Márciusban újra kitárulnak az Operaház kapui, melynek jelentőségét és inspiráló erejét jól mutatja, hogy ebből az alkalomból maga a főigazgató is új szerepbe bújik. Ókovács Szilveszterrel első operaházi rendezéséről, a Hunyadi Lászlóról, és a pincétől a padlásig megújult dalszínház missziójáról beszélgettünk.
– Az OPERA főigazgatójaként Erkel Ferenc életművének gondozása, a zeneszerzői kultusz erősítése kiemelt célja, gondoljunk csak a nemzeti zeneszerzőnk születésnapjához kötődő Magyar Opera Napjára, a lemezfelvételekre, a New Yorkban is bemutatott, felújított Bánk bánra, a Kárpát-Haza OperaTúrára vagy az OperaKalandra. Nem meglepő, hogy Erkel egyik operáját tette meg az Andrássy úti Ybl-palota többnapos megnyitójának egyik ékkövének, de miért a Hunyadi László mellett döntött?
– A fiatal Erkel, aki szinte a semmiből robban be a főváros zenei életébe, éppen a reformkor fináléjába érkezik, és első operája máris remekmű – a Bátori Máriát inkább tekintsük sikeres „nulladiknak” – a magyar történelem talán legizgalmasabb időszakát veszi célba. Ez a mű teljesen Erkel kezétől való, szemben többi darabjával, ahová már a fiai is bedolgoztak, és a Hunyadi méltatlanul került a Bánk bán árnyékába. Lisztnek is bejött, ettől végképp megnyugodtam.
– Rendezőként is a Hunyadit választotta operaházi debütálásához. Egy magasabb nézőpontból ábrázolt korhű darabot szeretne színre vinni, mellyel az újranyitott Operaház művészi és technikai lehetőségeit kívánja bemutatni. Mesélne erről részletesebben?
– Itt most minden vektor egy irányba mutatott. Egy 1884-es épület újranyitásához magyar darab illik, ráadásul Erkel Ferenc volt a főzeneigazgató anno, adja magát egy Erkel-opera. A nyitó opera-előadás jó, ha a nagyközönség tetszését elnyeri: ez leginkább egy korhű színrevitellel érhető el – ráadásul ezt a módot ma mindenképpen nehezebb, minőségibb kihívásnak érzem, mint a modernizálást. A főzeneigazgató, Kocsár Balázs is rajong Erkelért, és a Hunyadiból évekkel ezelőtt Debrecenben már bemutatott egy előadást, amely az ősváltozatra épült. Én is úgy éreztem, hogy a 2012-ben felvett lemezünk nyomán most már Budapest is megérett az Erkel-remekmű restaurálására, elég volt az átdolgozásból, ráadásul az ősváltozat is szépen összecseng egy korhű előadással. További ösztönző volt a különös és ködös állapot, ami egy építkezés végét mindenképp körüllengi: egyszerűen nincs ember, aki meg merné mondani előre, mennyi próbalehetőségünk lesz az új színpadon, miféle gépeket, technikát tudunk abban a meghatározhatatlan időben beüzemelni? És ha már ennyit kellett várni, jó volna, ha a produkció az Ybl-palota összes színpadi trükkjét meg tudná mutatni a nézőknek. Külső rendezőt ilyennek nem tehet ki az ember. Az OPERA Eiffel Műhelyházát a gyártóműhelyek miatt is építettük kilenc éven át: egy efféle nagyszabású alkotásban a díszlet-, jelmez- és kellékkészlettel ők is megmutathatják magukat, ahogy az előadásban a Palotás jogán a balett-társulat, sőt, majd érdemes figyelni, a balettintézetünk is benne lehet, sőt, a gyermekkarnak is találunk kis helyet – egyszóval mindenki részt vehet ebben a produkcióban a zenekar, énekkar, szólisták mellett. Végezetül, ám nem utolsósorban már a 2012-es premiernél is észrevettem magamon, hogy legszívesebben vezetném a rendező kezét, de persze, visszafogtam magam. Van ugyanis egy teóriám a Hunyadi szerepéről a reformkor végén. A mű vége itt a kulcsmozzanat, ide eddig nem látott megoldást tervezünk.
