A Karát blog az ötvösművészet kiemelkedő darabjaira szeretné felhívni a figyelmet, mely tárgyak különleges sajátossága, hogy nagyon erősen kötődnek egy személyhez, társadalmi csoporthoz vagy nemzethez, így történelmi jelentőségű, szimbolikus, olykor misztikus erővel bírnak.
A Saliera Benvenuto Cellini olasz ötvösmester manierista remekműve, amelyet 1543-ban készített I. Ferenc francia király megrendelésére. I. Ferenc fontos támogatója volt a tehetsége mellett botrányos életviteléről is híres művésznek, még a Loire melletti Blois kastélyt is rendelkezésére bocsájtotta a megfelelő munkakörnyezet biztosítása végett.
A kézzel kalapált, aranyból készült, zománccal, elefántcsonttal, ébenfával díszített asztali dísz több módon is a francia udvar hatalmát és erejét reprezentálja. A só és bors, amelynek kínálása a darab alap funkciója, ebben az időszakban nem voltak könnyen hozzáférhető fűszerek, ezen túl a sókereskedelem Franciaországban állami monopólium is volt egy, a közgyűlölet tárgyát képező adóval, a gabelle-lel kiegészítve.
A mozgalmas aranykompozícióban egy egymással szemben elhelyezett férfi és egy női alak nyúlnak el kényelmesen. A háromágú szigonyt tartó férfi Neptunust, a tenger istenét testesíti meg, míg a mellét érintő női alak Tellust, a föld istenét szimbolizálja, olyan két területet, melyeken a francia udvar hegemóniára törekedett a korban.
A Tellus lábánál kúszó szalamandra I. Ferenc személyes szimbóluma, akit szintén reprezentál címere és a stilizált liliomok. Az ovális talapzatba illesztett négy alak a napszakokat jeleníti meg, a Nappal és Éjszaka, illetve Hajnal és Alkonyat allegorikus figuráit Michelangelo a Firenzei San Lorenzo templom-beli Medici-kápolnában található szobrai inspirálták. A négy napszak között található levegőt fújó fiúalakok pedig a négy szelet személyesítik meg, a fő égtájakra utalva. Összességében a kompozíció a világmindenséget szemlélteti.
A különleges darabot I. Ferenc unokája és Medici Katalin fia, IX. Károly 1570-ben ajándékozta oda I. Ferdinánd osztrák főhercegnek, amikor az képviselte a francia királyt Ausztriai Erzsébettel kötött távházassága alkalmával. Ezután a sótartó sokáig az Ambras várában található Habsburg-gyűjtemény részét képezte, és a XIX. században került a császári udvarba, Bécsbe. Jelenleg is a Ferenc József által építtetett Kunsthistorishes Múzeum Kunstkammerjének egyik legfontosabb darabja.
A sótartó Cellini arany ötvösművei közül az egyetlen, amely megmaradt, így ritkasága miatt is különlegesen értékes. Értéke pénzben mérve mintegy 50 millió euróra becsült. Épp ezért volt meglepő, hogy 2003-ban, a Kunsthistorisches Múzeum felújítása során egy, az alkalom szülte tolvaj el tudta lopni a műkincset, amelyet csak három év múlva sikerült visszaszereznie az osztrák rendőrségnek.
