A Liszt Ünnep keretében október 9-én újra látható Gyöngyösi Levente musical-operája, melyet Mihail Bulgakov ikonikus regénye, A Mester és Margarita ihletett. Az előadás helyszíne ezúttal az Operaház legújabb játszóhelye, az Eiffel Műhelyház Bánffy Miklós terme.

- hirdetés -

„Életem eddigi fő műve” – kezdi a beszélgetést Gyöngyösi Levente, aki három éven keresztül dolgozott A Mester és Margaritán. „Van egy nagyon jól körvonalazható vonulat az irodalomban – így a szerző, a mágikus realizmus, melynek két fő jellemzője tökéletesen ellentmond egymásnak: egyszerre jelenik meg benne a mágia, a mese, a természetfölötti, illetve a realista, pontos leírás.”

A Bulgakov-regény legérdekesebb jellemzője is ez. Ennek megfelelően az opera II. felvonása szinte tündérmesévé alakul át a barokk zenén keresztül. A zárókórusban Pilátus, a Mester regényének főszereplője mondja ki a végszót, aki megmenthette volna Jézust a kereszthaláltól: a legnagyobb bűn a gyávaság.

„Igen fontos és aktuális tanulság ez egy olyan korban, amikor mindenki leginkább csak magával törődik, emiatt pedig soha nem voltunk olyan magányosak, mint most” – teszi hozzá Gyöngyösi Levente.

Moszkva, 1930-as évek. A Szovjet Írószövetség ülésén az elnök, Berlioz javaslatára kizárják a szövetségből és bolondokházába zárják a Mestert, egy fiatal írót. Az ok: Pilátus című botrányos új regényéből úgy tűnhet, hogy Jézus létezett.

Woland, a feketemágia professzora, aki előadást tartani érkezett Moszkvába, nem kevesebbet állít, mint hogy Jézus tényleg létezett, és megjósolja Berlioz halálát, ami rövidesen be is következik. Margarita, az Írószövetség titkárnője beleszeret a Mesterbe, és alkut köt Wolanddal: ha részt vesz az általa adott bálon, övé lesz a Mester.

Gyöngyösi Levente opera-musicalje nem kevesebbre tesz kísérletet, mint hogy szerves egésszé integrálja a kortárs operát és musicalt. A nagyszabású mű előadói apparátusát a szimfonikus zenekar mellett egy rockegyüttes képezi, melynek két szintetizátor is része.

„Gyermekkorom óta rendkívüli módon érdekelt a komolyzene és az úgynevezett könnyűzene viszonya: hogyan lehetne a két, egymástól távol álló kortárs stílusirányzatot közelíteni egymáshoz, integrálni. A Mester és Margaritában, mely fiatalkorom egyik legmeghatározóbb könyvélménye volt, rengeteg lehetőség kínálkozott erre.”

Hogy milyen érzés a Sátán bálján bálkirálynőnek lenni? Hogy hogyan lehet végül egymásé a két fiatal? Hogy hogyan tud elszámolni a lelkiismeretével a Jesua iránt mély szimpátiát érző, de őt keresztre feszíttetni kénytelen Pilátus? Hogy sikerül-e a szovjet titkosrendőrségnek elfogni és példásan megbüntetni Wolandot és randalírozó kíséretét?

Nos, ez mind-mind kiderül Bulgakov szürreális, több szálon futó fekete komédiájából, amelyet most Gyöngyösi Levente és Várady Szabolcs formált egészen újszerű módon színpadi művé.