Hála istennek a King’s Singers énekegyüttes nemcsak madrigálok vagy angol reneszánsz szerzők műveinek előadásában jeleskedik. Régóta köztudott, hogy erős (angol?) humorérzékkel vannak megáldva és az is, hogy előszeretettel kirándulnak a könnyedebb műfajok felé. A Warner kiadványán most az amerikai Disney-univerzum zenei oldalával örvendeztetnek meg minket a brit hangszálakrobaták. A szó legszorosabb értelmében.
A King’s Singers több mint 50 éves felvételei között nehéz találni bakit, de ez a 2023-as kiadás, amely a Walt Disney Stúdió alapításának 100. évfordulóját ünnepli, a legambiciózusabbak közé tartozik. A Singers popos beütéseinek és a Disney-anyagoknak a párosítása eleve tökéletes arányt képvisel, de ez még nem minden.
Az együttes friss feldolgozásokat rendelt különböző zeneszerzőktől, közülük több eléggé ismert is akad, pl. John Rutter is feltűnik a komponisták névsorában, az albumon szereplő dalok pedig friss szemszögből világítják meg az ismert darabokat. Ráadásul a Singers világklasszis vendégsztárokat sorakoztat fel, köztük a mezzoszoprán Joyce DiDonatot és a trombitás Lucienne Renaudin Vary-t, ők ketten érezhetően gyerekként lubickolnak régi személyes kedvenceik előadásában.
A legjobb az egészben, hogy az albumnak kielégítően sikerül a Disney zenéje előtti tisztelgés és az új élményszerzés ígérete azok számára (mint amilyenek mi is vagyunk itt, Közép-Kelet Európában), akik korántsem ápolunk olyan szoros viszonyt az amerikai mágus zenei atmoszférájával. A dalok az 1937-es Hófehérke és a hét törpe című filmből származó Someday My Prince Will Come-ig nyúlnak vissza, de a legtöbbjük egészen friss, mondhatni kortárs, és megmutatják azt a figyelemre méltóan egységes fejlődési utat, amely a stúdió zenei produkcióit áthatja. Ehhez a vezérfonalhoz a rock (Phil Collins, az On My Way-ben) és a country (Roger Miller, a bájos-vicces Not in Nottinghamben) dalszerzők is alkalmazkodtak.
Röviden és tömören, ez a King’s Singers kiadvány az elejétől a végéig nagyszerű hallgatnivaló. Hey-ho!