A Concerto Budapest Mozart Planet blogjában személyes történeteket, interjúkat olvashatnak, miközben együtt gondolkodhatnak a zenekarral a magyar kulturális élet zenével kapcsolatos legfontosabb kérdésein. Ezen a héten a BMC alapítójával, Gőz Lászlóval beszélgettünk.
– Keller András mindenképp ragaszkodott hozzá, hogy a Mozart Planet blogon önt szólaltassam meg elsőként. Ha egész pontos akarok lenni, azt mondta, őszinte tisztelet, megbecsülés és barátság fűzi önhöz. Mivel bizonyos szempontból nagyon hasonló utat jártak be, a semmiből való építkezés mindkettőjüket megtanította arra, hogy a nagy dolgok mögött mindig ott áll a szenvedés és a hit.
– Ez nagyon érdekes gondolat. Andrással a kapcsolatom valóban nagyon messzire vezethető vissza. A BMC-t 1996-ban alapítottam. Fontos volt számomra mindig is, hogy a magyar zeneművek, művészek és a hozzájuk kapcsolódó kulturális értékek egyetlen információs központba kerüljenek. A fő célkitűzésünk, ahogy a honlapon is áll, „a jelenkor magyar zenei értékeinek együttes és összehangolt felmutatása.”
Így kezdődött el a munka, az akkor még csírájában működő internettel, hatezer forintos alaptőkével… Két-három évig nem nagyon hitt benne a környezet. Erre gondolhatott András, amikor hitről és a szenvedésről beszélt.
A nehezített pályát és az eltökéltséget tekintve volt ebben valamiféle Don Quijote-szerep,
de mégsem egészen az, hiszen mindketten létrehoztunk valami nagyszerűt, amire büszkék lehetünk. És talán mindkettőnkben benne van egy jó értelemben vett nyugtalanság, hogy mindig nehezebb és magasabb küldetésű feladatokat vállaljunk. A Keller Quartet sikerei után András egyszerűen hátradőlhetett volna, ehelyett egy egész zenekar igazgatását vállalta. Ott voltam a Concerto Budapest (akkori Telekom) zenekar átalakításánál, ami nem volt könnyű időszak, hiszen óriási átrendeződések történtek, amiben én aktív szerepet vállaltam. Azóta nagyon szorosan egymás mellett állunk.
– Hogyan ismerkedtek meg?
– Amikor elkezdtem gyűjteni az információkat hazánk jelentős művészeiről, András az elsők között volt, akit megkerestem. Ő akkoriban már világhírű volt, hiszen a Keller Quartet addigra rengeteg nemzetközi elismerésben részesült. Nagyon hamar kiderült, hogy azonosak a nézeteink a magyar zenét illetően, mivel a Keller Quartet a klasszikus repertoár mellett nemcsak Bartók, hanem Ligeti és Kurtág vonósnégyeseket is játszott. Mindketten a mai napig kiemelkedően fontosnak érezzük a magyar művek folyamatos előadását, megmutatását a nagyközönség számára.
A Hallgatás Napja fesztivál – mely idén egy kétnapossá bővülő ingyenes program lesz a BMC-ben – különösen nagy hangsúlyt fektet korunk magyar zeneszerzőinek és előadóművészeinek felvonultatására. Ha a Concerto Budapest koncertnaptárát valaki megnézi, láthatja, hogy rendkívül sok magyar mű, köztük sok kortárs ősbemutató, magyarországi bemutató szerepel évről évre. Ennek a küldetésnek persze a maga szépsége mellett megvan a maga nehézsége is. A későromantikus zenéig egyértelmű volt, hogy ha egy zeneszerző megírt valamit, azt szinte azonnal meghallgatta a nagyközönség. Később elindult egy tolódás, mára elmondhatjuk, hogy
a kortárs zenének van egy elég komoly időbeni elcsúszása, „spät”-je. Ligeti Györgyről ma már nem is kortárs zeneszerzőként beszélünk, de kellett hozzá úgy 20-30 év, hogy képesek legyenek az emberek befogadni a zenéjét.
– Mi ennek az oka?
– Egy kortárs mű mondhatjuk úgy is, hogy egy-egy nagyon komoly kijelentő mondat, amit adott esetben lehet, hogy nehéz meghallgatni vagy értelmezni. Éppen ezért
kiemelten fontos ezeket a műveket megfelelő közegbe helyezni.
