Az idei évadban április 19-én a Platon Karataev, június 6-án pedig az Áron András & The Black Circle Orchestra is koncertezik a Müpában. A zenekarok frontembereivel, Balla Gergellyel, Czakó-Kuraly Sebestyénnel és Áron Andrással beszélgettünk.
– Találkoztatok már korábban?
Balla Gergely: Fesztiválok backstage-eiben futottunk már össze, és megvolt a kölcsönös tisztelet közöttünk. Nemcsak zeneileg, hanem emberileg is találunk kapcsolódási pontokat. Annyira kicsi a hazai színtér, hogy ha elég sokat sürög-forog az ember, előbb-utóbb mindenkivel összefut. Tavaly volt a Dürer Kertben egy koncert, ahol Sebő (Czakó-Kuraly Sebestyén – a szerk.) és én duóban, András pedig szólóban lépett fel.
Áron András: Ha jól emlékszem, nekem először a barátnőm, Barbi (Schoblocher Barbara énekesnő – a szerk.) mutatta a zenéteket. Nem igazán hasonló, amit csinálunk, de bizonyos szempontból mégis az. Elkerülhetetlen volt, hogy megkedveljük egymást.
– Hamarosan mindketten felléptek a Müpában.
ÁA: A Black Circle Orchestra esetében még nem alakult ki a végleges forgatókönyv, és ez részben szándékosan van így. A színpadon ott lesz a hat zenekari tag, és kiegészülünk két további zenésszel. Az egyik Ferenczi György, a másik Pintér Zsolt a Rackákból. Hegedűn és mandolinon fognak minket kísérni, ülünk majd nyolcan körben, és akusztikus hangszereket szólaltatunk meg. Lesz nagybőgő is, minimális mikrofonozással. Az elején valószínűleg egyedül leszek a színpadon, mert nincs annyi szerzeményem, amennyit zenekari felállással meg tudnánk csinálni. Hét-nyolc éve reménykedem abban, hogy egyszer felléphetek a Müpában, és ez most végre valóra válik.
BG: Mi 2021-ben játszottunk a Müpában a Fesztivál Színházban, most pedig a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben fogunk fellépni. A helynek komoly presztízse van, mindig nagy megtiszteltetés ott játszani. Ha nyíltan nincs is kimondva, illik valami mással előrukkolni, mint egy klubkoncerten. Volt egy időszak, amikor több együttes is szimfonikus zenekari kísérettel lépett fel a Müpában, az utóbbi időben viszont úgy látjuk, az előadók inkább a saját megszokott kereteiken belül próbálnak újat nyújtani. Mi is sok új dalt ott fogunk először eljátszani.
Czakó-Kuraly Sebestyén: A legutóbbi müpás koncertünkön előadtunk egy Arvo Pärt-feldolgozást, amit soha máskor nem játszottunk el, és volt velünk a színpadon egy orgonista is. Szóval vannak apróságok, amikkel fűszerezzük a setlistünket, de nem akarjuk teljesen átírni, áthangszerelni a dalokat.
BG: Egy müpás koncerten intenzívebb a közönség és a zenekar közötti kapcsolat. A néző nem nyomkodhatja a telefonját, és nem megy ki egy korsó sörért, hanem folyamatosan a dalokra figyel.
– A készülő Karataev-lemez címe Napkötöző lesz. Mit jelent ez a kifejezés?
BG: A kecsua nyelvben az „intihuatana” szót egy szakrális-rituális kőre használják, amellyel régen a napfordulókat és a napéjegyenlőségeket határozták meg. Az időt mérték vele. Az album munkacíme eredetileg Napmeleg volt, de aztán elkészült egy dal, ami a Napkötöző címet kapta, és úgy éreztük, hogy ez lemezcímnek is megfelel.
ÁA: Nagyon jó cím szerintem.
– A Napkötöző is annyira himnikus lemez lesz, mint az előző?
BG: Igen. Sőt, talán még inkább. A címadó dal – ha nem is Assisi Szent Ferenc-i értelemben – egy naphimnusz. Az lesz a felütés, és a végén elérkezünk a Tabula Smaragdina, egy ókori ezoterikus irat utolsó mondatához. A Müpában eljátsszuk lényegében az összes új dalt, de a lemezmegjelenés későbbre várható.
– A Karataevnek volt egy közös eseménye tavaly a Thy Catafalque zenekarral, ami érdekes, szokatlan párosítás volt.
BG: Kicsi a merítés, és egy idő után el kell kezdeni kitekintgetni a megszokott keretek közül, és megtalálni olyan előadókat, akikkel érzünk valamilyen párhuzamot. A Thy Catafalque-koncert a mi ötletünk volt. Tény, hogy a formában vannak különbségek, de ami a szellemiséget, a gitárcentrikusságot, a szövegvilágot, a szóhasználatot, a dallamvezetést, a magyar folkhagyományokhoz való visszanyúlást illeti, abban vannak közös pontok.
Amikor bejelentettük a koncertet, volt egy-két érdekes reakció, de amíg mi érezzük ezeket a párhuzamokat, addig nem zavar minket, ha valaki nem veszi észre őket. Idén Дevával lépünk fel a Budapest Parkban, ami szintén egy más forma, de vele is abszolút megvan az összekapcsolódás.
– Hogy álltok mostanában a külföldi koncertekkel?
ÁA: Én a pandémiáig a belföldi koncertekre összpontosítottam a zenekaraimmal, most viszont a Lazarvs és a szólóprojektem révén is van együttműködésem több külföldi közreműködővel. Megyünk áprilisban egy tíznapos balkáni turnéra, ősszel Németországba és Angliába, utána pedig indulok ki megint Nashville-be lemezt felvenni.
CzKS: Amikor kint vagy Tennessee-ben, szoktál koncertezni is?
ÁA: Nem, az már nem fér bele, a lemezfelvétel alatt erre már nem marad energiám.
BG: Mi teljesen elengedtük a külföldi vonalat, és nem azért, mert áttértünk az anyanyelvi dalokra. Örülök, ha a családdal a hazai munkáimat össze tudom egyeztetni.
ÁA: Nagyon sok időt, energiát és pénzt igényel, hogy egy zenekar be tudja indítani a külföldi turnézást. Ráadásul ma nem feltétlenül számít, hogy jó vagy-e, vagy sem, hanem hogy hogyan tudod pörgetni a közösségi médiát.
– Harminc évvel ezelőtt volt a legendás Hazudós Zenekarok turnéja, amelynek keretein belül a Tankcsapda, a Kispál, a PUF és a Nyers körbekoncertezte az országot. Ha most lenne egy ilyen kezdeményezés, milyen együttesekkel vágnátok bele?
ÁA: Ha még két zenekart kéne mondani… Na ez nehéz… Legyen talán a Mordái.
BG: Én a Thy Catafalque-ra szavaznék.
CzKS: Ha stílusban eltérőt is kell mondani, akkor én a Mulató Aztékokat választanám.
BG: Volt turnénk az Elefánttal, nagyon jól sikerült, úgyhogy én szívesen belevágnék velük megint.