Elérkezett az év egyik legmeghittebb hónapja, a december. Néhány nappal ezelőtt meggyújthattuk az első – hagyományosan lila színű – adventi gyertyát és valószínűleg sokan megjegyeztük magunkban, hogy milyen gyorsan elrepült ez a – cseppet sem hagyományos – év is, ugyanakkor végre elkezdhettük ünneplőbe öltöztetni a szívünket és lelkünket, várva a karácsonyi ünnepeket. A tél nem csak egy évszak, hanem egy ünnep: „Szép Tündérország támad föl szívemben / Ilyenkor decemberben. / A szeretetnek csillagára nézek, / Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, / Ilyenkor decemberben” – fogalmazta meg Juhász Gyula az időszak varázsát Karácsony felé című versében.
A december a szeretet és a csodák hónapja, amikor egyfajta lelki megtisztulást is átélhetünk. Pilinszky Jánost idézve „A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár…”
Az adventi kalendárium elmaradhatatlan része a hónapnak: december elsején a gyermekek (és természetesen az édesszájú felnőttek is) kinyithatták a naptár első ablakát. A kalendárium a 20. század elejétől része a hónapnak: a 19. század végéig hagyományosan naponta egy-egy szakrális tematikájú képet raktak fel a hívők a falra, mígnem egy, a képek rakosgatásához türelmetlen kisfiú édesanyja 24 kis ajtót nem vágott egy kartonlapra, mögéjük cukorkákat helyezve a gyermeknek. Amikor pedig Gerhard, az egykori fiúcska felnőtt, piacra dobta anyja kreatív ötletét – és ma már számtalan verziójából válogathatunk az üzletek polcain.
A Magyar Nemzeti Galéria ebben a csodálatos időszakban ünnepi programokkal kedveskedik az érdeklődőknek, ugyanis december 3-tól, péntektől adventi tematikájú tárlatvezetésekkel készülnek minden héten!
Az első, december 3-án pénteken 4 órakor kezdődő tárlatvezetés címe Az otthon melege – ennek során a múzeum gyűjteményében látható, intim tereket és enteriőröket ábrázoló műveket ismerhetik meg a látogatók, többek között sokak kedvencét, Fényes Adolf Mákoskalács című remekművét is.
Az alkotás a modern magyar festészet egyik legkedvesebb műve. Nem csak egy egyszerű csendéletről van szó: mesél a hangulatról is, melyet egy lusta, békés, téli vasárnap délelőtt kelt bennünk, amikor büntetlenül, ráérősen majszolhatjuk a reggelinket és kortyolhatjuk a friss tejet, vagy átélhetjük általa egy délutáni uzsonna egyszerű, de nagyszerű örömét. Ahány asztal, annyi szokás – ahány alkotás, annyi hangulat és történet, melyeknek csak a képzeletünk szabhat határt. A Mákoskalács című képen az egy főre terített asztal egyfajta oltárként várja az oda ülőt, aki – hacsak képzeletben is – a mű nézője is lehet a kompozíciós megoldás révén. Érdemes megemlíteni a karosszék fölé akasztott Golgota-nyomatot, amely erősíti a szakrális jelentést az alapvetően profán környezetben. Az otthon szentsége ez, amely még inkább felértékelődik decemberben.
Fényes Adolf 1907 és 1912 közötti korszaka rendkívül népszerű: ebben az időszakban festette a süteményeket, mézes- és mákoskalácsokat ábrázoló csendéleteit, melyek különösen illenek az ünnepi hangulathoz.
A művész tartalmi és stílusbeli törekvései ekkortájt – túl a gyermekkori kecskeméti emlékein – a hazai szecessziós hullámhoz is kapcsolódnak, amelyben fontos szempontként merült fel a nemzeti (népi) és modern jellemzők együttes használata. Az otthon lírai ábrázolásain a mákoskalács-motívum a mindenki által ismert honi világot és érzést idézi fel, ami bár mindnyájunknak mást jelent, mindig jó visszatérni – és beleharapni, akár a hangulatba, akár abba a bizonyos kalácsba.