– Több kamaraopera koncepciója is fűződik a nevéhez, melyek közös jellemzője az újszerű perspektíva vagy épp a különleges kombináció. Bach basszus szólókantátáinak színpadra álmodott verziója a Keresztkantáták, két Mozart-töredék összeillesztéséből keletkezett A kairói lúd, avagy a rászedett vőlegény, Nietzsche és Wagner kapcsolatáról szól a Siegfried-idill, egy Puccini-vonósnégyes és a Turandot dallamai ihlették a Krizantémok, avagy Liù halálát, a Kádár utolsó beszédének nyomasztó hangulatát a trapézpince és az archív felvételek árnyalták. A Hunyadinál milyen csavarra számíthatunk?
– Volt még más is: a Máté- és János-passió félszcenírozott elődásai, két röpopera-téma és -szöveg, jövőre egy Artaban című szeánsz, de több egyfelvonásos balett a szuggerálásomra készült (Megbolydult bolygó – Glass-zenére, Marsbéli krónikák – Solaris-zenére, Beatlecracker, és négy másik, még meg nem valósult táncötlet). Képtelen lennék alkotó munka nélkül létezni az OPERA élén, a kreativitás lételemünk. A Hunyadi esetében már az is csavar, hogy kit választottam alkotótársul: azt a Lisztopád Krisztinát, aki számos jelmezt tervezett már nekünk, de díszletet még sosem. Kriszta a hegyeket is elhúzná, harapja a munkát. Félelmetes koncentráltsággal és folyamatos jelenléttel dolgozik bő egy éve velem a hatalmas terveken. Oláh Gusztávig, Forray Gáborig kell visszamenni, azóta nem volt senkinek ekkora tervezői feladata az OPERÁ-ban: csak jelmezből háromszázat kellett rajzolnia. A díszletről pedig csak annyit, hogy minden felvonás más látványt kap, és a nyitókép, a pompás nándorfehérvári győzelem helyszíne eddig sosem látott, igaz megközelítésben kerül elénk.
– A Bánk bán esetében is az ősváltozat szerepel az OPERA műsorán, a Hunyadi László is az erkeli eredetit veszi alapul. Miért fontos visszatérni a „tiszta forráshoz”, és mely pontokon várható visszaigazítás?
– A 2012-es stúdió CD-nél még intuitív módon ragaszkodtam hozzá, hogy Héja Domonkos az ősverziót vegye fel saját, egy évvel korábbi ős-Bánk-lemeze után, de valójában csak a lemezfelvételen hallottam, mi mellett voksoltam: a zenék tetszettek, ám a szöveg elborzasztott. Aztán érkezett Kocsár Balázs, és éveken át nyomasztott azzal, hogy ha valóban komolyan akarjuk venni Erkelt, akkor játsszuk azt, amit ő valóban megírt, és rávett, hogy ne csak felületesen nézzek az anyagra. Igaza volt, az átdolgozó Radnai–Oláh–Nádasdy trió bár jót akart a harmincas évek közepén, ám egy tökéletes művet összeráztak, mint egy kaleidoszkópot, és szép, új szöveggel, de szinte egy másik operát adtak utána már Hunyadi cím alatt nyolcvan éven át. Csak egy példa: Mátyás darabnyitó áriájának lassú részéből más hangnemben, másik felvonásban, más szöveggel más szereplő (Mária) szólószáma lett, a strettából pedig ugyancsak más hangnemben, másik felvonásban és más szöveggel egy hármas! A szöveg is másként mutatja magát, hogy részletesen foglalkoztam vele: Egressy Béni prozódiáját több helyen javítanom volt muszáj, néhány régi kifejezés pedig ismeretlen vagy zavaróan mást jelent ma, így minimális beavatkozásra szükség volt most is, de képei költőiek, alakjai elevenebbek és színesebbek. Tehát érdemes hozzá is visszatérni, szó nem lehet többé az eredeti librettó kidobásáról. A Hunyadi eleve remekmű, nem holmi alapanyag!
