Augusztus végén és szeptember elején a régizenei világ újra Fertődre figyel: a II. Haydneum Eszterháza Fesztivál kiváló együttesekkel, ismerős és sosem hallott zenékkel várja hallgatóságát. A fellépők között ott találjuk a svájci Capricornus Consort Basel csapatát is, amely először jár Magyarországon. Az együttes alapítójával és vezetőjével, Barczi Péterrel beszélgettünk.
– Modern és barokk hegedűt tanult Szegeden, majd külföldön folytatta régizenei tanulmányait.
– Többes számban fogok válaszolni, mert feleségemmel, Borhi Évával tizenkilenc éves korom óta közösen csináltunk végig mindent, így modern hegedűt is együtt tanultunk. Meszlényi László tanár úrnak volt egy barokk zenekara a szegedi főiskolán. Ott éreztünk rá arra, hogy mitől is különleges a barokk zene. Épp, amikor lediplomáztunk, barokk hegedű tanszak indult Szegeden, így az első ilyen jellegű diplomám is innen van. A tanárom ekkor Vitárius Piroska volt.
– Miben ragadható meg a modern és a barokk hegedű közötti különbség?
– A zenésznek két kérdésre kell felelnie: az egyik, hogy hogyan játssza a zenét, a másik pedig, hogy milyen hangszeren. Ami a hogyant illeti, az alapszabályokat jól elsajátítottuk Meszlényi tanár úr keze alatt. Nála derült ki az is, hogy ez a zene jóval változatosabb, mint gondoltuk: a barokk csupa szín és szenvedély. Aztán jött a hangszer kérdése: míg a modern hegedűn fémhúrok vannak, a barokk ősökön bélhúrok feszülnek. Ezeket ugyan nehezebb hangolni, gyorsabban mennek tönkre, ráadásul érzékenyen reagálnak az időjárásra, mégis sokkal finomabb, melegebb, ugyanakkor energikusabb hangzást adnak. A korabeli hegedűvonók speciális formája is jelentősen befolyásolja a hangzást és a zenei artikulációt.
– Szeged és Budapest után egyenes út vezetett külföldre?
– Tanulni akartunk, és eljutottunk Svájcba, a Schola Cantorum Basiliensisbe. A legjobb helyre kerültünk: Basel a kontinens egyik legfontosabb régizenei centruma.
– A kilencvenes évek végén járunk, ön pedig 2006-ban itt alapítja meg együttesét, a Capricornus Consort Baselt. Miért?
– Közben sok helyen megfordultunk, Trossingenben, Drezdában tanultunk, és formálódott a régizenéről szerzett tudásunk. Dolgoztunk több zenekarban: élveztem, hogy fantasztikus zenei vezetők irányítása alatt zenélhetek. A harmincas éveim elején rájöttem, hogy nekem is van saját zenei mondanivalóm, és kell egy hely, ahol ennek teret tudok adni. Valójában nem akartunk egy újabb profi együttest, mégis többen indultak el velem az úton. Baráti társaság volt, ahol mindenkinek szüksége volt arra, hogy a zenekari munkái mellett a saját érzelmei mentén zenéljen. Múlt az idő, és kiderült, hogy jók vagyunk együtt, jöttek a koncertek, a CD-k, a rangos díjak.
– Ha jól értem, az együttes valamiféle hiányérzetet tompított. Interpretációban, repertoárban akart saját útra lépni?
– Is-is. Ahogy mondtam, vannak szabályok a régizenében, amelyeket be kell tartani. Ezen felül szabad tér nyílik az előadó személyiségének, vagyis annak, hogy mitől lesz még élőbb és egyedibb a zene. Ha valaki más dirigál, szűkebb a zenész mozgástere, ami természetes egy nagyobb zenekarban. A mi együttesünkben csak hét-nyolc zenész játszik, mindenki egyenértékű és érdekes személyiség, és ez mozgékonyabb, képlékenyebb hangzást hoz létre. A mi zenélésünk spontánabb és improvizatívabb, azonnal reagálunk a másikra anélkül, hogy erről külön egyeztetnénk.
– Azt mondta, nem akartak profi együttessé válni. Miért?
– A fő cél az volt, hogy kellemes emberekkel jól érezzük magunkat együtt. Későn kezdődött a tudatos építkezés: majd’ tíz évvel az alapítás után jelent meg az első albumunk. Kiderült, hogy az emberek szeretik a zenénket, az évek során gyűltek a fontos elismerések is: a második lemezünk ECHO Klassik díjat kapott. Megbecsült tagjai lettünk a régizenei közösségnek, az pedig, hogy a hallgatóságtól is pozitív visszajelzéseket kapunk, hab a tortán.
– És most a II. Haydneum Eszterháza Fesztiválon végre Magyarországon is hallhatjuk önöket. Jelent pluszizgalmat, hogy az Esterházy-kastélyban játszanak?
– Hogyne, ez óriási öröm! Húszéves lehettem, amikor ott játszottunk a már említett szegedi barokk zenekarral, úgyhogy izgulok, hogy harminc évvel később a saját együttesemmel ismét Eszterházán koncertezhetek. Fellépünk olykor Magyarországon: a feleségemmel a Freiburger Barockorchester tagjai is vagyunk. Nehéz megragadni, de az a benyomásom, hogy a nyugat-európai közönséghez képest a magyar hallgató felkészültebb. Úgy értem, hogy aki egy régizenei koncertre eljön, ínyenc: tudja, mit vár, mire számíthat.
– Az augusztus 31-i koncert azért okoz majd meglepetést. Elég a komponisták nevére pillantani.
– A koncert első felében Wassenaer és Ferrandini műveiből válogatunk. Köztük csak annyi a kapcsolat, hogy hosszú ideig másoknak tulajdonították a most játszott műveiket. Ferrandini kantátájáról azt gondolták, hogy Händel komponálta, Wassenaer esetében pedig Pergolesi és Ricciotti neve merült fel szerzőként. A második részben Franz Xaver Richter műveiből játszunk, akitől egy több díjjal is elismert CD-t jelentettünk meg néhány éve. Ő pár évtizeddel később alkotott, mint a másik két komponista: a barokk és a klasszika határán állt. Richternek sajátos, szélsőségekre is hajlamos stílusa van, ezért olyan műveket választottunk, amelyek más-más oldalról mutatják meg a művészetét. Közreműködik Olivia Vermeulen mezzoszoprán is, akivel a freiburgi együttes tagjaként többször játszottunk együtt. Kiváló énekesnő, öröm lesz vele fellépni.
– Sok zenész nem szereti, ha kismestereket emlegetünk. Az említett szerzők azok voltak?
– Nehéz dolog ez: Christoph Graupnert manapság alig ismerik, pedig a maga idejében sokkal híresebb volt, mint Bach. Eredetileg ő lett volna a Tamás-templom kántora, de az utolsó pillanatban visszalépett. Vagy a már említett Ferrandinit 1771-ben meglátogatta a fiatal Mozart, mert annyira tisztelte, ma mégsem őrá emlékszünk. A régizenei mozgalomnak köszönhetően az utóbbi évtizedekben egyre több elfeledettnek hitt komponistát fedeztünk fel újra. A kismester kifejezés valóban nem túl szerencsés: a kevésbé ismert neveknél is sokszor lenyűgöző minőséggel és gazdag zeneiséggel találkozunk. Mi most ezt mutatjuk meg a közönségnek.
További információ a fesztiválról ide kattintva található.
