Fazekas Gergely zenetörténészt, a Zeneakadémia docensét látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. A beszélgetésben szó esik a zenei felsőoktatásról, az intézményi rangsorokról arról, mitől jó valójában egy művészeti egyetem és arról is, milyen hasonlóságok és különbségek vannak a klasszikus zene és más műfajok között.
„Nekem folyamatos lelkiismeretfurdalásom van bizonyos csoportjaimmal szemben, mert nem tudom átküldeni nekik időben az anyagot, mert szétszakadok az egyéb munkáim miatt, hogy egy jó életszínvonalon tudjak élni a családommal. Ha ugyanezt az energiát a Zeneakadémiára fordítanám – és az összes többi kollégám pont ugyanígy él – akkor egészen más lenne az intézmény működése” – mondja Fazekas.
„Közben meg lehet ennek egy ilyen felhajtó ereje – amivel nem akarok tippeket adni a kultúrpolitikának, hogy akkor hagyja így a rendszert – mert az, aki ott tanít, tényleg szívvel lélekkel végzi a dolgát. De, azért nekem erről egy Woody Allen idézet jut eszembe: a pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
A Zeneakadémia docense az egyetemek rangsorolásáról és valós teljesítményéről a következőket mondta a műsorban: „Nagyon egyetértek a zürich-i egyetemmel, amely pár héttel ezelőtt kilépett ezekből a rangsorokból. Ezek a rangsorok úgy készülnek, hogy az egyetemek adatokat szolgáltatnak, és az egész ilyen rangsorkórságot teremt az egyetemi vezetésekben meg a miniszteri fejekben, akik azt gondolják, hogy attól jó egy egyetem, hogyha ilyen listák élen szerepel. De nem ettől jó egy egyetem. Egy egyetem attól jó, hogy intenzíven együtt dolgozik egy tanár és egy diák.”
A beszélgetésben szó esik még más zenei stílusokról is: „Nagyon érdekes jelenség a mai popzenében, hogy valójában mindenki rocker a szíve mélyén. Azahriah is a rock zene felől jön, Krúbi is egy rock gitáros-énekes volt. Tök érdekes dolog, hogy miközben a rock zenének, úgy tűnik, leáldozóban van a csillaga, aközben, valójában, ha megnézzük a legmenőbb külföldi producereket, pl. ott a Shellback vagy Max Martin, akik alapvetően rockzenészek voltak, csak aztán elkezdtek számokat csinálni a Britney Spears-től a Taylor Swift-en át az összes nagy popsztárnak.
Óvatosnak kell lennünk, mert úgy tűnik, hogy a rockzenészek tartják markukban egyfajta nemzetközi összeesküvés keretében a teljes popzenei világot.” – teszi hozzá nevetve Fazekas Gergely.