– Emlékezetes volt, amikor 2017 nyarán, a Csillagóra Gálán utoljára gördült le a függöny az Operaházban. Falstaffra bízta akkor a Ház kulcsát, aki jól megtréfált bennünket, hiszen hosszúra nyúlt a várakozás a nyitásig. Azonban legalább ennyire hosszú azoknak a munkálatoknak a listája is, amiket ez idő alatt elvégeztek: az eredeti terveken túl a kormány az épület teljes megújítása mellett döntött. Intézményvezetőként mely fejlesztéseket tartja a leglényegesebbnek a művészek szempontjából, és melyek a legnagyobb változások, amik a közönséget érintik?
– Mindenki megkönnyezte azt a Himnusz-hangra történt vasfüggönyzárást, pedig nem sejthette senki, hogy tíz hónap helyett ötvenhét hónap múlik el. Valóban, teljes felújításra változtatták a döntést, így most már egyebek mellett új vasfüggöny megy majd fel, a színpad technikájában az Ybl-féle struktúrát megtartottuk, csak minden halkabban, gyorsabban, magasabbra, mélyebbre és sokkal megbízhatóbban működik majd, valóban világszínvonalon. A zenekari árok visszabővült eredeti méretére, a színpad előszínpadot kapott, a nézőtér is felvette az 1884-es alakját, új akusztikai elemeket építettek be, illetve vissza. A székek is újak, és a nagyobb sortávolsággal együtt kényelmesebbek is. A páholyokat már csak egyben adjuk el, a karzaton állóhelyek is válthatók, de partitúra-olvasó pozíciókat is kialakítunk. A Ház szépségéért nem aggódunk, a nézők el lesznek ragadtatva, a társulatnak viszont a backstage világ fontos, így még mondunk addig pár fohászt.
– A felújított épület rejt valamilyen új missziót?
– Az biztos, hogy az intézmény nevét innentől nagybetűkkel írjuk (OPERA), és ezt szimbólumnak is szánom. Európai első vonalas szintre kell most már fejlődnie operajátszásunknak, minden infrastrukturális feltétel adott immár ehhez. Misszió ez is, de az is, hogy a produkciók értékéhez méltón magasra tervezett helyárak mellett a magyar közönség is bejusson az Ybl-palotába, ne csak a fizetőképes külföldi. Minőségi turisztikai és gasztronómiai szolgáltatást nyújtunk nap közben is, és habár a közönségnevelés bázisa az OPERA Eiffel Műhelyháza lett, kétféle gyermekelőadást az Andrássy úton is viszünk majd.
– Az Eiffel Műhelyház októberi hivatalos átadóján kiemelte, hogy annak rendes, huzamos és komplex működésétől a materiálison túl a humán értékek kinyerését várja, a felkészülés, a kísérletezés és a megtalálás erejét használva. Milyen elvárásokkal tekint az Operaház újranyitása elé?
– Az Operaház visszakapcsolása egy defibrillátor hatásához hasonló: turisztikai értelemben mindenképpen, de valamennyire művészileg is öntudatlan állapotból éledünk újra. Két vadonatújjá varázsolt épületkomplexumunk egyenként is hatalmas, de komplementer működésükkel az európai értelemben főváros, az európai kultúra őrhelye, Budapest méltó intézményt kap. A Jókai utcai zenekari centrumtól és rendpróbateremtől végleg, az Erkel Színháztól pedig egy időre elbúcsúzunk ugyan, de az OPERA Eiffel Műhelyháza 2022 februárban öt új próbateremmel bővült, a meglévő kettővel és az Ybl-palota három balett termével, valamint az ott kialakított két új, nagy próbahellyel, az új rendezvényteremmel, továbbá a kórus nyárra elkészülő két üzemházi kartermével előáll az az eszköztár, amely a szokásos terhelés, a – különböző fázisokban, de – egyszerre próbáló öt-hét opera- és balettprodukció számára valódi inkubátorként működhet. A komoly fejlesztések után komolyan kell venni magunkat és a közönségünket is, akik komoly árért jönnek el hozzánk. Mire az OPERA Campus terv is megvalósul, és elindulnak iskoláink az Eiffel tőszomszédságában, tehát 2024 végére, 2025 elejére már mindenki látja, érezheti, miféle feladatnak indultunk neki 2011 nyarán: fordult a nagy hajó, és immár európai szintű utazósebességgel tart a jó irányba.