Dr. Feith Zoltán sikeres üzletember, akinek munkáját díjak, innovatív fejlesztések, folyamatosan bővülő ügyfélkör és elégedett partnerek fémjelzik. Az ő finanszírozásával jöhetett létre az OPERA és a műfaj iránt érdeklődők igényeire szabott új, a tájékozódást, a jegyvásárlást, az intézmény produkciói és szolgáltatásai közötti eligazodást segítő telefonos alkalmazás, az OperApp.
– Nemcsak számos művészt, de társulatokat, rendezvényeket és kulturális intézményeket is segít. Milyen szempontok szerint választja ki a pártfogoltak körét?
– Teljesen szubjektív módon: az ízlésemet követem. Mivel nem cégként, hanem magánszemélyként támogatom a kultúrát, nincsenek szponzorációs vagy egyéb elvárásaim. Nagy öröm számomra, amikor hozzájárulhatok valamely remek produkcióhoz, segíthetek egy-egy kivételes művészt vagy fontos intézményt.
– Hogyan került a látóterébe a Magyar Állami Operaház ebből a szempontból?
– Régi szerelem… Talán két évtizeddel ezelőtt ismerkedtem meg Komor Ágnessel, aki akkortájt, már ötven éve volt tagja a Magyar Állami Operaháznak. Ágnes mesélt az Ifjú Operabarátok Köréről, amely célkitűzésének tekintette, hogy megszerettesse az operát a gyerekekkel. Remek programokat találtak ki, mint például a „Házhoz visszük az Operát”, amivel olyan vidéki iskolákba is elmentek, ahonnan nem volt lehetősége a gyerekeknek eljutni az Operaházba vagy az Erkel Színházba. A remek kezdeményezés és Ágnes kivételes személyisége hamar meggyőzött arról, hogy ezt az ügyet érdemes támogatni. Egy időben a fő támogatója voltam az Ifjú Operabarátok Körének.
– Az OPERA a tavasztól elérhető OperAppot köszönheti önnek, amely az új Hűségprogramhoz kapcsolódik. A támogatás célját, felhasználását általában ön határozza meg, vagy közösen egyeztetnek róla, esetleg rábízza a döntést az adott művészre, intézményre?
– Szeretem, ha mindenki azt csinálja, amihez ért. A saját vállalatom filozófiája, egyben személyes vezetői hitvallásom is ez: engedni, hogy a Fizetési Pont minden munkavállalója megmutathassa tehetségét és gondolatait egy nagyobb ügy és az eredmények érdekében.
A legjobb, ha a támogatott szabadon dönthet a támogatás adott pillanatban legnagyobb értéket létrehozó felhasználásáról. A művészek, vagy épp az adott intézmény menedzserei tudják a legjobban, hogy mire van szükségük.
– Nemrég lépett be az OPERA támogatóinak körébe, az OperaKlubba. Tapasztalatai szerint milyen előnyökkel jár vagy járhat egy ilyen tagság?
– Régóta tagja vagyok a Budapesti Operabarátok Egyesületének, és logikus lépés volt az OperaKlubba is belépni. Talán a legfontosabb előny az a jó érzés, hogy az ember önzetlenül segítheti az operát – ezt a magyar kultúrában is kiemelten fontos hagyományt. Emellett a klubtagság megkönnyíti az operába járást. Szinte bármelyik előadásra segítenek jegyhez jutni, és jellemzően a legjobb helyekre. Ráadásul a klubtagok számára izgalmas, időnként exkluzív programok érhetőek el. Az OperaKlub működtetői, Gyüdi Melitta protokollfőnök vezetésével remek munkát végeznek, ezért mindenkinek ajánlom, hogy ismerkedjen meg ezzel a lehetőséggel, és erejéhez mérten vállaljon részt az OPERA támogatásának nemes ügyében.
– A kultúra és a zene iránti szeretete honnan ered?
– A gyerekkoromból. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, akik megmutatták, hogy egy izgalmas, értékekkel teli és felfedezhető világban élünk. Miközben a természetes gyermeki kíváncsiságot ösztönözték és fejlesztették, egyúttal megtanítottak az újra és újra megtörténő felfedezés örömére.
Ez a felfedező szellem vezetett el kisiskolásként a kultúra világába, és azóta sem szűnő lelkesedéssel találok rá újabb és újabb kulturális gyöngyszemekre.
Szerencsések vagyunk, hogy a kora 21. században élhetünk, és az előttünk élt géniuszok munkájának eredményei, legyen az zene, filozófia, szépirodalom mind elérhetőek számunkra. Az OPERA szeretetét az édesanyámnak köszönhetem, aki a mai napig lelkes és értő operarajongó.
– Mely operákat, baletteket kedveli a legjobban? Milyen gyakran látogat el az intézmény előadásaira?
– Mostanában sokat hallgatom Baráth Emőke zseniális előadásában Vivaldi Il Giustino-jából a Quell’ amoroso ardor-t, talán ez most a legnagyobb kedvencem. Tavaly többször megnéztem Philip Glasstól az Akhnatent. A Metropolitan-féle előadás varázslatos, Anthony Roth Costanzo pedig a Naphimnuszban felejthetetlen. Az operát mint műfajt szeretem: a barokk operától a repetitív minimalizmusig. Ez a szezon különösen sűrű számomra, körülbelül húsz előadást néztem, nézek meg.
– „Érzéseink, tudásunk, képességeink és szándékaink jelentősége csak tetteink által mutatkozhat meg” – írja honlapján. Miért érzi fontosnak, hogy épp a művészek (és a tudomány képviselőinek) munkáját segítse?
– Segíteni ott érdemes, ahol szükség van rá. Szívügyem a kultúra, és azt hiszem, erre nem lehet elég pénzt elkölteni. A tágabb értelemben vett műveltség tesz bennünket emberré, az értékeink a kultúra, a vallás és a tudomány világában születnek. Jó érzés értékteremtésre adni.
– A jelenlegi, nehéz gazdasági helyzet a mecénásokat is érinti. Miért érdemes mégis, a körülmények ellenére is a kultúrába fektetni?
– Miért érdemes levegőt venni? Miért érdemes szeretni? Van, amit nem mérlegelünk abból a szempontból, hogy „megéri” vagy sem. A kultúra is ilyen. Része az életünknek – akkor is, ha épp nehezebb idők járnak. Már Cicero is megállapította: Honos alit artes (Az elismerés táplálja a művészetet). Nos, a kultúra anyagi támogatása is táplálja a művészeteket, és ezzel mindannyiunk közös világa válik jobbá.
