Április 20-án Orgona + 3 szaxofon című hangversenyen Fassang László lép művészbarátaival a Müpa pódiumára. A program részleteiről az est főszereplőjét, a koncert orgonistáját, a Müpa orgonahangversenyeinek szerkesztőjét kérdeztük.
– Mi adta a koncert alapötletét, és hogyan alakult ki ebből a végleges koncepció?
– Az elmúlt két évtized során több olyan kollégával, baráttal játszottam együtt, akiknek fő hangszere a szaxofon. Vannak olyan formációk, amelyekben Vincent le Quanggal, Szokolay Dongó Balázzsal és Ávéd Jánossal egyaránt rendszeresen fellépünk. Felmerült, hogy izgalmas lenne a Müpa orgonája köré szervezni ezt a háromféle zenei világot, kipróbálva, hogy a hangszer és a terem adottságai által inspirálva hogyan tudjuk zenei gondolatainkat új kontextusban megfogalmazni.
– Mi jellemzi a hangverseny programját?
– Szokolay Dongó Balázzsal kialakított repertoárunk alapvetően népzenei ihletésű, hagyományos európai motívumokon alapul, ilyenkor a szaxofon is szinte népi hangszerként szólal meg. Vincent Le Quang a jazz területéről érkezik. Bár sokszor kiléptünk a klasszikus zene világába, mégis ami talán a leginkább jellemez minket, az a zene folyamatát meghatározó, szabad improvizáció, aminek nem célja egyetlen stílus előtérbe állítása, de elkerülése sem. Ávéd János 2013-ban alakult jazzkvartettjében zongorán, orgonán, Hammond-orgonán és Fender Rhodeson játszom.
Egylényegű, de két különböző irányból érkező improvizációs hagyomány felől közelítjük a rögtönzés univerzális zenei nyelvét, melyhez a zenekarvezető kompozíciói adják a főtémákat. A cél az, hogy mindegyik formáció írjon olyan zenét, amelyet kifejezetten erre a koncertre szán, erre a térre, erre az orgonára és ezekre a zenészekre képzel el. Nem a klasszikus értelemben vett művekről van szó, hangról hangra rögzített partitúrával, hanem olyan jellegű lejegyzésekről, melyek a jazzben vagy a világzenében használatosak: bizonyos témák, szerkezetek, akár harmóniamenetek előre meghatározottak, de a végső forma minden esetben egy improvizatív működés eredménye lesz.
– Milyen lehetőségeket rejt magában az orgona és szaxofon társítása?
– A fúvós hangszerek közül talán a szaxofon, különösen a tenorszaxofon rendelkezik a legnagyobb dinamikával: széles hangterjedelemben és minden hangfekvésben erőteljes és karakteres hangzást tud létrehozni. Éppen emiatt nagyon jó partnere tud lenni egy orgonának, amire szintén jellemzőek ezek a tulajdonságok. Továbbá a szaxofon a jazz révén szorosan kötődik az improvizatív zenéhez, a klasszikus hangszerek között pedig az improvizáció hagyománya az orgonához kapcsolódik a legerősebben. Az előre megírt vagy a klasszikus művek nem vagy sokkal kevésbé hoznának létre olyan sokféle találkozást a két hangszer között, amit az így létrejövő improvizációs felület lehetővé tesz.
Amikor a Müpába látogat egy vendég orgonistafellépő, mindig különösen érdekes, hogy számára mit jelent ez a hangszer, mit tud kihozni belőle, mi az, amit fontosnak tart, mi az, amit szeret benne. Most nagyon hasonló esemény játszódik majd le: kiderül, hogy három különböző hagyományból érkező muzsikust — akikkel egyformán szoros szakmai és emberi kapcsolatban vagyok — milyen zenére inspirál a Müpa orgonája, hogyan tudnak vele együtt lélegezni, illetve a felkészülés során együtt gondolkodni.
