Február 26-án este Kóré Géza cigányprímás, Udvarhelyszék egyik legismertebb zenésze és Eötvös Rémusz őrkői cigány énekes, a Székelyföld emblematikus táncházas bandájával, a sepsiszentgyörgyi Heveder Zenekarral közösen lépnek fel a Magyar Zene Házában. A Heveder Zenekar egyik tagjával, Fazakas Levente prímással a kezdetekről, az elmúlt 20 évről, és persze a koncertről is beszélgettünk.
– Több mint 20 éve létezik a Heveder, és 20 év, ahogy mondani szokás, gombócból is sok. Mitől működik ez a banda ilyen hosszú ideje, mi tart össze benneteket?
– A sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes volt az olvasztótégely, ami összehozott bennünket. Én a testvéremmel, Alberttel már korábban is muzsikáltam, Molnár Szabolcs prímás kollégámnak pedig volt egy másik zenekara, ami felbomlott, úgyhogy mi hozzácsapódtunk az öcsémmel, majd magunk mellé kerítettük bőgősnek Bajna Györgyöt, és rá egy évre jött Szilágyi László harmonikás. Hogy mi a lényege a Hevedernek, azt nem tudnám megmondani, de talán a kitartás, és az, hogy szeretünk együtt zenélni. Egyszerűen szeretjük, amit csinálunk.
– Mi vezetett benneteket erre az útra, hogy népzenét játszatok?
– Abban az időben, amikor nekifogtunk zenélni, viszonylag kevés táncházzenekar működött Erdélyben. Mondhatjuk úgy is, hogy „megkopott a piac”, és szükség volt ránk a táncházakban. Ez volt a kiindulópont, és a koregográfia mellett aztán lassan kezdtük megtanulni az autentikus anyagokat. Mi a testvéremmel Sepsiszentgyörgyön nőttünk fel, és arrafelé nem volt olyan közösség, ahol élt volna a népzenei kultúra, ezért megmaradtunk a felvételeknél, azok alapján tanultunk zenélni. Édesanyánk ugyan leánykorában harmonikázott, de mivel főleg lakodalmakban zenélt, ezért leginkább közismert csárdásokat hallottunk tőle. Ezek után el lehet képzelni, hogy egy-egy mezőségi hangzás mennyire mellbe vágott bennünket! Úgyhogy nekifogtunk, elkezdtük tanulgatni az autentikus népzenét, és még tanulgatjuk a mai napig is. Nekünk ma is az a legnagyobb öröm, ha úgy tudunk muzsikálni, ahogy azt a nagy öregektől hallottuk, tanultuk, és ha azt látjuk, hogy ez tetszik az embereknek.
– Az évek során eljutottatok az Egyesült Államokba, Svájcba, Németországba, Belgiumba, vagyis vittétek, viszitek ezt a zenét a nagyvilágba.
– Szívesen visszük, ha kérik, de azon túl nem erőltetjük. Úgy vagyunk vele, mint a régiek: ahová hívnak, oda szívesen megyünk.
– Táncházas zenekar vagytok, de adódik a kérdés: működnek még táncházak?
– Amilyen a közösség, olyan a mulatság, mondják – tehát ahol jó közösség van, ott jól működik a táncház is, ahol erőltetik, ott nem működik jól. Úgy látom, hogy csak az a jó táncház, amelyik alulról táplálkozik, ahol az emberek igénylik, hogy legyen, ahol tényleg szeretnék, hogy együtt legyenek, táncoljanak. Ahol viszont intézményesítve szervezik a táncházat, ott érződik az erőlködés.
– Izgalmas programmal jöttök a Magyar Zene Házába, két cigány zenésszel, illetve énekessel, Kóré Gézával és Eötvös Rémusszal. Miért pont velük lesztek egy színpadon?
– Ebben a Zene Háza programszerkesztőjének, Salamon Somának a keze is nagyon benne van. Kóré Géza Udvarhelyszéken él, és persze ismerjük, de nem muzsikálunk túl gyakran együtt. Eötvös Rémusszal csak néhányszor zenéltünk együtt, de ők ketten nagyon különböznek egymástól is. Kóré Géza, bár énekel is, elsősorban zenész, tehát ismeri a hangnemeket, megtanulta a régiektől, mit, hogyan kell játszani. Eötvös Rémusz viszont nem képzett zenész, többnyire a maga kedvtelésétre énekel, és közben azt a tehetséget használja, amit az Istentől kapott. Úgyhogy őt kísérve biztosan kell majd itt-ott kicsit korrigálnunk. De igyekezni fogunk, aztán ha nem sikerül, legfeljebb Rémusz megy a maga feje után, mi meg megyünk utána.
– Milyen műsorral készültök a Zene Házába?
– A műsor egyik felét a Heveder népzenei anyagiból válogatjuk, a másik fele pedig Géza és Rémusz nótáiból áll. Rémusz nótái többnyire keservesek, tehát nem pörgős cigánynótákra kell számítani. Valószínűleg Gézát is csak kísérnünk kell, hiszen ő hegedül és énekel is, de tőle biztosan kérünk majd udvarhelyszéki magyar táncrendet, meg persze a cigány repertoárjából is olyan klasszikusokat, mint a Milicek, milicek.
– Várható, hogy a közeljövőben új lemezetek jelenik meg?
– Egyelőre nem, pedig már van anyagunk, ami lemezre kerülhetne, de hagyjuk, hogy érjen még bennünk rendesen az anyag. Úgy vagyunk vele, hogy inkább kevesebbet csinálunk, de jobbat.
HEVEDER, KÓRÉ GÉZA, EÖTVÖS RÉMUSZ: „LELKEM, LAJI BÁTYÁM…”
- február 26., vasárnap 19:30
- Jegyvásárlás ide kattintva.
- A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.
