Amikor hungarikumként emlegetjük az iskolarendszerű alapfokú állami zeneoktatást, Kodály nevéhez szoktuk kötni, nagyrészt joggal, ugyanakkor megfeledkezve az előfutárokról. Ilyen Kodályt megelőzően egymásra épülő képzési szintekben gondolkodó zenepedagógus, iskolaszervező volt Fodor Ernő (1878-1944) zongoraművész, aki éppen 120 éve, 1903-ban alapította meg zeneiskoláját.
„A Fodort”, melynek büszke jogutódja ma a Tóth Aladár Zeneiskola, az különböztette meg a többi fővárosi zenedétől, zenekonzervatóriumtól, zeneiskolától, hogy magát „Akadémiai Előkészítő Tanfolyamként” határozta meg. A Tóth Aladár Zeneiskola – az egykori Fodor Évkönyvek nyomán feltárt – történetéből megismerhető Fodor Ernő gondos zenepedagógiai építőmunkájának története.
Nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult, és közben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. 1903 nyarán zenetanári fizetéséből háromszobás lakást bérelt az Andrássy út 40. számú házban, és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította „Fodor Ernő Zeneiskolája Akadémiai Előkészítő Tanfolyamát”. Az első évek tantárgyai – zongora, hegedű, gordonka, magánének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás – hamarosan bővültek.
A létszám három év alatt megháromszorozódott
Az 1905-1906. tanévet lezáró évkönyvhöz írt bevezetőjében a direktor örömmel adja hírül, hogy az iskola növendékeinek létszáma visszaigazolja, hogy megalapítása mennyire hiánypótló tett volt. A Fodor Zeneiskola tanulói létszáma már a második tanévben 290-re nőtt (160-ról!), a harmadik tanévet pedig 490 beiratkozott zenetanulóval kezdték.
Fodor Ernő így elemzi a siker okait:
„Az intézetnek megalapításától kezdve fő elve volt hogy az intézet tanári kara magába tömörítse és egészében képviselje az Országos Magyar Királyi Zeneakadémiát végzett tanerők legkiválóbbjait, továbbá, hogy a nevelés módszere és a tanítás módszere teljesen a Zeneakadémia elismert szellemével fejleszttessék. A három év szép eredménye után büszkén vallhatom, hogy ez az elv amelyet szem elől soha nem tévesztettem, nemcsak növendékeinknél és azok szüleinél talált visszhangra, hanem az intézet nagy sikerének hatása alatt már előbb fennállott zeneiskolák is egymás után alakulnak át az intézet mintájára.”
„Fontos tényezője volt a haladásnak és a sikernek, hogy az intézet tanári kara teljes czéltudatossággal és paedagógiai képességeivel a komoly munkára késztette, lelkiismeretes tanulásra szoktatta növendékeinket. Véget vetettünk annak a téves felfogásnak, hogy a magán iskolában nincs ami buzgalomra és komolyságra ösztönözné a növendéket. A mi növendékeink nemcsak szorgalmasan tanulnak, de kedvvel is. Figyelembe vettük minden egyes növendék külön egyéniségét, egyengettük a tehetség útját, buzdítottuk az igyekvőt, fejlesztettük a gyengébb képességűeket, de eréllyel és szigorral jártunk el a közönyös vagy hanyag növendékkel szemben.”
Fodor Ernő zeneiskolájában a tanulóknak „ellenőrzési füzetük” volt, melyben vezetni kellett a napi gyakorlás mennyiségét, amit a szülő aláírásával igazolt.
A legmagasabb szintű képzést kapták
Az 1907-1908. tanévtől kezdve „az iskola színvonalának emelésére” az igazgató – a zongorát kivéve – az összes melléktanszakot, valamint a javítóvizsgákat is ingyenessé tette, „tekintettel arra a körülményre, hogy az évvégi osztályzataink sokkal szigorúbbak, mint az a magán-zeneiskoláknál szokásos.” Ugyanekkor új, „a középiskolai énektanításra képesítő” tanfolyamot léptetett életbe, amely „hiánytpótló intézmény”.
Ebben az időszakban a Zeneakadémia még nem képezett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, amire minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie. A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne a Fodor Zeneiskola lett. A legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Az 1918-25 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele hosszabb vagy rövidebb ideig itt tanult, olyan világhírű muzsikusoknál, mint Kadosa Pál, dr. Kovács Sándor, Rados Dezső, Ránki György, Reiner Frigyes, Varró Margit, Végh Sándor, Waldbauer Imre, Weiner Leó.
A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról. Énekkar, zenekar, több kamaraegyüttes, szavalókórus alakult, illetve színpadi gyakorlatot, mozgásművészetet is lehetett tanulni. Waldbauer Imrének és Rados Dezsőnek köszönhetően egyre nagyobb rangja lett a vonós tanszaknak. Rados-növendék volt többek között Kovács Dénes hegedűművész, a Zeneakadémia későbbi rektora, és Paul Rolland (Reisman Pál) neves zenepedagógus.