Többféle dolgot értek ezalatt. Egyrészt fontos, hogy a művek ne a fióknak íródjanak. Ehhez kellenek olyan rendezvények, mint a Hallgatás Napja, ahol a művek életre kelhetnek.
Kell hozzá továbbá megfelelő helyszín. A BMC gyönyörű új épületére 17 évet kellett várni, de megérte, hiszen most a 300 fős koncertterem mellett van kamaratermünk is, ami sokszor meg tudja adni azt az intimitást, ami bizonyos művek bemutatásához szükséges.
Nagyon fontos a megfelelő akusztika, technikai felszereltség és hangszerpark. Mivel zenész vagyok, tudom, mennyire sokat számít, ha prémium minőségű zongora, csembaló, ütőhangszer-park áll rendelkezésre. András a BMC Ház projektjének 2006-os indításától egészen a 2013-as átadásáig folyamatosan jelen volt. Magába a helyszínbe is beleszeretett, hiszen a Hallgatás Napjának a kezdetektől, 2015-től a BMC ad otthont. Az, hogy ezen a helyszínen, ilyen sűrített formában, klasszikus művekre felfűzve jelenhetnek meg napjaink zeneszerző-generációinak művei, olyan emberek számára is vonzóvá teszi ezt a programot, akik amúgy egy-egy bemutatóra nem biztos, hogy eljönnének.
A BMC nem kortárszenei központ, de nagyon közel áll a kortárs zenéhez. Nálunk lelt otthonra az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány, rengeteg kortárs albumot ad ki saját lemezkiadónk, a BMC Records – 1997 óta a legtöbb Eötvös-lemezt mi adtuk ki -, és az is nagyon szép jelképe lehet a Háznak, hogy nálunk lelt otthonra Kurtág György és néhai felesége, Márta.
– Már régen meg akartam kérdezni, hogyan és mikor költözött a Házba a Kurtág házaspár?
– Húszéves koromban ismertem meg Kurtág Györgyöt, Gyuri bácsit, és nagyon szoros lett velük a kapcsolatom. Mire Gyuri bácsi kilencven éves lett, Márta nénivel úgy döntöttek, hogy franciaországi otthonukból egy svájci szanatóriumba költöznek, ahol aztán kiderült, hogy mégsem érzik jól magukat. Ifjabb Kurtág Györggyel folyamatosan tartottam a kapcsolatot, és mivel itthoni lakásukba a lépcsőzés miatt nem költözhettek, felajánlottam a BMC professzori lakását, azzal a titkos vággyal persze, hogy végleg nálunk maradjanak. Óriási megtiszteltetés, hogy Gyuri bácsi a mai napig a Házban lakik, hogy egy ilyen nagyságú komponistával együtt dolgozhatunk, hiszen ő 96 éves kora ellenére rendkívül jó állapotban van szellemileg és fizikailag is. Nálunk írta többek között a Fin de partie (A játszma vége) című operáját is, melyet 2018-ban mutattak be a milánói Scalában. A Hallgatás Napján mindig fenn ül az erkélyen, hogy hallgassa a koncerteket, és természetesen idén is elhangzik majd egy általa írott mű, a Fúvósötös.
– Bizonyára nem véletlen, hogy Keller András vezényelt és hegedült is Kurtág György 95. születésnapján a Zeneakadémián, melyet a BMC szervezett.
– Igen. Andrással 18 éves kora óta foglalkozott a Kurtág házaspár. Kiemelkedő tehetségére azonnal felfigyeltek. Talán ennek is köszönhető, hogy hasonlóan erős egyéniség lett belőle, mint amilyen Gyuri bácsi. A Kurtág házaspár Andrásról mindig csak így nyilatkozott: „Andriska egy Kurtág gyerek”. Úgyhogy természetes volt a kiemelt szerepe Gyuri bácsi 95. születésnapján.
– Mit ért az alatt, hogy erős egyéniség?
– Andrással nagyon jól lehet vitatkozni. Rendkívül határozott tud lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban, de ezzel egyidőben bátran el tudom neki mondani, ha mást gondolok valamiről.
A Hallgatás Napja nagyon szép jelképe a mi barátságunknak, a BMC és a Concerto Budapest kapcsolatának, valamint a világ és a kortárs zene viszonyának.
Kiállunk egymás mellett, egymásért, és ha kell megvitatunk dolgokat egy közös cél érdekében: hogy kinyissuk az emberi füleket, és hallgassuk meg egymást. Vitatkozzunk, érveljünk, gondolkodjunk, de legfőképp hallgassunk. Hallgassunk kortárs zenét.
