Rendhagyó interjúsorozatunk keretein belül legutóbb Áron András beszélgetett a Platon Karataev frontembereivel, ezúttal pedig az Amorf Ördögök június 1-i, illetve a Samurai Drive június 8-i koncertje kapcsán Tövisházi Ambrust és Nóvé Somát vettük rá egy közös beszélgetésre.
– Mennyire ismeritek egymás munkásságát? Emlékeztek rá, mikor hallottátok először egymás zenéjét?
Tövisházi Ambrus: Tavaly egy szabad estémen elkeveredtem a Kolorádó Fesztiválra, belefutottam a Mordái zenekar koncertjébe, és nagyon-nagyon tetszett. Maga a helyszín is adott egy különleges élményt, a zene pedig a legjobb értelemben volt meglepő. Szerintem első ránézésre, avagy hallásra ti komor, sok textúrából és sűrű hangképekből álló cuccot csináltok, ami közben humoros is. Olyan, mintha azok a népdalok, amiket a Muzsikástól ismertem meg, sokkal sötétebben és egyben viccesebben szólalnának meg.
Nóvé Soma: Én tőled először az Erik Sumo Band dalait hallottam, aztán pedig nagyon tetszett a Liza, a rókatündér című film általad szerzett zenéje.
– Ambrus, téged az Amorf Ördögök kapcsán ismert meg a hazai közönség, de a zenekar három lemez után 2006-ban váratlanul feloszlott. Mi volt ennek az oka?
TA: Nehéz ezt pár mondatban összefoglalni. Minden, amit emberek együtt csinálnak, magában hordozza a konfliktus lehetőségét. Abból az együttműködésből kihoztuk a maximumot. Tariska Szabolcs régi korokat idéző, olykor vicces, olykor komolykodó szövegei ezekben a sanzonokban remekül működtek, de aztán úgy éreztem, hogy ezt a dolgot be kell rakni a fagyasztóba. Nem könnyű erről beszélni, és nem is lenne fair azokkal a zenekartagokkal szemben, akik nem ülnek most ennél az asztalnál. Pláne, ha olyan örök harcostársakról van szó, mint Tariska Szabi vagy Péterfy Bori. Ott akkor az volt a logikus lépés, hogy csinálunk egy új zenekart annak az embernek hármunk közül, aki tud rendesen énekelni. Ez lett a Péterfy Bori & Love Band.
– A Middlemist Red tavaly novemberben adta az utolsó koncertjét a Dürer Kertben rendezett Reflektor Fesztiválon. Azóta eltelt 5 hónap, nyilván valamelyest már leülepedtek a dolgok. Véglegesnek tekinthető a búcsú?
NS: Nagyon szeretek a Middlemist Red tagjaival zenélni, és nagyon szeretek velük időt tölteni. Alkotás szempontjából most nincs releváns státuszban a zenekar, és egy darabig biztosan nem áll össze, mert egyikünkben sincs meg az a koncepció vagy vízió, aminek mentén újra elindulhatnánk.
TA: Bizonyos szempontból hasonló volt a helyzet az Amorf Ördögöknél is. Mi sem vesztünk össze, de azt éreztük, hogy abban a formában nem tudunk tovább alkotni. Nem működtek a közös alkotói energiák, és ilyenkor az a korrekt döntés, ha leáll a zenekar.
NS: Én azt éreztem, hogy ha folytatjuk, akkor szép lassan kivéreztetjük a projektet, amihez mindannyian nagyon kötődünk szakmailag, zeneileg, érzelmileg. És úgy voltam vele, hogy a zenekar csak akkor tud esetleg újra összeállni majd valamikor a jövőben, ha most abbahagyjuk.
– Ambrus, te nemrég kiszálltál a Péterfy Bori & Love Band koncertzenekarból, noha alkotóként, producerként továbbra is a produkció része vagy. Miért hoztad meg ezt a döntést?
TA: Mindig is a stúdióban éreztem jobban magam, az élő zenélés később jött az életembe. Szeretek koncertezni, de a stúdiós játszadozás, kísérletezés érdekel a leginkább. Nehéz volt most ez a váltás, mert én találtam ki a zenekart, és már régóta egyengetem Bori szólókarrierjét a zenéim segítségével. Az utóbbi időben azonban azt éreztem, hogy a koncertezés inkább csak elszívja az energiámat. Egy nagyon kedves fiatal srác az utódom, Hodován Milán, aki hozzám hasonlóan szintén készít filmzenéket. De közben épp most rakjuk össze Bori új lemezét, írtam rá dalokat, producerkedem. Sikerült úgy meglépni ezt az egészet, hogy nem okozott nagy megrázkódtatást, bár azért egy kicsit sajnálom őket, hogy most sokat kell próbálniuk az új felállásban.
