A Haydneum Őszi Fesztiváljának második koncertje a Joseph és Michael Haydn címet kapta, miután a zeneszerző testvérpár mindkét tagjának műveit hallhattuk a Purcell Kórustól, Vashegyi György vezényletével. Joseph Haydn került előre idősebbként, illetve a Haydneum névadójaként, akitől a fesztivál minden koncertjén megszólalnak művek. Ezen a hangversenyen kapta a legkisebb teret, mindössze egyetlen motettáját mutatták be nekünk, kivételesen nem zenekari, hanem continuo kísérettel. Több hasonló már csak azért sem kerülhetett be a programba, mert erre az apparátusra még ha komponált is több hasonlót a szerző, nem maradt fenn még egy olyan, amelyik bizonyíthatóan tőle származna.
Maróth Bálint (cselló) Janzsó György (nagybőgő) és Szokos Augustin (orgona) nem maradhat említés nélkül. Mindhárman játszottak a nagyszabású nyitókoncerten is, ezúttal viszont nem hetven zenész között vegyültek el, hanem rájuk irányult minden figyelem. Velük találkozni fogunk még a Fesztivál ötödik eseményén is, ott lesznek november 2-án A lakatlan szigeten, a Zeneakadémián.
A megközelítőleg hetven perces műsor közepén hangzott el a Non nobis Domine Hob. XXIIIa:1 (d-moll), amelyet feltehetően Eszterházán mutattak be, de a keletkezésének ideje erősen kérdéses. A szerző archaizáló stílusban komponált műve minden bizonnyal 1799 körüli, míg más források 1768 előttinek mondják.
Az Egyetemi templom ismét jó helyszíne volt a fesztiválnak, meglehetősen sok néző fért itt el, és szinte tele lett. Mint a keddi nagyszabású, kétzenekaros Haydn-koncerten, úgy ismét jelen volt Esterházy Antal herceg, és meghallgathatta ezt az említett motettát, amelyet valószínűleg egyik őse hallhatott először.
A hangverseny legnagyobb részében a fiatalabb testvér, Michael műveit hallhattuk, aki szintén több műfajban komponált, de szerzeményei között egyházzenei alkotásai vannak túlsúlyban. Ezen a területen ráadásul saját korában nagyobb elismertségnek örvendett, mint Joseph, bár a vallásos meggyőződés mindkettőjük egész életét és világszemléletét átitatta, ahogy néhány megmaradt levélből ez ki is derül. (Josephet ráadásul egyházi embernek szánta az apja eredetileg, és a templomi kórusban töltött évek hatása sem múlt el nyomtalanul. Arról már nem is beszélve, hogy az Esterházy-udvarban hivatalból kellett egyházzenét is komponálnia 1766-90 között.)
Az ifjabb Haydn pályája simábban alakult már gyerekkora óta, hiszen öt évvel idősebb bátyja, Joseph már kitaposta előtte az utat. Michael szintén a bécsi Stephansdom fiúkórusának szoprán énekeseként kezdte, majd tizenkét éves korától helyettes orgonistaként szerzett kiegészítő jövedelmet. Rövidebb nagyváradi szerződés után 1762-től Salzburgba költözött, ahol élete végéig, azaz még 44 éven át alkotott a hercegérsek alkalmazásában. A zeneszerző életrajzát a koncert bevezetőjében Vashegyi György is elmondta. Ez a bevezető és az elhangzott művek szövegének közreadása nagyban segített abban, hogy elmélyítsük magunkban az élményt.
Egyetlen Michael Haydnról szóló írásból sem szokott elmaradni a Mozart családhoz fűződő kapcsolata. C-moll Requiemjének 1772-es bemutató előadásában Leopold és Wolfgang Amadeus Mozart egyaránt közreműködött. Utóbbit Michael Haydn szerzeményei érezhetően inspirálták, híressé vált Requiemjében még átlagos koncertlátogató is felfedezheti néhány dallam egyezését az idősebb kortárs művével.
Ezen az estén nem ezt a művét, hanem a nagyböjti időszakra komponált szerzeményeit hallhattuk, három nagyböjti misét (Missa pro Quadragesima MH 551, Missa Quadragesimalis MH 552, Missa Tempore Quadragesimae MH 553), amelyek ciklust alkotnak és responzóriumokat, amelyek mind nagypéntekhez kötődnek (Omnes amici mei MH 277, Velum templi scissum est MH 277,2, Tamquam ad latronem MH 277, Tenebrae factae sunt MH 277, Caligaverunt oculi mei MH 277,9,). A 22 tagú kórus hangja betöltötte a templomot, áradt ránk a szépség és a harmónia, ahogy ezt már megszokhattuk. A közönség szerette ezt a különleges műsort, és hosszú percekig tartó tapsával kiérdemelte az utolsó responzórium megismétlését is.
Meglehetősen ritkán játszottak ezek a művek, bár a Purcell Kórus már korábban is előadott néhányat közülük, sőt 2008-ban két lemezt is megjelentetett a Hungarotonnál “Egyházi zene nagyböjt idején” (Sacred Music for the Season of Lent), illetve Responzóriumok nagyhétre (Responsories for Holy Week) címmel. Az első kiadvány 2009-ben jelentős nemzetközi elismerést is hozott az együttes számára. (Aki a koncertről lemaradt, ezeket akár most azonnal meghallgathatja a Spotifyon.)
Az élő zene varázsával még jóminőségű felvételek sem versenyezhetnek, így aki ezt olvasva kedvet kapott Haydn zenéjéhez, az még mindig választhat a Fesztivál további koncertjei közül.
Október 30-án, vasárnap este a Zeneakadémia Solti termében Somlai Petra és Megyesi Zoltán ad koncertet „Haydn és Beethoven” címen, míg a Nagyteremben a Fesztivált november 2-án a már említett Haydn-opera, A lakatlan sziget zárja. Ezekre még kaphatóak jegyek, míg a ma esti koncertre már elfogytak.
Annak ellenére, hogy a ma esti hangversenyre a Karmelita Beethoven termébe már nincs mód bejutni, érdemes megemlíteni, hogy Joseph Haydn mellett Anton Zimmermann életművéből válogat a meghívott zenekar, a Musica Aeterna, amely szintúgy pozsonyi kötődésű, mint a fiatalon elhunyt zeneszerző és orgonista, akinek nagyon kevés szerzeménye érhető el nyilvánosan (a Youtube-on például, érdemes rákeresni előre). Ám abból, ami ily módon meghallgatható, megérezhetjük, hogy a Haydneumnak érdemes lesz az ő életművének a feltárásával is foglalkozni.
Jegyvásárlásra ezen a linken van lehetőség.