Albert Lortzing, a német vígopera atyja Magyarországon kevéssé ismert, hazájában azonban a mai napig nagy népszerűségnek örvend. A berlini zeneszerző legnépszerűbb darabja, A cár és ács klasszikus komédiai fordulatokkal teli mű, melynek magyar vonatkozású érdekessége, hogy éppen két hónappal az 1848. március 15-i események előtt mutatta be a Nemzeti Színház.
A történet 1686-ban játszódik a hollandiai Zaandam városában, ahol Péter cár álruhában hajóácsként tevékenykedik – hihetetlenül fifikás módon – Péter álnéven. Ugyanitt egy másik orosz – mily meglepő, szintén – Péter is dolgozik, aki viszont dezertőr, és nem térhet vissza Oroszországba.
Emellett a polgármester unokahúgába szerelmes, és mindennek a tetejébe egy ponton összekeverik a valódi cárral. Adott tehát minden egy kiadós komédiázáshoz.
Lortzing (1801-1851) jó érzékkel vegyítette a francia opéra-comique, azaz a korban nagy népszerűségnek örvendő francia komikus/vígopera elemeit a német Singspiellel, daljátékkal. A szerző maga is tehetséges énekes volt, az 1837-es lipcsei premieren ő énekelte az ács szerepét, mi több, mamája pedig egy másik szerepben tűnt fel.
