A Zeneakadémia három cseh növendékéből alakult Trio Bohémo 2019 óta rohamos gyorsasággal hódítja meg a világ legnevesebb koncerttermeit, és sorra nyerik a nemzetközi kamarazenei versenyeket is. A formáció három különböző kultúra népi motívumai által inspirált darabokkal, illetve egy különleges társművészeti együttműködéssel debütál a Zene Házában december 3-án. Az együttes zongoristája, Jan Vojtek árult el részleteket a műsorról.
– Miért jött létre a Trio Bohémo?
– A történet úgy kezdődött, hogy még zeneakadémistaként Kristinával (Kristina Vocetková, cselló) elküldtek duóban egy fesztiválra Portugáliába, és rájöttünk, mennyire jó együtt játszani. Fél évvel később Matouš (Matouš Pěrouška, hegedű) partnereként ugrottam be egy koncerten, és vele is hasonló élményben volt részem.
Mivel Kristina meg Matouš régóta ismerik egymást és játszanak duóban, megszületett az ötlet, hogy ha már kölcsönösen ennyire jó együtt zenélni, alapítsunk egy triót is. A zenei gondolkodásunk és színpadi jelenlétünk nagyon közel áll egymáshoz, ez adja az alapot. Három és fél éve létezik a Trio Bohémo, ebből kettőt bezárva töltöttünk a covid miatt, de az utóbbi egy évben különösen intenzíven dolgozunk azon, hogy minél ismertebbé váljunk nemcsak a magyar zenei színtéren, hanem Európa-szerte is.
– Ha kamarazenéről van szó, a legtöbbeknek valószínűleg a vonósnégyes, esetleg a hegedű-zongora szonáta ugrik be elsőre. Mi a különleges a zongorás trióban, mint kamarazenei felállásban?
– A zongorás trió viszonylag gyakori formáció, és bőséges repertoárral rendelkezik, viszont kevés az olyan állandó együttes, amely igazán magas színvonalon játszana. Egy vonósnégyesnek szoros egységként kell összeforrnia, ezzel szemben a három eltérő hangszerből álló trióban három szólistának kell együttműködnie. Egy jó kvartett szinte napi rendszerességgel zenél közösen akár egy életen át, nem pedig csak alkalmilag, fesztiválok kedvéért ül össze; mi is ilyen szinten, állandó munkával igyekszünk művelni a magunk műfaját.
– Milyen koncepció rejtőzik a műsorválasztás mögött?
– Három különböző kultúra népzenei motívumait, inspirációit, hangulatát raktuk össze. A budapesti városi világot Liszt 9. magyar rapszódiájának trióátirata képviseli, amelyet a zeneszerző maga készített. Dvořák „Dumky” triója a cseh népzene, míg Schoenfieldtől a fergeteges Café Music az amerikai kultúra bizonyos elemeit dolgozza fel. A darabok között átvezetésként pedig pantomimot láthat majd a közönség. Ez magyar viszonylatban már csak azért is érdekes, mert ennek a művészeti ágnak itt nincs túl nagy kultúrája, szemben Csehországgal, ahol például a prágai művészeti egyetemen külön tanszakot alapítottak számára. Lucie Orbók színházi rendezővel és a budapesti Cseh Centrum volt igazgatójával fogunk dolgozni a műsor dramaturgiáján.
– Hogyan kötődik ez a program a Zene Háza szellemiségéhez?
– Szerettünk volna olyan programot összeállítani, amelyben a két hozzánk legközelebb álló kultúra, a cseh és a magyar is megjelenik. A Zene Háza ugyanakkor arról szól, hogy a megszokottól eltérő formában közel hozza a zenét az emberekhez, és azokat is bevonzza minőségi produkciókkal, akik nem feltétlenül hallgatnak klasszikus zenét. Ehhez pedig hozzátartozik a társművészetek bevonása is. A mi koncertünk él a Zene Háza adta lehetőségekkel: kihasználjuk a teret, a technikai adottságokat és a programalkotás szabadságát.
– Ha csak egy, maximum két szóban jellemezhetnéd a műsoron szereplő darabokat, mit mondanál?
– Liszt vidám, Dvořák szívmelengető, Schoenfield pedig kötetlen.
A koncertet a cseh kultúrában reneszánszát élő pantomim műfaja is színesíti, azaz egy ilyen előadás is kíséri, amit Lucie Orbók rendezett, aki az alábbi gondolatokkal vezeti fel a műsort:
„Mi jut eszébe, ha meghallja a „pantomim” szót? Egy fehérre festett, szomorú arcú, néma előadóművész virággal a kezében? Az elmúlt évtizedekben, kiváló előadók új generációjának köszönhetően, ez a kifejezetten nonverbális színházi forma reneszánszát élte Csehországban, és progresszív, innovatív kortárs művészetté vált.
A Trio Bohémo zenéje által inspirálva cseh pantomim előadók hozzák el ezt a modernizált színházi műfajt a magyar közönségnek. Az előadást Schönfield kávéházi zenéje, Dvořák népi motívumai és Liszt karneváli hangulata inspirálja.
Az előadás fő témája a művész helyzete a mai világban, a művészek közötti konfliktust és rivalizálást, a groteszk harcokat a legkisebb kulturális anyagiakért gegeken és rövid jeleneteken keresztül mutatja be, de szembeállítja ezeket a művészvilág egységével és együttműködésével is, ami végül happy enddel zárja az előadást.
A pantomim három részben zajlik majd:
- Az elején lesz egy 15 perces előadás a közönség üdvözlése céljából.
- Két jelenet (egyenként kb. 5-6 perc) a zenés darabok között, a (független) művészek életének témájáról.
- A végén pedig a Lopott ováció című pantomimdarab előadása.”
A koncertre ide kattintva lehet jegyet váltani.
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.