Zeneszerző, hegedűs, saját hanggal bíró muzsikus. Május 9-én szerzői estje lesz a Magyar Zene Házában, ahol többek között első vonósnégyesét és vonószenekari darabját halljuk majd. Egy Mozart-hegedűversenyen keresztül pedig azt is bemutatja, hogyan kapcsolódik össze saját zenei világa egy klasszikus versenyművel.
– A klasszikus műfajban ma már ritkább, pedig régen megszokott volt saját művekkel színpadra lépni. Érzed ennek a szabadságát?
– Igen, hiszen, ha saját zenéről van szó, nekem a darabok megszólaltatása is a zeneszerzési folyamat része. Van abban valami felszabadító, hogy az első hang leírásától az első előadásig jelen lehetek a folyamatban minden spontán gondolatommal együtt.
– Sokféle műfajban alkotsz, mindegyiknek megvannak a sajátosságai. Amikor felmerül benned egy zenei ötlet, tudod, hogy ebből koncerttermi zene lesz, abból meg mondjuk progresszív metál?
– Ez egy érdekes kérdés. Több ezer dallamfoszlány, zenei ötlet felvétele lapul már a telefonomban és külső winchestereken. Előfordul, hogy egy adott kompozíción dolgozva jut eszembe valami, de az a gyakoribb, hogy beüt valami dallam, amit gyorsan felveszek, de ekkor még nem feltétlenül tudom, hogy mi lesz a sorsa.
– Ismerős arc vagy a klasszikus és a jazz underground színterén – ha van ilyen –, de nehéz stílusba, műfajba sorolni. Mi ennek az előnye? És van-e hátránya? (Június 24-én jazztriójával is fellép a Zene Háza Szabadtéri színpadán.)
– Az mindenképp izgalmas, hogy ezáltal nagyon különböző zenei világokból érkező emberekkel dolgozhatok együtt, és a közönségem is rendkívül sokszínű. Ha megtetszik egy koncerthelyszín vagy fesztivál, akkor jó eséllyel van olyan projektem, amivel beillek az adott zenei környezetbe, ez szintén előny. Persze hátránya is akad, hiszen megesik, hogy egy héten belül három különböző műfajban koncertezem, és mindegyik műsorhoz más készségeket kell edzésben tartanom.
– Első vonósnégyesed és Soulscapes című vonószenekari darabod ősbemutatóját halljuk a koncerten. Érződni fog bennük a jazz hatása?
– Lesznek improvizatív jellegű részek, aszimmetrikus groove-ok, a dallamvilágban is felfedezhető a jazz hatása, de még inkább a népzenéjé. Stílusát tekintve a három éve bemutatott hegedűversenyemhez hasonlók ezek a darabok, de azért akad majd bennük bőven meglepetés.
– A koncert különlegessége, hogy Mozart D-dúr hegedűversenyét (K. 211) is eljátszod, mégpedig saját kadenciákkal. Egy hangszeresnek, aki a free jazzben és fúziós műfajokban is otthon van, milyen kihívásokat tartogat egy ilyen áttetsző, klasszikus versenymű? És milyen kadenciára számítsunk?
– Régi nagy kedvencem ez a Mozart-darab, egy időben rengeteget játszottam. Az első saját kadenciákat tizenévesen írtam hozzá, ekkor még a klasszikus stílusnál maradva. A májusi koncertre készülő kadenciákban már a saját zenei világom eszköztárával dolgozom, és sokkal inkább a dallamokra és érzelmi folyamatokra hangolódva keresem az organikus kapcsolódási pontokat.
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.