan esetek, amikor nem szükséges a szerző engedélye, hanem a művet „szabadon” fel lehet használni. Ilyen például a paródia is, amely a hazai szerzői jogban újdonságnak számít. Ez a rövid írás egy nem zenei, de látványos példán keresztül mutatja be a kérdés jelentőségét, lényegét, majd felveti a paródiában rejlő lehetőségek gondolatát a zenei alkotás területén.
Néhány évvel ezelőtt Superman ügyvédje voltam a bíróságon: a Superman-karakterhez fűződő szerzői vagyoni jogok jogosultját képviseltem egy ügyben, amelynek a tárgya egy HVG-címlap volt.
A magazincímlapon egy olyan grafika látható, amely a Superman karakterére jellemző elemeket használja fel kisebb-nagyobb változtatásokkal. Az egyik ilyen elem a Superman mellkasán megjelenő jellegzetes „S a pajzson” embléma, amelyet a címlapon annyiban változtattak meg, hogy áthúzták két függőleges vonallal, így az amerikai dollár jelére is utal egyben. A grafikában a figura ahhoz hasonlóan feszíti szét az ingét, és fedi fel alatta a testhez feszülő kék ruhán az „S a pajzson” emblémát, ahogyan ezt Superman a képregényekben szokta tenni. A különbség csak annyi, hogy Superman izmos testéhez képest itt egy kissé túlsúlyos figura látható.
Itt meg kell jegyezni, hogy Superman karakterét a szerzői jog védi, hiszen a karakter eredetileg képregényekben, majd annak különböző adaptációiban, például filmekben, számítógépes játékokban, azaz szerzői művekben jelent meg. Így a Superman-karaktert jogszerűen csak annak az engedélyével lehet felhasználni, aki a hozzá fűződő szerzői jogokkal rendelkezik.
A Superman karakterhez fűződő szerzői jogok amerikai jogosultja nem annyira lelkesedett attól, hogy a világszerte ismert és szeretett szuperhősét – még ha áttételesen és távolról is –, de felhasználják egy olyan üzenet kifejezésére, amelyben társadalmi-politikai kritika fogalmazódik meg.
Hiába érvelt a bíróságon a lap kiadója azzal, hogy a címlapon a Supermanre emlékeztető grafikával a véleménynyilvánítás és a művészeti alkotás szabadságát gyakorolta, és esze ágában sem volt jogtalan hasznot húzni a Superman karakterből vagy akár csorbítani a karakter pozitív imázsát, a pert elvesztette. A bíróság első- és másodfokon is megállapította, hogy a kiadó engedély nélkül, jogtalanul használta fel a Superman karaktert, amellyel megsértette az ahhoz fűződő szerzői jogokat. A jogsértés jogkövetkezményeként a bíróság eltiltotta a magazin kiadóját a hasonló jogsértéstől, és arra kötelezte a kiadót, hogy tegye közzé a jogsértést megállapító ítélet rendelkező részét. Ilyen jogsértés esetén egyébként kártérítés (a helyes kifejezés: „a jogsértéssel elért gazdagodás” megtérítése) is érvényesíthető, de ez ennek a pernek nem volt a tárgya.
Nagyon lényeges körülmény, hogy az ügy idején, 2019-ben a magyar szerzői jogi törvényben még nem szerepelt a paródia-kivétel. Az Európai Unió jogában évtizedek óta ismert volt ez a kategória, és az EU legtöbb országában már szabályozták a paródiát, de a magyar Országgyűlés egészen a közelmúltig nem ültette át a magyar belső jogba a paródia-kivételt. Valószínűleg azért, mert nem volt olyan ügy, ami felhívta volna a figyelmet a hiányára.
Aztán jött az említett és azóta elhíresült Superman-ügy, amelynek híre aztán bejárta a szakmai köröket. Ez ráadásul éppen egybeesett a 2019 tavaszán Strasbourgban elhatározott európai szerzői jogi reformmal, amelynek nyomán számos pontos módosítani kellett a magyar szerzői jogi törvényt.
Mindezek után 2021 nyarán bekerült a paródia-kivétel a szerzői jogi törvénybe, amely úgy szól, hogy „a művet […] humor vagy gúny kifejezése útján, karikatúra, paródia vagy stílusirányzat céljából bárki felhasználhatja.”
Viccelni tehát szabad. Superman pedig a jelenleg hatályos szabályok mellett a korábbi címlap ügyében valószínűleg már nem nyerne pert.
Ez pedig nemcsak a vizuális művészeket, hanem a zenészeket is érinti. Érdekes kérdés, hogy vajon akár kortárs komolyzenei műveknek milyen felhasználására adhat lehetőséget a szerzői jogba beiktatott paródia-kivétel, hiszen az utóbbi műfajsemleges. Akár zenemű is felhasználható paródia céljából. El tudok képzelni például egy zenei „így írtok ti-t”, vagyis egy olyan gyűjteményes zenei művet, amely a kortárs komolyzenei alkotók műveit parodizálja, hasonlóan ahhoz, ahogy Karinthy Frigyes irodalmi karikatúraként idézte meg pályatársai alkotásait.
A paródiának azonban más megjelenési módja is lehet. Az Európai Bíróság az ún. Deckmyn-ügyben hozott ítéletében például azt is paródiának tekintette, ha nem maga a szerzői mű a paródia tárgya, hanem a művet valami másnak, akár személynek vagy eseménynek a parodizálására használják fel, a paródia eszközeként humoros, gúnyos módon. Elvileg ez is működhet zenével. El tudom képzelni például John Williams Star Warsból ismert „birodalmi indulóját” (Imperial March) egy olyan gúnyos, humoros társadalmi-politikai reklámfilmben, amely a zenével valamely közszereplő vagy politikus karakterisztikája és a „erő sötét oldala” között kívánna párhuzamot vonni. Vajon jogszerű lenne ez? Vajon van-e, lehet-e létjogosultsága, akár művészeti értéke, alapja, célja a zenei paródiának a komolyzenében?
Milyen művészeti lehetőségek rejlenek a zenemű paródia céljára történő felhasználásában? Nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy a zenészek vajon mit gondolnak erről.
Dr. Czeglédi Ádám ügyvéd, szerzői jogi szakértő. A komolyzenével foglalkozó fiataloknak szóló FOCUS on You program keretében április 25-én tart online workshopot, ahol a jogi alapismeretekbe vezeti be a résztvevőket.
