Április 21-én a Magyarok a világban sorozatban keretében Bartók Béla nyomába eredhetünk. A 9-16 éves korosztály számára ajánlott matinékoncerten útikalauzunk Szélpál Szilveszter lesz, akit szakértőként Fazekas Gergely zenetörténész kísér az úton. A zenéket a legtehetségesebb fiatal muzsikusok, Balogh Ádám és Dolfin Balázs szólójával, a Dénes-Worowski Marcell vezette Danubia Zenekar közreműködésével hallhatjuk. A koncertet Darida Benedek személyes soraival ajánljuk.
Hadd mutassam be önöknek Pap Gyula Jánost, apai nagyapámat! Nagypapa élete jelentős részét Észak-Magyarország legnagyobb városában töltötte, háza a hajdani nagypolgári lét számos emlékét őrizte még az 1980-as években is, amikor húsvét és karácsony környékén rendszeresen vendégeskedtünk nála. A nappali közepén zongora állt, csak hogy ne kanyarodjunk messzire a témánktól, és gyerekeiről (apámról és nagynénémről) hivatásos piktorral festetett olajképeket a hatalmas kerttel övezett villalakás falaira.
Nagyapám muzikálisnak semmiképp nem volt mondható (na jó: mutatóujjal el tudta pötyögni a „Mókuska, mókuska / felmászott a fára” kezdetű örökbecsűt), apám és nagynéném zenei neveltetését azonban nagyon is komolyan vette. Apám remekül zongorázik, nagynéném ma is megbecsült egyházzenész. A fentiekből nem következhetett más, mint hogy a Dél-Alföldön töltött kora ifjúságomat bizonyos fokú zenei elszigeteltség jellemezte. Míg, mondjuk, osztálytársaim között az Abba vs. Boney M ügyben zajlottak véres viták, nekem mélyen hallgatnom kellett. Apám a legkomolyabb engedményt akkor tette az úgynevezett populáris zene irányába, amikor nekem és nővéreimnek megvásárolta a Prokofjev Péter és a farkas című művéből készült meselemezt. Nem voltam felhőtlenül boldog emiatt akkoriban. Az evolúciókutatók szerint azonban az emberi elme a túlélésre van berendezkedve. Ennek bizonyítékát látom abban, hogy az otthoni, bő száz lemezből álló komolyzenei gyűjteményből sikerült rátalálnom Bartók Mikrokozmoszára. (A Hungarotonnál 1977-ben megjelent háromlemezes, Ránki Dezső-féle változatról van szó.) Valószínűleg nem jutottam el a teljes anyag végéig, már nem emlékszem. Az viszont bizonyos, hogy Bartók, Ránki (és igen, apám is) végül kulcsot adtak egy sor olyan alkotóhoz Bachtól Mozartig és Beethoventől Mendelssohnig, akik nélkül sivárabb lenne az életem.
Rosszabb ember biztosan nem lettem Bartók zenéjétől.
