A Haydneum – Magyar Régizenei Központ ötrészes fortepiano-bérlete első hangversenyén a modern zongora 18-19. századi elődjének egyik legnevesebb játékosa, az évek óta kimagasló nemzetközi sikereket arató Bart van Oort lép pódiumra október 27-én a Zeneakadémia Solti Termében.
Igen, igen – mondja Bart helyeslően magyarul, amikor érdeklődünk, miért váltott modern zongoráról fortepianóra. Ezt a szót ugyanis biztosan ismeri, hiszen nem először jön Magyarországra koncertezni.
Azt mondja, hogy szerencsésen alakult a pályakezdése, mert a Hágai Királyi Konzervatóriumban működött/működik Európa feltehetően legnagyobb régizenei tanszéke. Jóformán elkerülhetetlen volt, hogy a modern zongora tanulmányok mellett Stanley Hoogland növendékeként elmélyüljön a fortepiano játékban és előadástörténetében. Olyannyira sikeresen abszolválta ezt a képzést, hogy alig három év elteltével, Geoffrey Lancasterrel közösen elnyerte az első díjat a belgiumi Bruges-ben megrendezett Mozart Fortepiano Versenyen, sőt különdíjat is kapott.
„Fontos hangsúlyoznom – mondja, hogy amikor megismerkedtem ezekkel a hangszerekkel, megvilágosodtam. A modern zongorán a klasszikus és a koraromantikus alkotások előadásakor számtalan nehezen megoldható interpretációs kérdéssel találkozik az ember. Fortepianón a művek lényegét meghatározó, a struktúrát vagy a dinamikát illető problémák sokkal egyszerűbben, könnyebben és hitelesebben feloldhatók.”
Már négy esztendeje tanult Hoogland irányításával, amikor felkereste az amerikai Cornell Egyetemen Malcolm Bilsont (akit egyébként Budapesten sokszor hallott a közönség). „Bilson megkérdőjelezett mindent, amit addig csináltam, mégis ott szereztem régizenei előadástörténeti doktori fokozatot. Miért érdekes kérdés ez? Mert a modern zongora énekel, arra találták ki, hogy a par excellence romantikus, és azt követő irodalmat tolmácsolja. A historikus hangszerek retorikusan, beszélve szólaltatják meg a 18-19. századi darabokat. Mindegyiknek megvan a maga sajátossága, egyik sem jobb vagy rosszabb, mint a másik, de nagyon különbözőek. Egyebek között erre a különbözőségre is rámutatott Bilson.”
A pénteki koncert mindkét része egy-egy Mozart-fantáziával illetve -szonátával indul, ezeket ritkán hallott orosz szerzők andalító noktürnjei követik. Csupa ritkaság. Mi a különleges összeállítás alapja? „A koncepció hívószava: kontraszt. Talán az a legjobb kiindulópont, ha felidézzük, hogy Mozartot több kortársa is úgy jellemezte: romantikus zeneszerző. A többiek, Korganov (Karganoff), Kjui, Arenszkij, Borogyin, Rachmaninov és Grecsanyinov 19. századi noktürnjeit pedig ugyanaz a történetmesélés karakterizálja, mint a klasszikus darabokat – ezt szeretném megmutatni. Sok noktürn-felvételt készítettem, az a benyomásom, hogy az orosz darabok mindegyike egy-egy rövid rövid, sűrített, jól felépített történet. Épp olyan, mint Mozart idejében. A Mozart-darabokat a bécsi Anton Walter műhelye által jegyzett hangszeren, a noktürnöket pedig a Haydneum legújabban szerzett, gyönyörű instrumentumán, egy Streicher fortepianón fogom játszani.”
A ritkaságokat a világhírű belgiumi Chris Maene hangszerkészítő mestertől szerezte be a Haydneum. Az egyedülálló műhely-gyűjtemény-múzeumegyüttesben 300 értékes historikus billentyűs istrumentumot csodálhat meg, aki épp Brüsszelben jár. Ami az öt Haydneumhoz került darabot illeti, ezek – mint Somlai Petra, Bart volt tanítványa (és felesége) mondja –, Brahmsig lefedik a 18. és 19. századi repertoárt. A historikus billentyűs előadási gyakorlatot ma ő tanítja a Hágai Királyi Konzervatóriumban, ahol ez a tanulmány a modern zongorista pályára készülők számára is kötelező.
„Szembetűnő, hogy a zongoristák, más hangszeresekkel ellentétben, nem foglalkoznak a hangszerük evolúciójával. Egy barokk vagy klasszikus kompozíciót lehet értelmezni modern zongorán, de e művek nem ilyen hangszerekre íródtak. Helyes lenne – véli –, ha akár közép, akár egyetemi szinten elvárnák a régi hangszereken való játék gyakorlatának ismeretét.”
Somlai Petra ugyancsak fellép a fortepiano-bérletsorozatban. Egyelőre hiába kerestük a február 24-i programját. „Ez az én hibám, mert kétféle műsort találtam ki, egyelőre vívódom, melyiket válasszam. Az egyik egy tisztán Schubert-anyag lenne, két nagy szonáta, a D.784-es a-moll és az utolsó, az A-dúr töltené ki az időt. A másik verzióban Jan Ladislav Dussek és Leopold Koželuch nem nagyon ismert, de roppant fontos cseh zeneszerzők szonátáiból állna az első félidő, a másodikban Schubert D. 959-es A-dúr szonátája hangzana el. Rendkívül inspiráló a Haydneum billentyűs hangszergyűjteménye. A magyar közönség büszke lehet arra, hogy a Haydneum szervezésében ilyen fantasztikus, sokrétű és közvetlen betekintést nyerhet a különböző korok billentyűs hangszereinek hangzásvilágába. Mi, előadók pedig köszönettel tartozunk azért, hogy ez megvalósulhat Magyarországon.”
