Immár a Haydneum idei Egyházzenei Fesztiváljának második hangversenyéről adhatunk hírt, amelyet az Egyetemi templomban a Budapesti Vonósok játszottak a koncert második felében színre lépő Nemzeti Énekkar vezető karnagya, Somos Csaba vezényletével. Mind a zenekarban, mind az énekkarban nagyon sok a fiatal művész – lesz utánpótlás!
Ezúttal nem a Haydneum segítségével frissen felfedezett szerzők álltak a középpontban, hanem az intézmény névadója – majd csak a mai estén kerül reflektorfénybe Gregor Joseph Werner, Joseph Haydn elődje, egykori felettese (Esterházy Fényes Miklós első karmestere), akinek június 17-én egy saját koncertet is szentelnek a szervezők. (A fesztivál záróhangversenyére zömben a frissen modern kottává írt és az elmúlt 300 évben meg nem szólaltatott Werner-anyagokból válogattak, a koncert ingyenes, ám regisztrációhoz kötött, ezzel is lehetőséget adva a minél szélesebb körben való megismertetésre.)
Ez a szombat este két olyan, ismert Haydn műről szólt, melyekkel gyakran találkozhatunk koncerteken. A templom meg is telt, sokan voltak kíváncsiak erre a zenére.
A koncert első műveként a szerző 1787-ben írt F-dúr szimfóniáját játszották el, amely a 108 Haydn-szimfónia közül a 89. Somos Csaba karmester partitúra nélkül vezényelte, olyan lendülettel és életörömmel, amely önmagában is magával ragadó volt. A „bécsi klasszikus” zenét általában ilyennek képzeljük – van benne szenvedély is (megfelelően kordában tartva), derű és játékosság (a szólamok felelgetésében). Bármilyen témához is kapcsolódik Haydn, a végeredményből mindig árad a harmónia.
Ezt a szimfóniát még hercegi alkalmazottként komponálta, de már abban a korszakában, amikor – levelezéséből kiindulva – felmerült benne a távozás gondolata, nyűgnek érezte a bezártságot és a karmesteri kötelezettségeit. A szimfónia előzményének tekinthető egy korábbi versenyműve, amelyet Ferdinánd nápolyi király megrendelésére készített, aki meg is hívta Nápolyba. A szimfónia hallgatása közben akár az is felmerülhet bennünk, mi lett volna, ha három évvel később Haydn nem Londont, hanem Nápolyt választja, és a király szolgálatába áll.
A koncert második felében a leginkább Paukenmesse néven ismert C-dúr mise következett, amely alcímével – Missa in tempore belli, azaz „Mise háborús időkben” – visszaidézi a francia forradalom hatására feldúlt Európa légkörét. Az „Üstdob-miseként” is emlegetett művet már londoni utazásai után, az Esterházyakhoz való visszatérését követően, 1796-ban komponálta, s az egyik legnépszerűbb Haydn egyházi kompozíciói közül. A címnek megfelelően ez a hangszer nemcsak a mű elején, hanem a későbbi tételekben is domináns szerephez jutott.
A koncert második felében több, mint nyolcvan művészt láthattunk az Egyetemi templomban, köztük a négy kiváló szólistát, Kovács Csillát, Láng Dorottyát, Komáromi Mártont és Cserményi Zsombort. A két együttes és az énekesek nagyszerűen működtek együtt, karmesterük lendületes irányításának köszönhetően.
Aki nem lehetett jelen, viszont a Balaton környékén időzik, ma délután 17:00 órakor a Tihanyi Apátságban ugyanerre a koncertre belépőjegy váltása nélkül elmehet. Aki viszont este Pesten van, fél kilences kezdéssel a Nemzeti Filharmonikusok koncertjét hallgathatja meg főzeneigazgatójuk, Vashegyi György vezényletével. Ahogy már korábban említettük, ezúttal Joseph Haydn mellett Werner műveket játszanak majd énekesek részvétele nélkül.
