Süveg Márk Saiid volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában, ahol többek között a rap és a hip-hop műfaj jellemzőiről, sajátosságairól, az önazonosságról és a művészi hitelességről is volt szó. Mennyire alkalmas a magyar nyelv a rapre, mi a hasonlóság a klasszikus zene és az intellektuális hip-hop befogadása között, és milyen belső indíttatás vezérli azt, aki rappel vagy slam poetryvel foglalkozik? Ezekről is beszélgettek a legendás hiphopcsapat, az Akkezdet Phiai egyik alapítójával.
„Manapság mindenki rappel, ezt mi, amikor kezdtük, nem gondoltuk volna. Ma más azonban az indíttatás. A pénzkereset és a karrier lehetősége mozgatja a fiatalokat. Én teljesen megértem, miért akar valaki rappelni, ahelyett, hogy mondjuk egyetemre menne” – mondja Saiid.
„Nekünk a pénzkereset anno eszünkbe sem jutott. Minket csak a művészeti része, az önkifejezés, a szavakkal való játék, az intellektuális tartalom érdekelt. Térképre akartuk tenni azt, amit akkor ebben a szubkultúrában láttunk. Egyszer egy barátom kiszámolta, hogy mennyi pénzt nem kerestünk meg ezzel a hozzáállással, de mondtam neki, hogy ne mondja meg, nem akarom tudni.”
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Saiid szerint azonban ma is vannak olyanok, akikre érdemes figyelni, ilyen például Beton.Hofi, aki nem használ nagyon sok szöveget a dalaiban, de nagyon jól helyezi el őket, és ezáltal sok asszociációra adnak lehetőséget. „Arra azonban kíváncsi vagyok, hogy ki lesz a magyar Kendrick Lamar?” – teszi hozzá.
Saiid úgy gondolja, hogy a művészetben a legfontosabb a hitelesség, az, hogy – még akkor is, ha a rap műfaj megkövetel bizonyos szintű csibészséget – azt mutassa be, ami valóban van, és ne játsszon szerepet.
„A magyar nyelv csodálatos és kiapadhatatlan kincsesbánya, és rapre is tökéletesen alkalmas, csak mások a hangsúlyok és más a jellege, mint mondjuk egy sokkal kiszámíthatóbb, szimplább, de ugyanakkor unalmasabb nyelvnek, mint mondjuk az olasz vagy a spanyol” – véli Saiid.
Az interjúban szó esik még a slam poetry és az irodalom viszonyáról, arról, hogy mi a különbség önazonosság és hitelesség között, és arról is, hogy milyen ihletet képes adni az utca a művészeti önkifejezésben.