– Miközben a Middlemist Red egyre kevesebbet koncertezett, a Mordái mindinkább előtérbe került. A legutóbbi album 2022-es keltezésű – van tervbe véve új anyag az idei évre?
NS: Akarunk csinálni egy 4-5 számos minialbumot. Nemrég megint belevágtam egy új projektbe: ifj. Csoóri Sándorral, vagyis Sündivel alkotok duót, megosztott frontemberi feladatokkal. Ő brácsázik, tamburázik és énekel, én pedig gitáron és buzukin játszom, valamint szintén énekelek. Áprilisban jelent meg a bemutatkozó anyagunk, ami egy ötszámos lemez. Mindössze egy óra alatt rögzítettük.
– Az Erik Sumo Band mennyire aktív mostanában?
TA: Nem annyira, de majd jobban felpörgünk. Lesznek koncertek, egyelőre nem olyan sok, de szeretném visszatolni az energiát abba a zenekarba. Tavalyelőtt megjelent két hétszámos EP-nk, egy diszkós sorozat két részeként. Az a helyzet, hogy ha az ember minden filmzenés felkérést elvállal, akkor a zenekarára nem túl sok ideje marad, és egy kicsit most ebben a csapdában vergődöm. Remélem, nemsokára megtalálom a visszavezető utat.
– A Samurai Drive-nak egy lemeze jelent meg eddig, négy évvel ezelőtt, pár hónapja pedig kiadtátok a Remedy című dalt, ami stílusában eltér a korábbiaktól. A második album ehhez az új számhoz hasonlóan poposabb, táncosabb lesz?
NS: Idén tervezzük megjelentetni az új lemezt, de teljesen más lesz, mint a Remedy. Az egy soulos stílusú dal, az album viszont inkább triphopos hangvételű lesz. Gyerekkorom kedvenc műfaja volt a triphop.
TA: Ki volt a kedvenc triphopelőadód?
NS: Tricky. Nagyon szeretem a Massive Attacket is, de nekik nincs olyan albumuk, ami elejétől a végéig lenyűgözne. Yonderboi triphopos hangulatú dolgait is nagyon szeretem, meg DJ Krusht is sokat hallgattam régen, és úgy érzem, most egy kicsit visszatérek ehhez a műfajhoz. Tizenhat éves koromban az első zenei bütykölgetésem az volt, hogy triphopos alapokra beatköltők verseit raktam rá.
– Ambrus, mik az aktuális filmzenei munkáid?
TA: Nemrég végeztem a Kék Pelikan című animációs dokumentumfilm zenéjével, és itt most szeretnék egy picit visszakanyarodni a Liza, a rókatündérhez. Azt elég sokan látták itthon, nemzetközi visszhangja is volt, a filmzenénk is nyert díjat külföldön. Ketten dolgoztunk a soundtracken: Csengery Dániel csinálta a score-t, vagyis a kísérőzenét, én pedig a filmben elhangzó dalokat. Azért említem ezt, mert a Kék Pelikan zenéjét sem egyedül csináltam: Preiszner Miklós volt az alkotótársam. Sokan – amúgy jogosan – úgy képzelik maguk elé az alkalmazott filmzenét készítő művészt, hogy egyedül, remeteként ül egy 15 négyzetméteres helyiségben, és magányosan bütykölget. Nekem viszont ez már nem először közösségi élmény, és tök jól van ez így.
– Soma, te grafikusként is tevékenykedsz. Milyen jellegű munkáid vannak ezen a területen?
NS: A grafikusi munkáim nyolcvan százaléka zenei vonatkozású.
TA: Te készíted a zenekaraid borítóit?
NS: Igen, mindegyiket. Eddig kb. 25 borítót készítettem, és nemcsak a saját projektek számára, hanem másoknak is: például a Run Over Dogsnak, a Grabovskinak, a Sasa Lelének. Számomra a grafikai munka amolyan meditatív funkciót lát el.
– Ambrus, a saját produkcióid mellett külső producerkedést is szoktál vállalni. Több lemezt készítettél már a Kiscsillagnak, illetve a te nevedhez fűződik a Jazz című Heaven Street Seven-album. Vállalsz mostanában is ilyesmit, vagy ez már nem fér bele az idődbe?
