Hámori Máté karmester, a Danubia Zenekar művészeti vezetőjét látta vendégül Szatmári Róbert az Enyhe katarzis c. műsorban a radiocafén.
A beszélgetésben szó esett a Zeneakadémiáról, arról, miért nincs az élvonalban a mai magyar zeneoktatás, hol helyezkedünk el a világ zenei világsztár-térképén. Ugyancsak téma volt a marketing gépezet működése a kultúrában, és azt is megvitatták, miért csak két típusú zene létezik: jó és rossz. Mozart zseni volt? A Carmina Burana viszont csak egy korrekt módon megírt darab? Mitől lesz tenger egy zenemű és mikor beszélünk csak pocsolyáról? Bach-tól Azahriah-ig.
„Voltaire mondását alkalmaznám a zenére is, aki azt mondta, hogy nincs rossz, csak unalmas műfaj: nincsen rossz zene, csak unalmas zene van. Mi olyan sok műfajt játszunk, hogy vettem észre, hogy amire az emberek igazából kíváncsiak, az a jó zene.” – kezdi Hámori Máté. Ezután a műsorvezető a zenei szakma és a közönség ítéletét firtatja.
„Ez attól függ, hogy zsigeri vagy kognitív előítéletről van szó.” – válaszol a karmester. „Mondok egy példát, ha valakit fradistának nevelnek, világ életében utálni fogja az Újpest drukkereket, mert ez a dolog így működik, benne van a know-how-jában. Mi a zsigeri előítélet-mentességet próbáljuk használni és meggyőzni a Brahms rajongókat, hogy a Quimby is fantasztikus zenét játszik.”
A teljes beszélgetés itt nézhető meg:
Hámori úgy gondolja, hogy a világ változik, és így a szimfonikus zenekarok szerepe is átalakulóban van. „Közösségben zenélni flow-élményt nyújt, közben alkotsz és siker, vagyis taps koronázza az erőfeszítésidet. És a pénzről nem is beszéltünk még. Mi 250 éves darabokat játszunk, amelyek kiállták az idő próbáját. Ez ennyire durván jó. Ez azért jelent valamit, nem véletlen, hogy a Mcdonald’s is azzal reklámozza a BigMac-et, hogy már több évtizedet kibírt változatlan formában. Vagy ilyen még az alkohol, ami szintén bizonyított. Bár a zenének nincs mellékhatása.” – mondja a karmester.
Ezután a remekművek és a kevéssé remekművek arányáról beszélgetnek Szatmárival. „A Carmina Burana a zenészek között nem örvend nagy népszerűségnek, és hát lássuk be, Orff nem volt olyan zseni, mint Mozart. Talált egy jó alapanyagot és azt tök jól megírta a középkori szövegek alapján. Nem egy kategória.” Hámori szerint vannak mély tengerek és meglehetősen sekély pocsolyák, amelybe inkább tartozik Orff darabja a karmester szerint.
Ezután Bartók Béla és Kodály Zoltán működésére terelődik a szó. Szatmári szerint a Kodály zeneszerzői munkássága kicsit túl van értékelve, de Hámori a védelmére kel: „Mindkettő zseni, én nagyon szeretem Kodály darabjait, Bartók is elképesztő, csak máshogyan. Kodály érdemei a zeneoktatásban egyértelműen elvitathatatlanok. Ő azt mondta, hogy egy boldog, egészséges személyiségek csak zene révén lehetünk, ehhez pedig elengedhetetlen a jó zeneoktatás. De abban ringatni azonban magunkat, hogy Magyarország jelenleg is a zenei oktatás élvonalában lenne, dőreség. Ez nincs így. Egyre kevesebben jelentkeznek a Zeneakadémiára, egyre kisebb a merítés. Ez tény.”
Hámori úgy gondolja, a Zeneakadémián sokan szeretnek rúgni, neki is voltak már negatív megjegyzései, de szerinte ez nem jó irány. „A Zeneakadémia, amit jelenleg tud, megtesz és van sok nemzetközileg ismert művészünk. De a világsztár kategóriába sajnos nagyon kevés magyar esik bele.”
Hámori szerint Kodály elgondolásai alapján, de modern köntösben kellene tanítani. Az aktív, közösségben zenélés a leghasznosabb dolgok egyik, de ha a legfiatalabbaknak Azahriah tetszik, akkor Azahriah számokat kell tanítani. „Az senkit nem érdekel, hogy Bach melyik évben halt meg. Énekelni kell, hangszeren játszani, élményt kell szerezni. Legyen a zene a minden napok éltető ereje, minden kutatás erről szól!” – teszi hozzá a karmester.
A beszélgetésben többek között szó esik még arról, nárcisztikus személyiség-e a karmester és arról is, miért fontos a művészetben a marketing szerepe.
