A Mozart Planet eheti cikkében egy különleges hegedűverseny születése körüli megrázó események kapcsán újabb érdekes zeneszerző pályafutását mutatjuk be.
Alban Berg
„Tegnap befejeztem a hegedűversenyünk [hangszerelés nélküli] komponálását. Engem valószínűleg jobban meglepett, mint Önt fogja … a mű egyre nagyobb örömet okozott nekem. Remélem – nem, meggyőződésem -, hogy jól sikerült.” Alban Berg levele Louis Krasner hegedűművésznek, 1935. július 16.
1935-ben Alban Berg osztrák zeneszerző, a második bécsi iskola egyik jeles képviselője, éppen második operáján, a Lulun dolgozott, amikor Alma Mahler (Gustav Mahler özvegyének) második házasságából született leánya, Manon, tragikus hirtelenséggel vírusos gyermekbénulásban meghalt. Az alig 18 éves lány az egész bécsi művésztársadalom szeme fénye volt, így halála mélyen megrázta a zeneszerzőt. Operáját félretéve hegedűverseny komponálásába fogott, hogy a benne dúló érzelmeket ily módon juttassa kifejezésre.
„Szavakkal nem tudom kifejezni az érzéseimet, de hamarosan hallani fogjátok őket a hegedűversenyemben.”
– írta Alban Berg egy levelében a lányukat gyászoló szülőknek. A zeneszerző akkor még nem is sejtette, hogy élete utolsó művét komponálja…
Walter Gropius… and his daughter Manon (1916-1934) from his marriage to Alma Mahler, in Dessau, 1927… pic.twitter.com/eSkxzrwnh8
— Angel Muñiz (@areasvellas) September 16, 2017
Alban Berg autodidakta módon kezdett zenét szerezni, minden különösebb zenei előképzettség nélkül. Első dalait 1900-ban, 15 évesen komponálta. Egy idő után bátyja elhatározta, megmutatja Berg munkáit Arnold Schönbergnek, aki akkoriban épp tanítványokat keresett. A zeneszerző a dalokat látva úgy döntött, elkezd dolgozni az akkor már 19 éves zeneszerző-palántával. Berg nagyon fogékony tanítványnak bizonyult. Ennek ellenére, vagy éppen emiatt, kezdeti munkásságát a közvélemény nem fogadta túl nagy lelkesedéssel. Az első önálló kompozíciójaként emlegetett
Altenberg-dalok Schönberg által vezényelt bemutatóján még a rendőrségnek is be kellett avatkoznia, akkora közfelháborodás tört ki.
Az incidens után Berget maga Schönberg is felelősségre vonta, hogy nem lett volna szabad ennyire merész darabot írni.
Az áttörést számára az első világháború alatt átélt katonasághoz kötődő embertelen élményei hatására írt Wozzeck című operája hozta meg, melynek ősbemutatója 1925-ben volt, és rövid idő alatt világhírnevet hozott a zeneszerzőnek. A mű sikerének köszönhetően világszerte létjogosultságot kapott az atonális opera.
Innentől kezdve Schönberg megérezte tanítványa saját erejét, és kevésbé szoros, baráti viszonnyá alakult kapcsolatuk. Műveik egymást inspirálva születtek, s már nemcsak Schönberg hatott Bergre, hanem a tanítvány munkássága is megihlette mesterét.
1935-ben Louis Krasner hegedűművész Amerikából hegedűversenyt rendelt Bergtől, azonban a kérését a zeneszerző rendre visszautasította. A hegedűművész arra kérte, hogy írjon egy művet, amely megmutatja a közönségnek, hogy a 12 hangú skála zeneszerzői technikáját alkalmazva is lehet olyan művet írni, amely megmozgatja a hallgatóság érzelmeit. Berg végül Manon Gropius (Alma Mahler és Walter Gropius lánygyermeke) tragikusan korai halálának hatására fogott a hegedűverseny komponálásába.
A dodekafónia különleges hangzásvilága mellett az ismert osztrák gyermekdal „Egy madár ül a szilvafán”, és az egyik Bach korál, az „O Ewigkeit, du Donnerwort”, BWV 60. kantáta zárókorálja is feltűnik a műben, az első az idilli gyermekkor keserédes melódiájaként, míg a zárókorál – melynek eredeti forrása a lutheránus himnusz: „Es ist genug” (Elég volt) – a mű utolsó tételének fő motívumaként különösen megindítóvá és érzelmessé teszi a hegedűversenyt.
„Ennyi elég, Uram, ha neked tetszik, oldozz el. Jön az én Jézusom! Most pedig jó éjt, ó világ! A mennyországba megyek, biztonságban, békével. Bánatom hátra marad.”
A halál, mintha csak meghívást kapott volna e sorok megidézése által, nem sokkal a hegedűverseny befejezése után a szerzőt is magával ragadta, így művének bemutatóját Berg már nem érhette meg. 1935 karácsonyán egy fertőzött rovar csípésének következtében Alban Berg vérmérgezésben elhunyt.
Az „Egy angyal emlékére” címet viselő hegedűverseny, mely azóta is a szerző leggyakrabban játszott hangszeres műve, saját requiemje is lett egyben.
A Budapesten hegedűsként és karmesterként is jól ismert kiváló osztrák muzsikus, Thomas Zehetmair szólójával felhangzó Hegedűverseny Keller András vezényletével a Concerto Budapest Szimfonikus Zenekar előadásában lesz hallható 2022. február 11-én és 12-én 19:30-tól a Zeneakadémia Nagytermében. Alban Berg mesterművét Schumann Fantázia hegedűre és zenekarra op. 131-es kompozíciója, majd a szünet után Csajkovszkij VI. (h-moll, “Patetikus”) szimfóniája követi.
