Különleges akciót hirdetett a Magyar Állami Operaház, melynek keretében két produkció esetében is érvényes, hogy egy jegy megvásárlásával egyszerre két belépőt lehet váltani.
A Bach műveiből készült Keresztkantáták című produkcióra vonatkozó akció reszleteiről ide kattintva erhető el bővebb információ, a Purcell: A tündérkirálynő című előadás kapcsán érvényesíthető kedvezmenyről pedig ide kattintva lehet tájékozódni.
Keresztkantáták
Johann Sebastian Bach ugyan operát nem írt, életművének vokális részét áthatja a dramaturgia mély ismerete és különleges érzéke. Annyira kifinomultan zenésíti meg, sőt jelenetezi a kottafüzet öt vonalán a szövegeket, néha kettős keresztekből szőtt kottaképi hálója a kereszthordozás sóhajmotívumaival oly különlegesen finom, hogy előadásuk nagy díszletek közt, hatalmas terekben nehezen érvényesülne. Az Opera mégis törekszik a műfaji határok kitágítására, s ez újabb izgalmas kísérletben ölt testet: egy olyan előadásban, amely a nagy, basszushangra írott Krisztus-kantátákat ruházza fel az összművészet többletlehetőségeivel.
A Bach-performansz Horváth Csaba rendezőkoreográfus 2005-ben alapított Forte Társulatával együttműködésben valósul meg.
Előadásaikban a társművészetek is lényegi szerephez jutnak, miközben a testekkel, hangokkal, tánccal, zenével és szöveggel egy új, homogén nyelvet valósítanak meg az újrafogalmazott fizikai színházi műfaj keretein belül. A kantáták részben Lackfi János költő friss magyar szövegével csendülnek fel. Általuk jön létre ezúttal e műfaji határokon átívelő Bach-est az Eiffel Műhelyházban, és végül az is kiderül, miért fejjel lefelé ábrázolt is a Keresztkantáták kreatívja.
A tündérkirálynő
Purcell Tündérkirálynője eredetileg „semi-opera”, azaz Shakespeare Szentivánéji álmának előadásához készült zeneszámok sora, melyek nem adnak ki önálló történetet, csupán a prózai művel együtt nyernek igazi értelmet. Almási-Tóth András, a próza elhagyásával operaként fogja fel a művet, és a zeneszámokat egyedi történetbe illeszti.
Ez a Szentivánéji álom egy város erdejében játszódik, magányos szereplőkkel, bűnnel, gyilkossággal és szerelemmel. A Tündérkirálynő alakja itt egyfajta femme fatale: önmagát és a saját boldogságát kereső nő, aki egyik kapcsolatából a másikba menekül, miközben önmagát sem találja.
Almási-Tóth András rendező Tündérkirálynője parafrázisa Purcell semi-operájának. A három évszázaddal ezelőtti ismeretlen szövegíró csak kiinduló anyagnak használta Shakespeare Szentivánéji álmát, új „társművet” alkotott, más szöveggel, más szereplők bevonásával. Almási-Tóth András folytatta a sort, újragondolta a darabot. Új művet alkotott, más történettel, más szereplők bevonásával.
