Az apaság mindent megváltoztatott az életében, gyermeke érkezésével átalakult a belső értékrendje, hiszen „minden nap otthon vár a kisfiam, akit a lehető legjobban szeretnék nevelni”, és megélése szerint javult a művészi teljesítménye is. Balázsi Gergő Ármin principállal, a 2022/2023-as évad Étoile-jával beszélgettünk az évad kihívásairól, a pihenés, a család és a munka egyensúlyáról.
– December végén mindenki az évet zárja és a pihenésre készülődik – kivéve a táncművészeket. A Diótörő-szezon általában az évad legpörgősebb időszaka, ebből most mennyi jutott a családjának?
– Ezt a beszélgetést hetekig tartott megszervezni, nagyjából ez le is írja a helyzetet. Kilenc előadásom volt a Diótörőben, de az előtte levő időszak is nagyon munkás, tartalmas volt. Visszatértünk az Operaházba, és ezzel teljesült a legnagyobb vágyunk. Rengeteget próbáltunk, játszottunk azóta, azt hiszem, ennél többre talán egy táncos nem is vágyhat. A másik oldala a vágy teljesülésének pedig az, hogy valóban kevés idő jut a munkán és a családon kívül másra évi ötven-hatvan előadás mellett.
– Van olyan, hogy pihen?
– Nagyon ritkán, szezon közben egyáltalán nem, inkább nyáron jut idő lazításra, töltődésre. Ugyanakkor a pihenés is a családhoz kapcsolódik, a feleségem (Felméry Lili – a szerk.) és én is nagyon családcentrikusak vagyunk, amint tehetjük, találkozunk a szüleinkkel, testvéreinkkel, sőt minden hétvégét együtt töltünk velük. Nekem három testvérem van, természetesek a nagy, családi programok. Mostmár végre velünk jön a kisfiunk és a tacskónk is. A december egyébként ebben is más, ilyenkor esténként csak arra van szükségem, hogy összebújjak a feleségemmel a kanapén.
– Milyen könyvet vesz szívesen kezébe?
– A sci-fiket nagyon szeretem, de egy ideje már foglalkoztatnak a mentális építkezéssel foglalkozó, pszichológiai tárgyú könyvek is.
– Ebben közrejátszott a fia érkezése is?
– Az biztos, hogy mindent alapvetően változtatott meg az a tény, hogy apa lettem. Egészen másképp élek meg helyzeteket, más dolgok bírnak jelentőséggel. Például sokkal könnyebben elengedem, nem foglalkozom a feszültségekkel, nem stresszelek előadás előtt annyira. Valahogy átalakult a fontossági sorrend, hiszen minden nap otthon vár a kisfiam, akit a lehető legjobban szeretnék nevelni.
Miközben megérkezett ez a nyugalom, azt veszem észre, hogy sokkal jobban is teljesítek általa. Az apaság ezért nemcsak megváltoztatott, hanem jobb teljesítményre is sarkall annak ellenére, hogy a munkámnál is fontosabb nekem ez az érzés, ez az élmény, és ez a „szerep”. Ami egyébként egyáltalán nem könnyű, sok nehézség van, de őszintén szólva mindent megér. Minden kialvatlanságot, aggodalmat, minden problémát feledtet a boldogság, amikor együtt vagyunk hárman vagy éppen ketten a kisfiammal.
– Mikor érkezett meg az érzés, hogy „apa vagyok”?
– Voltaképpen a mai napig meg tudok lepődni, rá tudok csodálkozni erre. De van egy nagyon fontos élményem is: amikor néhány héttel a szülés után volt egy hosszú, kétségbeesett sírása, vigasztalhatatlannak tűnt, de egy idő után mégis megnyugodott a mellkasomon. Fantasztikus emlék számomra. Természetesen már most várom, hogy megérkezzen a Star Wars és a legoépítés az életünkbe!
– Vannak apa-rutinok, amelyeket nem végezhet el más?
– Az altatást és a fürdetést lestoppoltam! Persze az esti rutin akkor tud az enyém lenni, amikor nincs előadásom, de amikor csak tehetem, vele alszom el. Nagyon szeretek szaladgálni utána, játszani is, ez egy nagyon jó korszak, most különösen vicces és kedves. Ezekben a hónapokban a „nem” a kedvenc szava, csodálatos látni, hogy már mindent pontosan ért.
– A munka és az apaság mellett jut még szabad kapacitás másra?
– Őszintén bízom benne, hogy férjként is jelen vagyok. Ha van rá módom elmegyek Lili előadására, viszek neki virágot, mindkettőnk számára nagyon fontos, hogy megadjuk egymásnak azt a szeretetet, amire szükségünk van. Szeretnék mindent megtenni, hogy érezze, hogy ő egy fantasztikus nő is, amellett, hogy nagyszerű művész és anya. Nekem a család a legfontosabb, bármi előfordulhat az életben, a családtagok ott kell, hogy legyenek egymásnak.
– Szakmai értelemben milyen kihívásra vágyik?
– Nem szeretnék úgy nyugdíjba menni, hogy az Anyegint nem táncoltam el, ez a darab a legnagyobb szakmai vágyam.