A Haydneum első eszterházai fesztiváljának ötödik estéjén az Il Gardellino Orchestra flamand régizenei együttes muzsikált az Apolló-teremben. Öt koncert egymás utáni napokon soknak tűnhetne, de nem ebben a kastélyban, ahol az 1780-as években alig lehetett olyan nap, amikor nem volt se színházi előadás, se opera, se hangverseny.
- hirdetés -
Esterházy Fényes Miklós szerette a meglepetéseket és a változatosságot, így minden bizonnyal örült volna annak, ha a számára szervezett koncerteken is egyszerre öt zeneszerző darabjaiból válogatnak, mint ahogy ezen az estén történt.
Az itt elhangzott nyolc műsorszámból három Gregor Joseph Wernertől származik, akinek művei a Haydneum június elején lezajlott Egyházzenei Fesztiválján is kiemelt szerepet kaptak, hiszen az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködésben éppen most digitalizálják az Esterházy-gyűjteményben megmaradt többezer tőle származó kottaoldalt. A szerző 1761-66 között Haydn felettese volt első karmesterként még Kismartonban, egyik panaszlevelének köszönhetjük, hogy a herceg rászorította Haydnt műveinek rendszerezésére, amivel a mai kutatók munkáját jelentősen megkönnyítette.
Fotó: Haydneum / Szabó Dorka
A Haydneum névadója ezen a koncerten két műsorszámmal képviseltette magát az előadás második részében. Az F-dúr csembalóverseny említésekor nem maradhat ki Korneel Bernolet neve, aki a csembaló mellől irányította a zenekart. A másik Haydn-mű, a G-dúr trió egyik domináns hangszere a barokk fuvola volt. Ennek megszólaltatója, Jan De Winne azt a benyomást keltette, mintha hangszere magától szólna; nemhogy erőfeszítésnek nem volt nyoma, de az sem látszott, hogy egyáltalán belefúj. A koncert első részében elhangzott Franz Benda-fuvolaversenyt is az ő játéka tette emlékezetessé – ennek a hallgatóságnak egy ideig a fuvoláról ez a koncert fog eszébe jutni. Minden további érv feleslegesnek tűnhet, amennyiben valaki azt vitatná, hogy érdemes-e kevéssé ismert szerzők darabjait előásni – a teremben érzékelhető volt a feszült figyelem.
Fotó: Haydneum / Szabó Dorka
Az előadáson ezt megelőzően elhangzott egy Galuppi-concerto is, zárásként pedig egy másik Benda (Georg, Franz Benda testvére) C-dúr csembalóversenyéből hallhattunk egy tételt, amelyben minden fellépő együtt muzsikált. Ezzel a játékos és vidám zenével távoztunk, arra is gondolva, hogy a holnapi zárókoncert után újra vissza kell térnünk a tizennyolcadikból a huszonegyedik századba.
