Az elmúlt tizenöt évben több zongorista is foglalkozott Rossini rejtélyes zenei testamentumának, a Péchés de vieillesse tizennégy kötetének darabjaival. Alessandro Marangoni olasz zongoraművész azonban az első, aki teljes, minden kamarazenei és vokális darabra kiterjedő felvételt készített, amely a hivatalos gyűjteményben nem szereplő, de azzal egykorú darabokat, valamint húsz nemrég felfedezett, kiadatlan művet is magába foglal. Marangoni munkáját az ICMA idén különdíjjal ismerte el. A zongoraművésszel az olasz Musica munkatársai, Nicola Cattò és Luca Segalla készítettek interjút.
– Hogyan jött létre a projekt, és hogyan változott menet közben?
-A projekt részben véletlenül jött létre: nem ismertem Rossini zenéjét ekkora mennyiségben. Amikor Maria Tipoval tanultam, ő mondta, hogy fiatalabb korában játszott néhány Péchés-darabot, és úgy gondolja, hozzám is illenének. Elkezdtem tehát kutatni, és rájöttem milyen hatalmas ez a gyűjtemény, és úgy gondoltam, nemcsak zongoristaként, hanem kutatóként is nagyszerű lenne foglalkozni vele. Úgyhogy 2008-ban nekikezdtem a munkának, azzal a gondolattal, hogy összerakok egy Péchés-válogatás lemezt. Aztán rájöttem, hogy nincs ebből a repertoárból egy valódi teljes változat ebből, így felvetettem a kiadómnak, a Naxosnak, hogy töltsük be ezt az űrt. Erre ők is lelkesen reagáltak. A kezdeti projekt az évek során tovább nőtt, Alberto Zedda, Bruno Cagli és a Rossini Alapítvány közreműködésének köszönhetően, akik rendelkezésemre bocsátották a kéziratokat. Mi zongoristák általában kiadott partitúrákkal dolgozunk, így ez egészen más és nagyon izgalmas volt számomra. Néhány darabot még soha nem rögzítettek, mások teljesen ismeretlenek voltak, mint például a Tema e variazioni, amely a Rossini Alapítvány más lapjai között volt, nem szerepelt a Péchés katalógusban sem, amelyet maga Rossini állított össze, így eddig mindenkinek elkerülte a figyelmét.
– Hogyan osztotta fel a műveket a CD-k között? Kulturális vagy pusztán praktikus szempontok alapján döntött?
– A következetességre törekedtem. Először úgy gondoltam, hogy albumonként veszem fel a lemezt, így minden lemez egy albumnak felelt volna meg, de ez az időzítés miatt nem működött volna. Így végül a tartalom egységességét szem előtt tartva hoztam döntéseket, ami például a 24 Riens esetében egyszerű volt, ezek egy egész CD-t elfoglalnak, de volt, hogy más megoldásokat kellett kitalálnom.
– Rossini iránti elkötelezettsége jól illeszkedik a karrierjéhez is, amelynek során mindig kereste a kevésbé járt utakat..
– Igen, mindig szerettem új szerzőket és zenéket felfedezni, úgy gondolom zenészként ez feladatunk is. Rossinivel párhuzamosan az elmúlt években Castelnuovo-Tedescóval és Clementivel foglalkoztam, aki nem ismeretlen, de csak ritkán szerepel lemezen. Most Vittorio Rieti zongorára és zenekarra írt műveit veszem fel a Milánói Szimfonikus Zenekarral, a Naxos számára. Koncerten is játszom ezeknek a szerzőknek a műveit, bár nem mindig egyszerű meggyőzni a művészeti vezetőket a mainstream repertoártól való eltávolodásról. Rossini esetében ez mindig nagy siker, és általában a közönség visszajelzései is kiválóak.
