Vannak olyan művészek, zeneszerzők, akik képesek nemcsak meghallani a világegyetem harmóniáját, de közvetíteni is tudják azt felénk, halandó emberek felé. Hegedűs D. Géza volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis című műsorának legutóbbi adásában. A Kossuth-díjas színész-rendező az Amadeust állította színpadra, amelynek november 25-én volt a bemutatója a Pesti Színházban. A beszélgetésben szó esett a zene univerzális erejéről, arról, hogyan alkotnak a zsenik, és arról is, hogy miért fontos az állandó megújulás a művészetben és a történelemben egyaránt.
„Már Kepler megírta, hogy a világegyetem harmóniája azonos azzal a harmóniával, azzal a zeneiséggel, amely bennünk, emberekben is létezik” – mondja Hegedűs D. Géza, akinek november 25-én volt az Amadeus bemutatója a Pesti Színházban. „Mozart zenéjében maga a teremtő szólal meg. Van, aki képes meghallani a világegyetem harmóniáját és annak zeneiségét, és van, aki mindezt közvetíteni is tudja. Mozart ilyen.”
Szatmári ekkor megkérdezi, hogy, ha Mozart zseni, akkor kicsoda Salieri? Hegedűs nagyra tartja Salieri művészetét, szerinte ő ismerte a kor művészetét, a szabályrendszereket, de nem volt képes azokat meghaladni. „Egy zseni ezeket a szabályokat szétfeszíti és újakat alkot, lételeme a folyamatos megújulás, mint ahogyan a művészeté is.” Ilyen paradigmaváltás zajlott a 18. század végén, amikor megjelent a polgári színház, és az operaszínpadokon sem az istenek ügyes-bajos problémáival foglalkoztak, hanem a hétköznapi emberek gondjaival.
A teljes beszélgetés itt tekinthető meg:
Ezek mellett szó esik a nyelvek, ezen belül Shakespeare angol nyelvezetének zeneiségéről, a színész-rendező szerint többek között azért volt annyira sikeres korában és azóta is az angol szerző, mert „a korabeli közönség szó szerint értette és magáénak is érezte azt, amit a színpadon hallott” – teszi hozzá.
Hegedűs szerint a művészet nem olyan, mint a tudomány. „A tudomány, a politika, a közigazgatás eredményeit meg lehet haladni, de a művészeti alkotások és ezek világa külön szigetek, világegyetemek, amelyeknek megvan a saját igazsága és érvényessége” – mondja Hegedűs D. Géza.
A beszélgetésben emellett szó esik arról, hogy miért fontos fiatal szereplőkkel megrendezni az Amadeust, arról, hogy miért nem nézte meg a színpadra állításkor Milos Forman filmjét, és arról is, hogy miért volt nagyszerű Kodály Zoltán elgondolása a zenei oktatásról.