A második, december 10-én, pénteken 4 órakor induló programon a karácsonyi ünnepkör bevezető ünnepére, a Mikulás-napra fog a múzeum fókuszálni. A csodás, egykor liturgikus funkciót ellátott remekműveken keresztül Szent Miklós alakját és a hozzá kapcsolódó legendákat mutatják be a Mikulás, Mikulás címre keresztelt tárlatvezetésen. Szent Miklós az egyik legnépszerűbb szent, annak ellenére, hogy életéről meglehetősen keveset tudunk. 260–270 körül születhetett a kis-ázsiai Anatóliában, Patarában, jómódú, hívő szülők egyedüli gyermekeként. Az élettörténete először a 13. században íródott Legenda Aurea című munkában tűnt fel – a hagyomány szerint már születése napján felállt a mosdóteknőben, de hasonló jellegű csodák az egész életét végigkísérték. Szülei halála után hatalmas örökségét a szegények között osztotta szét.
Pártfogójukként tisztelték a pékek, kereskedők, diákok, vízimolnárok, de a házasság és anyaság, valamint a gyermekek oltalmazója is.
A szentről számos olyan ábrázolást ismerünk, amelyen fiatalokat támaszt fel, ahogyan az 1490 körül készült oltárszárnyon is láthatjuk a szárny ünnepi oldalának részletén. Miklós a 4. században halt meg, ezután kultusza hamar kialakult: a 6. században már templomot emelt neki Konstantinápolyban I. Justinianus császár. Sírhelye a régészek szerint a mai Törökországban található. Szent Miklós ünnepe a karácsony bevezető ünnepe. Magyarországon mintegy 60 helységet – például Szigetszentmiklóst vagy Kunszentmiklóst – neveztek el róla. A Mikulás-kultusz mint népszokás a nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki, és a különböző népek kultúrájában gyakran feltűnik alakja a jól ismert vörös, prémes köpenyben.
A harmadik vezetésen, december 17-én, pénteken az ajándékozás szokását járják körbe a Tömjénfüst és aranyrög című programon. Ezen megismerhetik, hogy mit jelentett régen és mit jelent ma ajándékot adni és kapni, illetve azt is, hogy miért fonódott össze ez a gesztus az ünnepeinkkel.
Végül, de nem utolsó sorban a negyedik tárlatvezetést kicsivel karácsony előtt, december 22-én, szerdán tartják Fény a sötétségben címmel. Természetesen a témához kapcsolódóan szó lesz a gyertyák gyújtásáról, illetve a fény jelentőségéről is a festészetben, ami garantáltan kiteljesíti a karácsonyi készülődést.
December 3-án, pénteken, az adventi programon túl a Kép és kultusz. Szinyei Merse Pál (1845–1920) művészete című kiállításban is készül a Magyar Nemzeti Galéria egy tárlatvezetéssel, amelyet Bellák Gábor művészettörténész tart. Szinyei Merse Pál nemcsak a természet és a táj festője volt, hanem a természetben élő emberé is. Ennek egyik mitológiai őstípusát a félig ember, félig állat Faun testesíti meg, aki Szinyei több korai művén is megjelenik. A mitológiai lény egy Szürinx nevű nimfába volt szerelmes, aki azonban elmenekült tőle, majd, amikor elérte őt, az istenek megsajnálták és nádszállá változtatták. Ebből a nádszálból jött létre a pánsíp, amit emiatt szürinxként is ismerünk. A tárlatvezetés során körbejárhatják az érdeklődők a csodálatos kiállítást, betekintést kapva a modern magyar festészet egyik legnagyobb alakjának izgalmas életművébe.
Azokra is gondolt a múzeum, akik online szeretnék megismerni a festőt: december 7-én, kedd este, a kiállítás egyik kurátora, Prágai Adrienn tart előadást Az ismeretlen Szinyei – A puzzle hiányzó darabjai címmel. Mind tudjuk, hogy Szinyei Merse Pál a legismertebb magyar festők egyike; a kultusza máig töretlen, műveivel találkozhatunk múzeumok falain, bélyegeken és konyhai falvédőkön is. De vajon jól ismerjük művészetének egészét, vagy még mindig vannak fehér foltok az életművében?
