Már csak egyet kell aludni a fesztivál kezdetéig, amelyet minden bizonnyal nagyon vártak azok, akik a Régizenei Központ két évvel ezelőtti megalapítása óta figyelemmel kísérik az intézmény működését, és részt vettek az eddig megtartott három fesztivál valamelyik koncertjén.
Sejteni lehetett, hogy a Haydneum rezidens együtteseinek, a Purcell Kórusnak és az Orfeo Zenekarnak komoly szerepe lesz a programban, és valóban: a nyitó és a záró eseménynek is ők lesznek a főszereplői. A június 9-i nyitókoncerten az együtteseket Gál József vezényli majd, akit a Purcell Kórussal láthattunk fellépni a korábbi években, akárcsak a koncert szólistáinak többségét: Szutrély Katalint, Bárány Pétert, Mészáros Pétert, Komáromi Mártont, Borka Ákost, Melkovics Zoltánt és Najbauer Lórántot. Velük énekel még Tillai Csilla, akit a pécsi kórusélet követői ismerhetnek igazán. Gál József, aki karvezetés szakon végzett, és a francia barokk zenében hosszú idő óta otthonosan mozog, két éven át zenei tanulmányokat is folytatott Párizsban. (A Bartók Rádióban még jelenleg is meghallgatható műsorra érdemes az alábbi linken rákattintani, ha valaki a koncert előtt szívesen elmélyülne a francia barokk zenéjében – Gál József Vashegyi Györggyel beszélget.)
Az est folyamán felváltva megszólaltatott két zeneszerző szinte teljesen egy időben élt. Marc-Antoine Charpentier a francia, Georg Christoph Strattner pedig a barokk német ágazatát képviseli. Az évszámok (1643/45-1704) alapján születésük időpontja (sőt Strattner esetén az év is) bizonytalan, haláluk pontos napja viszont ismert – utóbbi jelzi, hogy mindketten fontossá tudtak válni saját korukban.
Charpentier életének 61 évét teljes mértékben XIV. Lajos alattvalójaként viszonylagos stabilitásban élhette végig. Olasz tanulmányútja után Párizsban Lotaringiai Mária udvari komponistája volt 17 éven át (valamivel szabadabb helyzetben, mint amilyenben Haydn élt Esterházy Fényes Miklós udvarában, neki ugyanis a zenekar vezetésével nem kellett foglalkoznia), majd a jezsuiták alkalmazásában állt. Többszáz világi és egyházzenei kompozíciót írt, amelyeket saját maga nyilvántartásba vett, nagyban megkönnyítve ezzel az őt később újra felfedezők helyzetét. Színpadi zenét is írt, többek között Molière számára is. Életében nagy népszerűség övezte, majd művei közel kétszáz éven át a királyi levéltárban pihentek. 1970 után Charpentier-intézetet alapítottak, mely munkásságát hasonlóképpen élesztette újra, mint ahogyan a Haydneum foglalkozik az 1630-1830 között működött magyar vonatkozású szerzők életművének feltárásával.
Charpentier nem panaszkodhatna manapság: a MET például sikerrel mutatta be azt a Médeiát, amely saját korában megbukott, és amelynek hatására fordult a szerző még hangsúlyosabban az egyházzene irányába. Te Deumának kezdete 1954 óta az Eurovíziós dalverseny szignálja, a teljes mű továbbá elhangzott a tavalyi 38. Régi Zenei Napok zárókoncertjén Vácott, a mellékelt linkre kattintva bele is hallgathatunk az előadásba. Vannak ezen kívül egyéb elérhető Charpentier-részletek is a YouTube-on, így a koncerten elhangzó mindkét műről szerezhetünk előzetes benyomást. A felvételek alapján könnyen bele lehet szeretni mind a Transfige dulcissime Jesu (Krisztus színeváltozásáról), mind az utolsó ítélet témájáról írt Extremum Dei iudicium című motettába.
Strattnerről sokkal kevesebbet tudunk, nem írt operákat és színpadi zenét, kizárólag egyházi szerző. Életútja Burgenlandból Pozsonyon és Stuttgarton át Weimarba vezetett, itthon többek között a korábbi Purcell-Orfeo-koncertekről ismerhetjük alkotásait. Reményeink szerint a Haydneum tevékenységének köszönhetően idővel az ő életműve is elérhetővé, megismerhetővé válik az érdeklődők számára, a koncertek mellett felvételek formájában is.
A fesztivál harmadik koncertje – az elsőhöz hasonlóan – szintén két szerző párbeszédére épít majd, így ezt is érdemes már előzetesen megemlíteni: Vashegyi György a Nemzeti Filharmonikusok élén Joseph Haydn korai alkotásai mellett a nála 40 évvel idősebb Werner műveit vezényli majd a koncerten, bemutatva ezzel a generációk, stílusok különbözőségét.
Ennél hosszabban azonban ne szaladjunk előre. Ma először Kengyelen, a fesztivál első vidéki helyszínén csendülnek fel Charpentier és Strattner művei, holnap pedig a budapesti nyitókoncerten vetül rájuk a reflektorfény.
