A Boston Ballet áprilisi programja, az Our Journey egy világpremiert is tartalmazott: Nanine Linning, az ismert holland táncművész és koreográfus új művét.
A balettest első részét egy virtuóz táncparadé töltötte ki: Everywhere we go. Az ismert amerikai koreográfus Justin Peck kilenc jelenetet alkotott Sufjan Stevens zenéjére. A világhírű együttesnek hálás feladat volt ez a változatos, kosztümben és zenében is a Broadway szellemét idéző mű.
Az est második részét, Nanine Linning ősbemutatóját nagy várakozás előzte meg. Ez lett az egyik legdrágább produkció a Boston Ballet történetében – 70 tagú táncegyüttes, nagy szimfonikus zenekar és női kórus mellett egy video-show elképesztő tengeri felvételekkel, elektronikus kompozíciók és rafinált világítási effektusok nyújtottak különleges hangzás- és látványélményt.
Nanine Linning új ballettjének témája a tenger volt. Ehhez Debussy szimfonikus költeménye, kiegészítve a Nocturnes utolsó tételével, a Szirénekkel, szinte felkínálta magát! A zene varázsa és a kitűnő együttes egy álomszép impresszionista táncfantáziát ígért – de nem ezt kapta a közönség.
Együttműködve a bostoni Woods Hole Oceanographic Imstitution munkatársaival, Linning nem a tengerek szépségét, hanem veszélyezettségét akarta tudatosítani: a partra vetett halakat, olajban fetrengő élőlényeket, levegő után kapkodó embereket. Fájó, fájdalmas jelenetek sora – mindezt Debussy varázsos zenéjéhez. A csábító szirének is megjelentek; de itt nem az énekük, hanem a profit igérete volt a nagy kísértés. A férfiak a haszon bűvöletében vetették magukat a szennyes habokba, a biztos halálba.
Volt min megdöbbenni – és elgondolkodni.
A közreműködő művészek, elsősorban a táncosok virtuóz teljesítményeiről csak superlativusokban írhatunk. A videofelvételeket Heleen Blanken, a fény-konceptet Brandon Stirling Baker alkotta. Yannis Kyriakides az elektromos kompozícióiban mélytengeri hangzásokat dolgozott fel, amelyek a zenekari tételeket összekötötték. A Boston Ballet zenekara és a Loreley Ensemble női kórus a zeneigazgató Mischa Santora keze alatt kitűnő hangzást nyújtott úgy Sufjan Stevens eklektikus szórakoztató zenéjében, mint Debussy hangzásvilágában.
Ez a produkció nem szórakoztatni akart. A Boston Ballet igazgatóját, Mikko Nissinent minden elismerés megilleti. Részéről ez egy merész lépés volt, hiszen a törzsközönsége és szponzorai többnyire a klasszikus balettért rajonganak.
Az előadások színhelye, mint mindig, a csodálatos Citizens Bank Opera House. Az 1928-ban francia-olasz stílusban épített luxus színházterem a város büszkesége. Remélhetőleg még 100 év múlva is ragyogni fog – ha tanulunk ebből az elgondoltató, megrendítő élményből.