Mit jelent az egyes alkotói korszakok értelmezésében egy-egy kulcsmű hiánya? Hogyan tűntek el a Szinyeik és hogyan találhatjuk meg őket?
Vitorlás a Starnbergi-tavon című 1867-ben született festménye korábban a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből a második világháború viszontagságai során tűnt el, mígnem a közelmúltban előbukkant és ismét visszakerülhetett a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményébe. Még mindig sok a lappangó Szinyei-kép, ezért is olyan nagy az öröm, hogy a közel 80 év után előkerült kis méretű gyöngyszem méltó helyére kerülhetett a Galéria időszaki kiállításában Szarvasy Mihály New York-i műgyűjtőnek köszönhetően.
A Budapesti Szemle 1941-ben még „gyöngéd, világos és finom tónusú” apró tájképként emlegette az alkotást, amely kiemelkedik Szinyei müncheni periódusából a levegő és víz rezgésének filigrán megfestése miatt. A képen látható tó Németország egyik leghíresebb tava, Münchentől 25 kilométerre fekszik. A huszonéves festő gyakran kirándult erre, és több képén is megörökítette a természeti környezetet, a fürdőházakat, vagy épp a viharokat. Prágai Adrienn művészettörténész számos további lappangó művet mutat be előadásában, melyek őrzési helyének beazonosításában – ki tudja -, talán önök is tudnak segíteni!
December 9-én, csütörtökön, az idei év utolsó Múzeum+ estjén Benczúr Gyula és nagyszerű életműve áll a középpontban: a festőművész a 19. századi magyar akadémikus történelmi festészet kiemelkedő alakja volt, akinek alkotásaival számos reprodukció formájában találkozhattunk már gyermekkorunktól kezdve, és a Magyar Nemzeti Galériába érkezőket is grandiózus remekműve, az 1896-os Budavár visszavétele című festmény fogadja. Az 1875-ös történelmi festészeti versenyen Vajk megkeresztelése című művével díjat nyert, illetve II. Lajos bajor király megbízásából is számos képet festett, ilyen például a múzeum 19. századi állandó kiállításán látható XV. Lajos és Dubarry asszony című mű. Párizsban, Münchenben, Bécsben és Berlinben egyaránt rangos elismeréseket szerzett, és nem is kérdés, hogy a magyar festészet mindmáig egyik legmeghatározóbb figurája.
A Múzeum+ programon előadás hangzik el Benczúr Szinyei Merse Pállal való kapcsolatáról, és szó lesz művészetükről is: bár teljesen egy időben alkottak, festészetük mégis nagyon különbözik egymástól. Juhász Anna irodalmár előadásában a művész irodalmi arcképcsarnoka kerül fókuszba, míg a tárlatvezetések a karácsonyra való hangolódás jegyében telnek. Hallhatnak kurátori tárlatvezetéseket az időszaki kiállításainkban, így elmélyülhetnek Szinyei és a szintén kortárs Molnár József életművében, de egy workshop keretében maguk is elkészíthetik az otthoni ünnepi dekorációjukat! A közkedvelt kortárs táncos improvizáció, azaz az „ArtBonBon” produkció ezúttal sem marad el, és egész estés zenei műsorral is készül a múzeum, amelyben csodaszép ünnepi dallamok csendülnek fel egy finom pohár bor vagy forró tea mellett.
December 12-én Családi vasárnappal készül a Nemzeti Galéria, amelyen a szülők és gyermekek együtt vehetnek részt, sőt, alkothatnak is a kiállítótérben! A program során játékosan ismerkedhetnek meg Szinyei Merse Pál munkáival, majd saját léghajót készíthetnek. A fentieken túl további gyermekeknek és felnőtteknek szóló programokkal készül a múzeum decemberre és 2022 elejére – érdemes megnézni a honlapukon található programfelületet, mivel karácsonyi ajándék gyanánt is nagyszerűek lehetnek a jövő év eleji lehetőségek. Decemberben is várják szeretettel az érdeklődőket!
