A Literárium – Kortárs írók a Müpában sorozat keretében február 5-én a 2023-ban megjelent Sokszor nem halunk meg szerzője, Tompa Andrea érkezik az Üvegterembe. Az írónő valamennyi regénye kötődik Kolozsvárhoz. Nem kivétel ez alól Sokszor nem halunk meg sem, amelyben a szerző a romániai magyarság, Kolozsvár és Románia történelmének újabb, jókora fejezetét írja meg. E legutóbbi művel együtt az egyes regényekben ábrázolt időszakok lényegében lefedik a 20. század egészét.
Bár a művek cselekményükben, elbeszélésmódjukban (a felszínen) nem kapcsolódnak egymáshoz, mindegyik külön regényvilággal rendelkezik. Ugyanakkor mindegyik regény egy-egy kiemelt, traumákkal és hallgatásokkal övezett történelmi fordulópont köré szervezi cselekményét — ezek a művek korszakhatárokon, átmeneti időszakokban játszódnak. Olyan eseményeket ábrázolnak, amelyek megváltoztatták, meghatározták a romániai magyarság sorsát, és amelyek még jelenünkben is erős érzelmi reakciók, viták, sztereotípiák tárgyai. Ilyen jelentős fordulatot ábrázol Tompa két első műve, A hóhér háza (2010), amely a romániai forradalmat és előzményeit, valamint a Fejtől s lábtól. Kettő orvos Erdélyben (2013), amely az első világháborút és az azt követő trianoni békediktátum következményeit és emberi-morális hatását ábrázolja.
Kevésbé kataklizmaszerűen, de a szerző harmadik nagyregénye, az Omerta. Hallgatások könyve (2017) is a politikai, társadalmi átalakulás időszakát, Gheorghe Gheorghiu-Dej hatalomra jutását, a romániai kommunista diktatúra kiépülése, a kollektivizálás időszakát mutatja be az 1950-es évek elejétől körülbelül 1965-ig. A Sokszor nem halunk meg című regény pedig a második világháború idején Kolozsvár 1944-es német megszállását és a városban zajló gettósítás, majd az azt követő újabb impériumváltás eseményeit ábrázolja egy kisgyermek (majd egy lány, nő) sorsát kísérve egészen az 1990-es évekig.
Mindebből kitűnik, hogy a regények „kényes” témákhoz, időszakokhoz nyúlnak, a múltfeldolgozás és a társadalomtörténet szempontjából óriási adósságokat törlesztve, ám irodalomról lévén szó, mindezt igazi nagyregényekben teszik, és szereplőik „kicsiny” sorsán keresztül láttatják a „nagy” történelmi változásokat. Épp a személyessé tett tapasztalatok, a részletesen ábrázolt egyéni sorsok, a hétköznapi emberek perspektívájából láttatott események vonzzák e művekhez az olvasók sokaságát. A szubjektív nézőpontokból vagy az elbeszélők szoros nyomkövetése által kibontakozó szereplők és történeteik, a művek páratlan nyelvi, stiláris megalkotottsága, a különböző társadalmi rétegek és etnikumok együttéléséből létrejövő multikulturális közegek, valamint a többnyelvűség árnyalt, szemléletes, érdekes és élvezetes regényvilágokat hoznak létre.
A Tompa Andrea-est beszélgetése lehetőséget teremt arra, hogy megláthassuk a regények közti kapcsolatokat, átjárásokat, a felszínen oly különböző regények mélyrétegeiben az eddigi életmű egységét.
