2024-ben az olasz Orazio Sciortinót választotta az International Classical Music Awards (ICMA) zsűrije az év zenszerzőjének. Sciortino széles körű katalógussal rendelkező zenész, aki zongoristaként intenzíven elkötelezett a klasszikus repertoár interpretálása iránt. Ismael G. Cabral készített vele interjút az elismerés kapcsán.
A beszélgetés elején Cabral arra kérte Sciortinót, hogy helyezze el az ICMA díjat pályafutásában, illetve reflektáljon a zsűritől kapott méltatásra. A zeneszerző szerint az állandó keresés jellemzi munkásságát, van ami vátozik, és van ami megmarad karrierje során, így leginkább húsz vagy negyven év múlva tud majd igazán arról beszélni, mely szakasza volt ez az életének.
A zsűri szavai, hogy Sciortino „a 21. század zeneszerzőjének ideális alakját tükrözi, akinek tehetsége túllép a múlt ideológiai korlátain” azonban nagyon meghatották, és a nemrég elhunyt Eötvös Péter zenéjét hozta példának, aki kerülte a pontos irányelveket, helyette kommunikatív zenét alkotott.
Szóba került a múlt zenéjének feldolgozása, melynek kapcsán elmondta, sok darabot írt szólózongorára, és valójában sok közülük zongorára átdolgozás vagy más zeneszerzők által írt témák parafrázisa volt. Szerinte ez mindenképpen kiváltságos módja a múlt felfedezésének, egy stílus, egy zenei nyelv metabolizálásának. Arra azonban, hogy az olasz zenei életből milyen referenciái vannak, nehezen tudott válaszolni. Mesterei közül Fabio Vacchit emelte ki.
Cabral ezután arra kérte a zeneszerzőt, hogy próbálja művei alapján meghatározni a stílusát. A legfrissebb műveit tartja a legreprezentatívabbaknak, kiemelte a Grande Bagattella, az Aiora és a La Gattomachia című szerzeményeit. A jövőbeli terveit illetően az mondta, 2025-ben két új zenekari művet fog bemutatni, és dolgozik egy operaprojekten is, de ezekről többet egyelőre nem árulhat el.
A teljes angol nyelvű interjú itt olvasható.
