Kettős premiernek lehetünk tanúi október 16-án és 17-én a Zeneakadémia Solti Termében: Wolf Péter Sommerreise és A Reckless Requiem című darabjai kelnek életre első alkalommal a Liszt Ünnep keretében. Mindkét műre igaz, hogy egyszerre utalnak vissza már létező műfajokra, ugyanakkor teljesen el is rugaszkodnak tőlük. Egy angol nyelvű dalciklus és egy rekviem készült el, amelyek szövegét Fábri Péter írta. Az alkotói folyamatról és az előadókról a zeneszerzőt, Wolf Pétert kérdeztük.
– Honnan ered a Sommerreise ötlete?
– A történet úgy indult, hogy szerettem volna komponálni egy koncertáriát angol nyelven. Felkerestem Fábri Pétert – akivel az utóbbi időben sok közös munkánk volt, és nagyon jól egymásra hangolódtunk –, hogy írjon nekem szöveget hozzá. Péter azonban azt mondta, inkább egy dalciklushoz lenne kedve, így jutottunk el Schubert Winterreise című művéig, ami a dalirodalom egyik legfontosabb alkotása.
A mi dalciklusunk felépítése nagyon hasonló lett, hiszen itt is 24 dal készült el. A téma viszont ellentétben áll azzal, ami a Winterreiséban történik. Nálunk nem egy férfi, hanem egy nő a főszereplő, és az ő szemszögéből látjuk a történetet. Bár a szöveg angolul van, címnek nagyon szellemesen a Sommerreisét adta Péter, amivel visszautalunk Schubertre.
– Hogyan zajlott a komponálás folyamata?
– Amikor megkaptam egyszerre a 24 verset, először megmutattam egy angol barátomnak, aki egy-két módosítási javaslattal élt összesen. Utána álltam neki a komponálásnak. Azt az elejétől kezdve tudtam, hogy szopránhangra írom. Általában segít munka közben, ha tudom a konkrét előadót, mert akkor vele képzelem el a darabot. De most nem így volt, több lehetséges énekes is járt az eszemben.
– A dalciklust végül is a lánya, Wolf Kati fogja énekelni a premieren. Ez mikor vált biztossá?
– Miután elkészültem a dalokkal, felmerült a probléma, hogy nem tudom megmutatni senkinek, mivel az én hangom nem lenne megfelelő erre. Ezért megkértem Katit, hogy énekelje fel az anyagot. Dacára annak, hogy siettünk, és nem volt idő kidolgozni mindent, nagyon jól sikerült a felvétel. Komoly lelkesedést váltott ki emberekből, elsősorban Zsoldos Dávidból, aki a motorja lett a bemutatónak, és ő javasolta, hogy Kati maradjon az előadó. Katiban megvan a megfelelő érzelmi gazdagság, és a képzése is erre predesztinálja, hiszen a Zeneakadémiára járt. Ugyan elkönyvelték popénekesnek, de ennél lényegesen több van a tarsolyában. Méltó társai lesznek egymásnak Balog József zongoraművésszel, akinek számos darabot írtam az utóbbi időben.
– A koncert második felében elhangzó műnek már a címe is arra utal, hogy egy merész, formabontó vállalkozásról van szó. Miben nyilvánul ez meg?
– Amikor Péterrel befejeztük a Sommerreisét, elkezdtünk gondolkodni a következő feladaton. Ő épp hallotta egy koncerten Berlioz Requiemjét, aminek kapcsán megfogalmazódott benne, hogy ki lehetne lépni a hagyományos keretekből, és nem csak a nyelvet illetően.
Így a mi rekviemünkben nem búslakodunk az elmúlás ténye miatt, hanem, egy fiatalember szemével nézve a világot, lázadunk az elmúlás ellen.
A cím eredetileg The Rebel’s Requiem lett volna, de kiderült, hogy már létezik egy metáldal ilyen címmel. Pedig ez a darab mozgatórugója, ahogy el is hangzik majd: „Death is a crime against us all”. (A halál bűn mindannyiunk ellen – a szerk.) Maximálisan egyet tudok érteni ezzel.
– A Requiemet szokatlan összetételre, baritonhangra, zongorára és csellóra írta. Hogyan alakította ki ezt az előadói apparátust?
– Ennek az az előzménye, hogy a pandémia alatt az ELTE Művészeti Együtteseinek a felkérésére komponáltam egy misét, amiben van kórus, vonószenekar, tenor- és szopránszólam, illetve egy oboa is. A Requiem írása közben is ott motoszkált a fejemben, hogy szükség lenne még egy szólamra. Így jutott eszembe a cselló, ami tökéletesen illik egy bariton fekvésű férfihanghoz.
A Requiemnél egyébként hosszú folyamat vezetett el addig, amíg rá nem jöttem, hogy ennek szólódarabnak kell lennie. Előtte elképzeltem kórust és nagyzenekart is, de az is megfordult a fejemben, hogy ez egy rockernek a lázadása. Aztán egyszer csak letisztult előttem a végső forma, és onnantól kezdve semmilyen nehézségem nem volt a komponálással.
– Az ének- és csellószólamot ráadásul egy anya-fia páros, Faludi Judit és Szenthelyi Krisztián fogja előadni.
– Így van, nagyon örülök, hogy ez a családi szál is jelen van az előadásban. Krisztián személye már komponálás közben is a szemem előtt lebegett. Évekkel ezelőtt hallottam őt Kati lányom egyik koncertjén, és már akkor felfigyeltem a gyönyörű a hangjára.
Az édesanyjával együtt szívvel-lélekkel odateszi magát, hogy ez a darab úgy működjön, ahogy én megálmodtam. Sőt, jobbat kapok, mint amit elképzeltem. Amíg az előadó nem kelti életre, addig minden mű csak egy kottapapír. De ők olyan szeretettel nyúlnak hozzá, hogy én már most boldog vagyok. De még boldogabb leszek, ha azt látom, hogy ezzel másoknak is örömet tudunk szerezni.
– A koncerten lesz rendezés is. Ezt hogyan kell elképzelni?
– Régi vágyam volt, hogy legyen egy kis színesítés a darabjaim körül. Kováts Kriszta, aki színész és rendező is, különböző ötletekkel gazdagította az előadást, illetve lesz egy videóvetítés is Szalai Dániel jóvoltából.
– A műsorleírás arról tanúskodik, hogy a Requiemben előadóként is részt vesz. Milyen érzésekkel készül erre?
– A Sommerreise demófelvételen is én zongoráztam, mert az csak arra szolgált, hogy meg lehessen mutatni másoknak. Nagyon boldog vagyok, hogy a bemutatót elvállalta Balog József. Eredetileg a Requiem is rá várt volna, de annak kicsit egyszerűbb a zongorakísérete, és annyit gyakoroltam már Krisztiánnal, hogy bevállaltam a koncertet is. Valaha zongoristaként felvételiztem a Zeneakadémiára, de a zeneszerzés hamar átvette a főszerepet. Bár lámpalázam van, lelkesen gyakorlok, és nagy izgalommal nézek a bemutató elébe. Remélem, mindkét művel komoly örömet tudunk szerezni a közönségnek.
A koncert a Liszt Ünnep keretében a Papagenóval közös programként, a Müpa szervezésében, az NKA támogatásával valósul meg. Jegyvásárlás ide kattintva lehetséges.
A produkció háttéranyagairól itt érhető el további információ.
