17 évvel ezelőtt, 2005 elején lépett először karnagyként a Müpa színpadára Hollerung Gábor, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság és a Budafoki Dohnányi Zenekar karnagya, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója, az Énekel az ország, a Budapesti Nemzetközi Kórusünnep, valamint a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője. 2022. február 26-án Smetana Az eladott menyasszony című operájának szcenikus változatát kínálja a közönségnek együttesei és kiváló szólisták élén.
– Szemlátomást otthonosan mozog a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem színpadán és színfalai mögött. Másfél évtizednél is hosszabb távlatból hogyan látja e harmonikus kapcsolat létrejöttét és alakulását?
– Ahhoz, hogy a mai, ideálisnak mondható szakmai együttműködés létrejöjjön, kölcsönös jó szándék, egymás munkájának tisztelete és számos, akár véletlennek is tekinthető szerencsés mozzanat kellett.
– Mi tekinthető véletlen szerencsének egy ilyen bonyolult folyamatban?
– Például az, hogy Zoboki Gábor, az épület tervezője a Budapesti Akadémiai Kórustársaság tagja volt, és már a tervezés pillanatától a tőle megszokott lelkesedéssel és a teljes univerzumot magához ölelő mentalitásával vizionált monumentális kóruszenei és oratorikus projekteket, kezdve mondjuk Mahler VIII. szimfóniájával… A perspektíva kecsegtető volt, hiszen jó volt eljátszani a gondolattal, hogy a kórusmuzsika egy ilyen térben mennyi lehetőséghez juthat. Már a „próbaidőszakban”, 2005 elején meg is tapasztalhattuk, milyen érzés egy több száz fős kórussal és zenekarral megszólaltatni Beethoven IX. szimfóniájának Örömódáját a Legyen a zene mindenkié kórusgála keretében. Rögtön utána már itt rendezhettük meg az az évi nemzetközi kórusversenyt, adhattunk szimfonikus és oratorikus koncerteket — szép lassan birtokba vettük az épületet.
– Minek köszönhető, hogy a Budafoki Dohnányi Zenekart gyakran hallhatjuk a Müpában?
– Káel Csabát, a Müpa vezérigazgatóját már főiskolás kora óta ismertem, aki akkor párja révén részese volt a kórus vadóc, világmegváltó vitákkal tarkított életének. Ez az ismeretség természetesen később is segített abban, hogy elkezdjünk közösen gondolkodni a mi Müpához való viszonyunkon. Számomra azonban az igazi áttörést az jelentette, hogy ő nem emberekhez és együttesekhez akart „gombot varrni”, hanem ötletekhez, produkciókhoz, programokhoz keresett partnereket. A BDZ-nek már akkor kreatív, fiatalos imázsa volt, és Káel Csaba biztatott arra, hogy csináljunk mást a megszokotthoz képest. Így született számos opera- és balettprodukció, köztük több ősbemutató is. Emellett színházi előadások egész sorát hoztuk létre, amelyek közül kiemelkedő közönségsikert aratott a Grieg Peer Gynt zenéjét felhasználva készült előadás, a magyar színháztörténet talán legikonikusabb Peer Gynt-alakítását nyújtó Huszti Péter közreműködésével. Mondhatom, hogy egymásra találtunk a Müpával a műfajokon átívelő programok szeretetében is.
A Müpa kérésére született a Nemzetközi Kórusünnep rendezvénysorozat, amelyre kiemelkedő színvonalú hivatásos és amatőr együtteseket hívunk meg. Ennek sikerét jelzi, hogy egy a cappella kóruskoncerten közel ezer ember ült a nézőtéren. A BDZ-hez kapcsolódó legismertebb Müpa-projektek már szinte brandek: ez a Cinemusic és az Újévi koncertünk. Mindkét produkció arról híres, hogy a közönség a műsor ismerete nélkül vásárolja meg a jegyét.
Ezekre a hangversenyekre olyanok is eljönnek, akik még a Müpába sem hajlandók beülni egy hagyományos klasszikus zenei koncertre. A Müpa egy sokszínű és minden műfajnak otthont adó művészeti intézmény, és büszkék vagyunk arra, hogy oly sokszor lehettünk partnerei különleges programok megvalósításában. Számunkra is óriási élményt jelentett a Take Sixszel, illetve a Goran Bregović együttesével való együttműködés, valamint a magyar jazzmuzsikusokkal közösen létrehozott Swinging Nutcracker-produkció.
– Az eladott menyasszony felkérés nyomán született vagy saját ötletet valósít meg?
– Szcenikus opera-előadásaink sorába tartozik, amelyekre mi szoktunk javaslatot tenni. A legutóbbi Don Giovannink — úgy érzem — kiemelkedő produkció volt. A Smetana-operát kifejezetten lelkesen fogadta a Müpa, mert Magyarországon méltatlanul ritkán szólal meg. A darab sodró erejű zenéje, népiessége, természetes hétköznapisága lenyűgöző, tele van pazar jelenetekkel, szédületes szerepekkel. Az előadáshoz új fordítás készült: Turcsányi Ildikó mai nyelvezetű magyarításában az áriákat és együtteseket a recitativók helyett próza köti össze.
– Azzá válik tehát, ami valójában: Singspiellé.
– Éppen erről van szó. Így Szente Vajk rendezőnek sem kell feladnia azt a dinamizmust, azt a bámulatos színpadkezelést, amelyet korábban már A Mester és Margarita-rendezésében is megcsodálhattunk.