TA: Éppenséggel vállalnék, de az utóbbi időben nem nagyon kapok ilyen megkeresést. Úgy látom, a ma induló zenekarok sokkal jobban tudják, hogy mit akarnak, és azt a hangzást sokkal könnyebben megtalálják a saját eszközeikkel. Nem nevezhető klasszikus értelemben vett produceri munkának, de mostanában az köti le rengeteg időmet és energiámat, hogy a Kispál és a Borz felkérésére egyfajta hangzást gatyába rázó munkakört lássak el. Ez csodajó munka, egyrészt mert ilyet még nem csináltam, másrészt tinédzserkoromban óriási Kispál-rajongó voltam. És most a tavaszi turné első külföldi állomásaira is megyek velük. Apróságokról, amolyan finomhangolásról van szó, amit talán az átlagnéző nem feltétlenül vesz észre, én viszont remélem, hogy az összhatást és a zenekaron belüli jó érzést is emeli majd.
Visszatérve a kérdésre: a producer szónak, illetve funkciónak nagyon sok jelentése van. Nekem valahogy úgy tűnik, hogy egy szólóelőadóval könnyebb együtt dolgozni producerként, mint egy zenekarral. Utóbbi esetben a producer egy személyben gondozó, pszichológus és kicsit pap is kell, hogy legyen. Van egy diplomáciai vonzata is ennek a munkának, nehéz jól és lelkiismeretesen csinálni. A HS7 lemezét, amit említettél, kudarcként éltem meg. Úgy érzem, nem sikerült elérni a kitűzött célokat, és sem a producer, sem az együttes nem távozott elégedetten a stúdióból. Azokat a Kiscsillag-lemezeket viszont, amelyeken dolgoztam, nagyon szeretem most is. De nem egyszerű dolog az a fajta producerkedés, amikor egy csapattal kell dolgoznod.
– Milyen emlékeket őriztek a korábbi müpás fellépéseitekről?
NS: A Middlemist Reddel játszottam ott a covid utolsó periódusában.
TA: Parkolós koncertetek volt? Nekünk olyan fellépésünk volt Péterfy Borival, még a covid korábbi időszakában. Az emberek nem ülhettek be a terembe, úgyhogy az autójukból hallgattak minket a külső parkolóban. Volt kint egy nagy LED-fal, azon nézhettek minket, ahogy az üres koncertteremben kamerák előtt zenélünk. A hangot pedig úgy lehetett megoldani, mint az autós moziban: a nézőknek egy bizonyos frekvenciára kellett tekerniük az autórádió kapcsolóját. A koncert előtt egy kis ablakon kiintegettünk a közönségnek, Lovasi András is ott volt velünk mint vendégfellépő.
NS: Tavaly is játszottam még a Müpában: van egy projektem, amiben iamyank és Vangel Tibor társaságában a Doors dalait dolgozzuk át, és ezzel a formációval léptünk fel. A dalszövegeken kívül szinte minden mást nagyon megváltoztattunk. Mivel semmilyen előzménye nem volt a dolognak, talán hihették azt páran, hogy ez most valami klasszikus értelemben vett Doors-tribute lesz, de a nézők teljesen mást kaptak.
TA: Szerintem a hangod, a hangtartományod eléggé hasonlít Jim Morrisonéra.
NS: Igen, ezért javasolta Dobos Csaba zenei menedzser, hogy legyen egy ilyen produkció. Az ő ötlete volt. Szerintem jól sikerült a koncert, és fogunk még fellépni, meg lemezt is tervezünk.
TA: Nagyon szeretem a Doorst, különleges dolog volt. Akkor ismertem meg őket igazán, amikor kijött Oliver Stone filmje, pedig az egyáltalán nem tetszett. A zene viszont nagyon. Hihetetlen, ahogy megcsinálták azt az időtlen életművet, basszusgitár nélkül.
– Milyen különleges produkcióval készültök a közelgő Amorf Ördögök-, illetve Samurai Drive-koncertre?
TA: Nálunk Kulka János lesz a vendégfellépő, egy dal erejéig. Nagyon örülök, hogy elvállalta a felkérést. Tariska Szabi és én csináltunk neki egy lemezt, ami tavalyelőtt jelent meg, és arról fogunk eljátszani vele egy számot.
NS: A mi koncertünknek az lesz az érdekessége, hogy kamarazenekari felállásban fogunk játszani. Lesznek vonósok és fúvósok is.