Első 25 éve alatt közel húszezer növendék iratkozott be Fodor Ernő Zeneiskolájába. A negyedszázados jubileum alkalmából az intézmény Emlékkönyvet adott ki, melyben összefoglalta addigi történetét, valamint nyomtatásban örökítette meg a köszöntőleveleket. Ezek között különösen becses Bartók Béláé.
Kortárs magyar szerzőket is beemelt a tananyagba
Kezdettől fontos célja volt a Fodor Zeneiskolának a kortárs magyar zene támogatása, tekintettel arra, hogy – miként Bárd Ferenc írja az említett emlékkönyvben – „A zenei oktatást túlnyomólag idegenből idetelepedett dilettáns tanítók és nevelőnők végezték, akik leginkább olyan műveket játszattak tanítványaikkal, amilyeneket, annak idején, ők tanultak – mestereiktől. Ha mert is vállalkozni magyar zeneműkiadó valamely érdemes pedagógiai mű kiadására, vállalkozása meddő maradt, mert a zenetanítók az általa kiadott műveket nem játszatták növendékeikkel. […] [E sorok írásának idejére azonban már kimentek a divatból a különösen Németországból beözönlő, selejtes művek, háttérbe kerültek a dilettáns zenepedagógusok és ma már a képzett magyar oktatók […] elsősorban magyar kiadványokat adnak növendékeik kezébe.”
Lichtenberg Emil, a Budapesti Ének- és Zenekaregyesület karnagya, akinek nevéhez Bartók-kórusok bemutatói fűződnek, ugyanitt arról számol be, hogy a hozzájuk felvételre jelentkező s „kizárólag műveltebb társadalmi osztályhoz tartozó (csupa zongora- vagy hegedűviselt) hölgy és úr túlnyomó része zenei analfabéta”.
Még jó 10 évvel később is, az 1939 őszén Szekfű Gyula szerkesztésében megjelent Mi a magyar? című tanulmánykötetben Kodály Zoltán a Magyarság a zenében című tanulmányában középosztályunk zenei szegénységét, és „magyar zenei érzékének bizonytalanságát” hánytorgatja fel.
Fodor Ernő iskolája sokat hozzátett a lassú változás elindításához. A direktor életének jelentős részét a zene és a zeneiskola ügyének vezetésének szentelte, és szellemi körét is ennek megfelelően választotta ki. A mai Oktogon közelében álló egykori Edison kávéházban volt törzsasztala, ahol a kor híres zeneírói, zenekritikusai, művészei és zeneiskolai kollégái is megfordultak. (Pl. Péterfy István újságíró, Lányi Viktor, Kadosa Pál zeneszerző, Zádor István festőművész, Waldbauer Imre, Rados Dezső hegedűművész, Gál György Sándor író, zenetörténész. A korabeli zenekritikusok közül iskolája későbbi névadója, Tóth Aladár, a Pesti Napló munkatársaként szintén többször elismerésének adott hangot a Fodor Zeneiskola és igazgatója munkáját látva. Zeneiskolájának kulcsszerepe volt abban, hogy a kortársak szerzeményei részei lettek a zenei nevelésnek és a magyar zenekultúrának.
A Fodor szellemi örökségét viszik tovább
Major Ervin, a Zenei Szemle szerkesztője kiemeli, hogy a kortárs magyar zenedarabok koncertre vitelével Fodor Ernő iskolája élen járt Bartók Béla, Kodály Zoltán és Dohnányi Ernő „népszerűsítésében”. Ugyancsak a 25. Jubileumi Emlékkönyvben írja Bárczy Gusztáv, a Rózsavölgyi Zeneműkiadó vezetője, hogy a Fodor iskola több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek c. sorozata) megszületéséhez is hozzájárult. Hozzáteszi: „A Fodor-zeneiskola nemcsak kitűnő pedagógusokat, jeles művészeket, művelt zenei közönséget nevelt, hanem közönséget nevelt a magyar zenei törekvések, a magyar Múzsa, a magyar zeneköltészet számára is…”
Többek között elkötelezett zenepedagógusok képzésével: az 1929/30-as tanévben a Fodor-iskola tanulóiból diák-önképzőkör alakult, akik főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével kívántak foglalkozni. Tagjaik közül több jeles zenetörténész is kikerült.
A kortárs magyar zenével való szoros kapcsolattartás hagyományát őrzi a mai Tóth Aladár Zeneiskola is, többek között azzal is, hogy háromévente ennek szellemében fesztivált rendez alapfokú zeneoktatási intézmények számára, ahol a szabadon választott darabok egyikének 1950 után született zeneszerző művének kell lennie.
120. tanévét kezdte meg szeptemberben a Tóth Aladár Zeneiskola, és születésnapját október 8-án délelőtt 11 órai kezdettel hangversennyel ünnepli meg. Helyszíne a Zeneakadémia Nagyterme – ahogyan hajdan a Fodor-iskola koncertjeinek is -, melyre minden érdeklődőt szívesen lát.
