DrMáriást látta vendégül Szatmári Róbert a radiocafé Enyhe katarzis című műsorában. A festőművész és zenész, a Tudósok zenekar alapító-frontembere beszélt a magyar politika színvonaláról, a Magyar Péter-jelenségről, a közéleti szereplők humoráról, valamint arról is, hogy miként látja a legkisebb a világot.
„Először nem akartam megfesteni Magyar Pétert” – mondja drMáriás, amikor a műsorvezető a jelenlegi politikai viszonyok abszurditásáról kérdezi. „Annak ellenére, vagy talán épp azért, mert üstökösként jelent meg a kicsit mocsárszagúvá váló magyar politikai színtér fölött. Viszont, amikor elkezdett egy érdekes vagy valóban meghatározó jelenséggé válni, utánaolvastam, és megfogalmazódott bennem az, hogy miként jeleníteném meg az ő szerepét ebben a társadalmi és történelmi pillanatban.”
„Ilyen fogalmakkal operálunk, mint pl. megváltó vagy messiás. Van egy negyvenéves jóképű, a frizurája ápolására sokat adó fiatal napszemüveges csávó farmerben, fehér tornacipőben és akkor ő a megváltó. Érdekes mint elgondolás, de olyan komolyan azért nem vehető.” – teszi hozzá.
A teljes adás itt nézhető meg:
drMáriás a művészi ars poeticáját így foglalta össze:
„Én a legkisebb embernek képzelem vagy szeretném látni magam, aki egy pincerekeszben lakik és időnként kijön a napvilágra, körülnéz hall ezt-azt, lát ezt-azt, megél ezt-azt, és ebből kovácsol bizonyos véleményt és a saját szeretetével, naivitásával, esetleg csipkelődésével megalkot egy-egy képet, amely történetként és egyfajta narrativitással működik.
Tehát bizonyos értelemben abban különbözik a festészetem más művészek alkotói attitűdjétől, hogy én egyfajta dramaturgiában gondolkodom, ellenpontokat állítok szembe: stiláris, történeti, politikai és ideológiai tekintetben.”
A művész szerint az emberek nagyon különbözőek a humorérzékük szintjét és jellegét illetően. Valaki, aki bátrabb, nyitottabb, kezdeményezőbb még egyfajta önreprezentációra is felhasználja a képeit, de „van humorérzékem, kiteszem ezt a falra és élek vele, nevetek rajta, ő nevet rajtam és így tovább. És az egy jó dolog, ha tudunk nevetni egymáson és a saját helyzetünkön. Persze vannak olyanok, akik besértődnek, ezért elkaszálnának, nyilván harcolnak is az ellen hogy a műveim bárhol bemutatásra kerüljenek. Igen, ilyenek is vannak.”