Vannak a klasszikus zenének halhatatlan, kultikus alkotásai, mint amilyen például Franz Schubert monumentális dal-sorozata, a Téli utazás. A Winterreisét június 6-án Bretz Gábor énekli a Zene Háza Koncerttermében, s mellé Gráf Zsuzsanna, az Angelica Leánykar vezetője szegődik zongorájával, zenei navigátorként. A moderátor Batta András zenetörténész lesz, vele beszélgettünk a műről és az est részleteiről.
– „A Winterreise télen fűt, nyáron hűt” – olvastam nemrég, és nem tudom, hogy ez a megállapítás befolyásolta-e bármilyen formában is, hogy júniusban hallhatjuk a Téli utazást a Zene Házában?
– Az est mögött nincs különösebb koncepció, de úgy vélem, mégis meglesz a hatása annak, hogy a nyár elején hallhatjuk a Téli utazást. Egy meglehetősen sötét, komor dalciklusról van szó, sőt, ez az egyik legpesszimistább zenemű, amit valaha komponáltak, viszont, mintegy ellenpontként, ott lesznek a koncertterem üvegfala mögött a zöldellő fák, melyeknek a látványa oldhatja azt a mélabús, szomorú hangulatot, amit a Winterreise általában előidéz.
– Egy nagyon fiatalon (33 évesen) elhunyt szövegíró, Wilhelm Müller, és egy nagyon fiatalon (31 évesen) elhunyt zeneszerző zseni, Schubert szerzeménye ez. Mitől ennyire felkavaró a Téli utazás?
– Sebzett lelkekről van szó a zeneszerző és a szövegíró esetében is. Schubert nem sokkal a halála előtt komponálta ezt a művet, már halálra ítélten, vagyis belenézett az elmúlás fekete tükrébe. Az ő idejében ez nagyon modern zenének számított, a kortársai nem is értették. Nyilvánosan nem is adták elő, csak Schubert szűk baráti köre hallotta a dalokat, akik szörnyülködtek, hogy micsoda borzongató szerzemények ezek, mire a zeneszerző állítólag azt mondta, hogy ugyan most megbotránkoztok, de majd meglátjátok, hogy mennyire értékesek ezek a dalok. A Winterreise a mai napig rendkívül nagy kihívás az előadónak és a hallgatónak is, ám minden szomorúsága és tragikuma ellenére olyan töltést ad, hogy az ember azt érzi, hogy felemelő ezt a ciklust végigkövetni. Iszonyatosan megüti az embert, de a végén mégis erősebben jön ki a koncertteremből. Szavakkal nehezen leírható élmény, amit a Téli utazás jelent, és ezért mindig ünnep, amikor egy méltó előadó megszólaltatja. Ráadásul a Zene Házában ideális létszámú közönség előtt hangzik el, úgy, hogy az énekes és a zongorista is közel lesznek a hallgatósághoz.
– Viszont nem csak a dalokat hallhatjuk ezen az estén, hanem lesznek „kiegészítő elemek” is.
– Ezt a közvetlen és szívbe markoló hatást szeretnénk fokozni az általam kiválasztott festmények, képzőművészeti alkotások segítségével. A vetítésnek azonban lesz egy érdekes aspektusa, mert miközben a képzőművészeti alkotásokat gyűjtöttem, rájöttem, hogy nem Schubert kortársainál kell keresni a dalokhoz illő vizuális párokat, hanem inkább a századfordulón, Edvard Munch vagy Egon Schiele művei között, azaz a Freud-i mélypszichológia korának expresszionista alkotásai illenek legjobban hozzájuk. Schubert ugyanis olyan expresszív, mélylélektani tanulmányt írt ezzel a ciklussal, ami majdnem 100 évvel később vált a zenében és a festészetben is általánossá. Nagy felismerés volt ez számomra, és remélem, hogy a közönségnek is érdekes lesz. Ezen kívül minden dalhoz írtam egy rövid összefoglalást is, úgy, hogy a ciklus főhőse egy Franz nevű fiatalember, aki nem más, mint Schubert, vagyis az ő szemüvegén keresztül látjuk mindazt, ami a lelkében végbemegy, ami szinte a haláláig vezet.
– A Winterreisét kevesen merik vagy tudják megszólaltatni.
– Mert érzelmileg és lelkileg is rettenetesen megterhelő, ráadásul 24 dalról van szó, tehát hangilag is érett előadónak kell lenni ahhoz, hogy valaki elénekelje. Nagyon nehéz a szöveg megfelelő kiejtése, az egyes szavak érzelmi tartalmának kifejezése. Bretz Gábor kiváló bariton, tudtommal nyilvánosan most énekli először a ciklust. Nagyon komoly felkészülési időszak előzi meg a fellépést, ő és Gráf Zsuzsanna, aki zongorán játszik majd, hónapok óta készülnek, szinte naponta próbálnak. Biztos, hogy különleges előadás születik ezen az estén.
– A zongora milyen mértékben egyenrangú az énekhanggal?
– Teljesen egyenrangú, rendkívül gazdag a zongora szólam. Nagyon modern, új és merész az a zenei világ, amit Schubert megalkotott a Winterreisében.
– Érdekes, hogy az énekszólamot eredetileg tenorra írta, aztán nagyon korán elbaritonosodott.
– Az eredeti fekvés valóban tenor, miközben Schubert dalainak első nagy megszólaltatója egy bariton, Johann Michael Vogl volt. Nem hiszem, hogy Schubertnél különösebben számított volna, hogy tenorra vagy baritonra képzelte el a dalokat, ráadásul az idők folyamán nem csak férfiak énekelték a Téli utazást. Életem egyik leglenyűgözőbb Winterreise előadása Brigitte Fassbaenderhez fűződik, aki egy mezzo, de Christa Ludwignak is jelent meg lemeze. Persze, Dietrich Fischer-Dieskau felülmúlhatatlan, ha a Winterreiséről van szó, ahogy Peter Schreier is óriási volt a zongora titán, Szvajatoszláv Richter partnereként. Merthogy ezt a művet a legnagyobb zongoristák is szerették játszani egy-egy jelentős énekes társaságában. Gráf Zsuzsannának zongora diplomája is van, és bár remekül zongorázik, nem lett zongoraművész, hanem a kórusvezetés, a tanítás mellett kötelezte el magát. De annyira beleszeretett a Téli utazásba, hogy tulajdonképpen ennek a dalestnek az ötletét is ő vetette fel, Bretz Gáborral. Hangulatában ugyan más ez a darab, mint amit a Zene Háza könnyedsége sugall, de ha azt valljuk, hogy ezen a helyen a zene világának mély tengereit és magas hegycsúcsait is bemutatjuk, akkor abba az is belefér, amikor a zene lemegy a psziché legmélyebb bugyraiba, és onnan küld üzeneteket. A szívbemarkoló festményekkel pedig, bízom benne, hogy közelebb lehet vinni ezt a páratlan zeneművet azokhoz is, akik még nem ismerik. Szívből ajánlom tehát ezt az előadást mindenkinek, aki érez magában fogékonyságot a csodák iránt.
Váltsa meg jegyét a koncertre ide kattintva.
A cikk megjelenését a Magyar Zene Háza támogatta.
