A Budafoki Dohnányi Zenekar a kellemesen megszokott hangzású Osztrák szimfonikus est címmel is hirdethetné április 22-i koncertjét. De ez is lehetne a műsor felirata: A szimfonikus hagyományok megújítói. Roberto Paternostro, a bécsi születésű egykori Ligeti- és Christoph von Dohnányi-tanítvány irányításával ugyanis két olyan művet szólaltat meg az együttes, amelyben a szerzők tágítják a kompozíciós szokások kereteit.
A szimfónia Haydn műhelyében érlelődött pódiumképessé. Mozart is őt tekintette e műfajban példaképének, Wolfgang Amadeus azonban csakhamar túllépett az akkoriban szabályosnak ítélt model leken, mindenekelőtt a hangszerelés területén. A 18. század hetvenes éveinek nagy felfedezése a klarinét volt, amely hamar helyet kapott a Mozart-zenekarokban. Haydnból, a Mozartnál huszonnégy évvel idősebb mesterből a hangszer alkalmazása dolgában tanítvány lett: Mozart halála után két évvel, 1793-ban keletkezett Esz-dúr műve (Hob. I:99) az első olyan Haydn-szimfónia, amelynek zenekara klarinétot is használ. A komponista ekkor éppen második londoni útjára készült, amelyre a koncertjeit szervező Johann Peter Salomon újabb féltucat szimfóniát rendelt a korábban óriási sikerrel bemutatott első hat után. E második sorozat első műve szólal meg a hangversenyen. A darabot az ősbemutatón a szerző vezényelte a csembaló mellől.
Zenekari dalciklus vagy szimfónia? — sokszor merül fel a kérdés Mahler 1908-ban keletkezett Dal a Földről című műve kapcsán. Az 1907-ben gyógyíthatatlan szívbetegséggel diagnosztizált Mahler a Nyolcadik után nem akart 9-es sorszámmal újabb szimfóniát írni, mert babonásan félt attól, hogy ez a mű lenne az utolsó szimfóniája, ahogyan Beethovennek is az volt a Kilencedik. Ekkoriban került kezébe a Die chinesische Flöte, Hans Bethge kínai versekből készült szabad német átköltéseinek gyűjteménye, amelyet elragadtatással olvasott, és szövegeket választott belőle megzenésítésre.
1908-ban megszületett új műve: egy hattételes, grandiózus alkotás. Mahler más szimfóniáiban is élt a vokális betétszám lehetőségével, ez a darab azonban valójában két szólistára írt dalciklus, amelyet ezúttal a bécsi Staatsoper tagjaként egyre sikeresebb mezzoszoprán, Vörös Szilvia és a kiváló Wagner-énekesként jegyzett amerikai hőstenor, Erin Caves kelt életre.
A Dal a Földről után Mahler megnyugodva komponálta meg Kilencedik szimfóniáját, remélve, hogy előzőleg sikerült kicseleznie a végzetet — a Kilencedik azonban korábbi félelmét igazolva valóban az utolsó szimfóniája lett, hiszen a Tizediket már nem sikerült befejeznie. A Dal a Földrőlt nem sokkal a zeneszerző 1911-ben bekövetkezett halála után, Bruno Walter vezényletével hallhatta először a közönség. A Budafoki Dohnányi Zenekar hangversenyének visszatérő vendégkarmestere, Roberto Paternostro nemcsak Ligetinél és Christoph von Dohnányinál tanult, de a Bécsi Zeneakadémián a (Budapesten született) legendás Hans Swarowsky növendéke volt, 1978 és 1984 között pedig Herbert von Karajan asszisztenseként dolgozott. Érdeklődéssel fordul a magyar zene felé: több Dohnányi-műből készített lemezfelvételt.
