Uj Péter, a 444 főszerkesztője volt az Enyhe katarzis rádióműsor és podcast legutóbbi vendége a radiocafén. A beszélgetésben, ahogy az várható volt, szinte az összes zenei műfaj szóba került: a punk, a nemzetközi és magyar pop és rock, a klasszikusok, a hip-hop, sőt még Dél-Korea egyik legnagyobb exportcikke, a K-pop. Színház-e a rock and roll? És ha nem, akkor micsoda? Léteznek ma még hiteles előadóművészek? És miért nincs átjárás Magyarországon a pop-rock és a klasszikus zene között?
„Engem nem szippantott be igazán a klasszikus zene, de egy időben ráálltam arra, hogy Bartók Rádiót hallgassak. Ott legalább nem beszéltek hülyeségeket. Annál borzasztóbb dolog nincs, amikor hülyeségeket beszélnek és hülyeségen vihognak, mondjuk egy kereskedelmi rádióban. Vagy bárhol. Kezdünk rájönni, hogy a zene egy jó téma, amit meg lehet beszélni. Fel kell dolgoznunk a saját kultúránkat!” – mondja Uj Péter már a beszélgetés közepén.
Uj szerint a Beatrice a magyar könnyűzene legfontosabb zenekara. Annak a magyar könnyűzenének, amely a főszerkesztő szerint mindig is hordozott magában valami mulatós jelleget: a magyarok inkább voltak szórakoztató zenészek, mint igazi rock and roll arcok. Ezért sikeresek nálunk annyira a zenei paródiák, mint a Belga.
A teljes, vágatlan podcast itt tekinthető meg:
„Most gondolj bele, mondott volna valaha Axl Rose olyat, hogy én mint a szakma képviselője? Nem. És itthon ma már olyan, korábban hitelesnek gondolt előadók is, mint például Lovasi, elkezdett így beszélni, ami aggasztó” – mondja Uj.
A Szatmári Róberttel való beszélgetésben még vitatkoznak arról, hogy vajon színház-e a rock and roll, szóba kerül az, hogy mennyiben képviseli a K-pop az „antiszabadságot”, és az is, vannak-e ma hiteles, tökös és önazonos zenészek.
Uj szerint a Lukács György fémjelezte kultúrfilozófiai irányzatnak köszönhető az, hogy még mindig nincs átjárás a klasszikus zene és a könnyűzene között, miszerint az előbbi képviselheti csak az értékes magaskultúrát, míg a többi a tömegek ízlését szolgálhatja csak ki. A Zeneakadémián tanítók közül a legtöbben még mindig nem tartják igazi zenének a popot és a rock zenét. „Pedig sok más nyugat-európai országban vagy Amerikában már más a helyzet, ott nyíltan beemelik ezeket a zenei irányzatokat is a felsőoktatásba” – teszi hozzá a műsorvezető.
