A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara – más néven a Rádiózenekar – 80 éve meghatározó szereplője a zenei életnek Magyarországon és nemzetközi szinten is. Blogunkban A muzsika hullámhosszán című, a jubileum alkalmából megjelent kötet írásaiból válogatunk.
Otto Klemperer mellett az 1940-es évek második felében a XX. század egy másik karmesterlegendája is rendszeresen együttműködött a Rádiózenekarral – igaz, közvetlenül oly megérdemelt világkarrierjének fölívelése előtt. Ő nem más volt, mint Fricsay Ferenc, aki Bartókot, Johann Strausst és – „stúdióopera” formájában – Erkel Dózsa György című operáját is vezényelte az együttes élén.
Fricsay Ferenc így emlékezett a kezdetekre: „Édesapám [a katonakarmester Fricsay Richárd] ötszáznál többször vezényelt mikrofon előtt, és talán ez volt az oka annak, hogy a magyar rádió szívügyemmé vált. Részt vettem apám valamennyi hangversenyén, és a stúdió egyik sarkából figyeltem, miképpen vezényli zenekarát. 13 éves voltam, mikor édesapám lekéste egyik rádióhangversenyét. A kezdést jelző lámpa kigyúlt, amikor a zenekar tagjai arra kértek, hogy vezényeljem el én a hangversenyt. …A következő pillanatban már javában dirigáltam a Tannhäuser bevonulási indulóját. Vagy öt perccel a kezdés után lépett be apám a terembe. Odaugrott a pulpitushoz, leemelt róla és folytatta a vezénylést. Ekkor kaptam első tiszteletdíjamat: dupla málnaszörpöt a cukrászdában. […] Azóta számtalanszor álltam a stúdió karmesteri dobogóján és úgy éreztem, olyankor szolgálom legjobban a művészi magyar zenét, mert óriási hallgatósághoz szólhattam. …Nagyon szeretem a Magyar Rádiót. A Rádiózenekart vezényelni minden karmester számára csak megtiszteltetés lehet.”
A muzsika hullámhosszán című kötet ide kattintva vásárolható meg.
