Rendkívül eseménydús napokon van túl a MÁV Szimfonikus Zenekar, ugyanis öt nap alatt öt koncertjük volt, ráadásul Japán különböző városaiban.
Június 26-án Yamagata felé vettük az irányt, ami Japán északi részén fekszik. Tokióból indultunk, és a turné során először utaztunk Shinkanzennel. Erre a gyorsvonatra mindössze két perc alatt kell le- és felszállni, ami egy egész zenekarral elsőre nem tűnt könnyű feladatnak, de szerencsére minden zökkenőmentesen történt. A szerelvény sebessége időnként meghaladta a 290 km/h-t.
A koncert a Yamagata Terssában volt, aminek az eddigiekhez képest kisebb, de impozáns terem. A turné során először vezényelt Mario Kosik szlovák karmester, aki már több alkalommal is dolgozott együtt a zenekarral, és mindig nagy élményt jelent számára a közös munka. A karmester visszatérő vendég Japánban, nyolc-kilenc helyi szimfonikus zenekart dirigált már, és a Szlovák Rádió Szimfonikus Zenekarának vezető karmestereként is többször turnézott az országban. Elmondása szerint minél északabbra megy az ember, annál melegebb fogadtatásban lesz része, példaként a szapporói közönséget említette.
A sikeres koncert után június 27-én délelőtt ismét vonatra szálltunk, és egy több mint kétórás út után Omiyába érkeztünk, ahol a RaiBoC Hallban játszott a zenekar. Itt ismét Kobajasi mester kezében volt a karmesteri pálca, és az 1400 fő befogadására képes nagyterem meg is telt, nagyon lelkes közönség fogadta az előadást.
Egy éjszakára visszatértünk Tokióba, de másnap délelőtt indultunk is a Haneda repülőtérre, ahonnan Matsuyamába utaztunk. Az időjárás nem kedvezett nekünk, zuhogott az eső, így a tervezetthez képest csak másfél órával később érkeztünk meg. Matsuyama és környéke a citrusfélék hazája, szinte mindenhol narancsba botlik az ember, legyen az a hűtőpult vagy egy plüssfigura. Ezenkívül ebben a városban nem szokványos módon villamos is közlekedik.
Matsuyamában hatalmas, 2700 fős teremben, az Ehime Prefectural Civic Cultural Hallban lépett fel a zenekar, ahol ismét nagy sikert arattak, ezúttal Mario Kosik vezényletével. Nem sokat maradtunk a városban, ugyanis következő nap, június 29-én egy bájos kikötőváros, Takamatsu várt ránk. Háromórás buszozás után értünk oda, majd egyenest a Rexxam Hallba mentünk, ahol egy matinékoncert következett Kobajasi mester irányításával.
A hangverseny után visszaszálltunk a buszra, és elmentünk az okoyamai vasútállomásra. Csodálatos szépségű tájakon haladtunk végig, többek között útba ejtettük a Szeto Óhasi-hidat, ami összesen 13 km hosszú, és két nagy japán szigetet, a Honsút és a Sikokut kapcsolja össze. Estére Oszakába értünk, ahol csak egy éjszakát maradtunk, másnap reggel ugyanis indultunk tovább észak felé, Kanazawába.
Ismét felülhettünk a robogó Shinkanzenre, ami ezúttal Japán legnagyobb édesvizű tava mellett, a Biva-tó mellett ment el. Kanazawába megérkezve az Ishikawa Ongakudo nevű koncertteremben játszott a zenekar. A helyi szervezők elmondták, hogy január 1-jén nagy erősségű földrengés pusztított, és még nem tért teljesen magához a város. Bár nem volt telt ház, de nagyon lelkes és vidám közönséggel találkoztunk itt is.
A július is utazással kezdődött: háromórás vonatút során mentünk vissza Tokióba, ahol 2-án a turné legfontosabb koncertje következik a Suntory Hallban!
