Kukorelly Endre író, költő volt Szatmári Róbert vendége a radiocafé Enyhe katarzis c. műsorában. A József Attila-díjas művész beszélt korábbi politikusi karrierjéről, a hatalomhoz fűződő viszonyáról, arról, hogy szerinte milyennek kell lennie egy ideális társadalomnak és arról is, mi a különbség a sport, a háború és a politika között.
„Akkor jó az élet egy társadalomban, ha mindenki, vagy legalábbis minél több ember képes arra, hogy a saját érdekeit és értékeit fölismerje, artikulálja és kiálljon mellettük. Az a normális társadalom, ahol az emberek nem birkaként mennek valamilyen politikai irány felé, nem azért szavaz ide vagy oda, mert az divatos, meg hatalom, meg trendi, meg propaganda, hanem valóban átgondolja a saját érdekeit és értékeit, próbál olyan pártot találni amelyik, még viszonylag, hellyel-közzel ezt lefedi. Na, most az emberek nem így működnek, sajnos” – véli Kukorelly.
Az író, aki annak idején az LMP országgyűlési képviselője is volt, így gondolkodik a hatalomról: „Ha bekerülsz egy ilyen szituációba, akkor megtapasztalod, hogy a hatalom nem piskóta. Bármilyen hatalmad van, az valószínűleg egy nagyon mély ügy. Nagyon mélyen, a génállományunkban benne van, hogy akarjuk a hatalmat.
Az olyan lény, ember, akiben van tesztoszteron, szinte biológiailag van késztetve arra, hogy vezetői pozícióra törjön. Nem mindenki természetesen, de akiben ez erőteljesen megvan, az előbb-utóbb minimum egy házmester hatalmat akar magának. Vagy egy kalauz hatalmat. És ezt a hatalmat élvezed. Ha élvezed, akkor meg akarod tartani. Ez tényleg olyan, mint a drog, egy nagyon mély drog. A zene, az irodalom, a művészet is drog. És a hatalom is.”
A beszélgetésben szó esik még arról, hogy az író miért szereti a Rammsteint, miért fontos számára Wagner Ringje és arról is mesél, miért tartja árulásnak Tolkien trilógiáját, A Gyűrűk Urát.
