Kovács Levente Junior Prima díjas média-zeneszerző, aki fiatal kora ellenére rangos nemzetközi elismerések birtokosa. Vele beszélgettünk a pályája alakulásáról, az alkalmazott zeneszerző feladatairól, és arról, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve.
– Hogy kezdődött a zene iránti érdeklődésed?
– Mivel édesanyám zongoratanár, ezért gyerekkorom óta a zene vett körül otthon. Az első próbálkozásom a hangszerrel úgy indult, hogy hallás után egy-két kézzel megpróbáltam lejátszani a zongorán számomra kedves dallamokat, főleg a rajzfilmek és számítógépes játékok zenéjét. Iskolai keretek között hatévesen kezdtem el játszani, végül a gimnázium vége felé fogalmazódott meg bennem, hogy zenei pályára szeretnék menni.
– Mikor köteleződtél el a zeneszerzés mellett?
– Amikor a hallás utáni zongorajáték, valamint az, hogy meglévő dallamokkal gyakoroljak, már nem annyira elégített ki, elkezdtem improvizálni. Ekkor magánúton beírattak jazz-zongorára, de úgy éreztem, hogy ez sem volt az igazi irány számomra. Végül a felvételim előtt egy évvel indult el az alkalmazott zeneszerzés szak a Zeneakadémián, így amellett döntöttem. Itt a hangsúlyt a klasszikus koncerttermi zeneszerzés helyett arra fektették, hogy színházi darabokhoz és filmekhez készítsünk zenét. Ahogy elkezdődött a képzés, rögtön tudtam, hogy ez lesz az én utam, ebben vagyok igazán jó. A Zeneakadémia alapképzése után pedig Bécsben szereztem meg a mesterdiplomát média-zeneszerzés szakon.
– Voltak olyan tanáraid, akik nagy hatást gyakoroltak rád?
– Természetesen, a Zeneakadémián mindenképpen kiemelném Tallér Zsófiát, Fekete Gyulát és Varga Juditot is, Bécsben pedig Iris ter Schiphorst professzor nevét. Vele a mai napig szakmai kapcsolatban vagyok.
– Már az egyetem mellett is számos nemzetközi versenyen értél el helyezést, illetve rangos mesterkurzusukon is részt vettél.
– Mindkét egyetem nagyon jó alapokat adott a zeneszerzéshez, de a kötelező feladatokon kívül mindig arra törekedtem, hogy külön is képezzem magam. Évente négy-öt versenyre is jelentkeztem, ezeknek köszönhetően pedig egyre több gyakorlatot szereztem, valamint olyan kurzusokra is eljutottam, amelyekre egyébként nem lett volna lehetőségem. Ezek közül a legfontosabb a Los Angeles-i ASCAP filmzeneszerző workshop volt Richard Bellis vezetésével. Ide 320 jelentkező közül választottak ki tizenkét fiatal komponistát, akik egy hónapot tölthettek el Hollywoodban. A Hamupipőke egyik jelentéhez kellett zenét írnom, amelyet aztán a 20th Century Fox filmstúdiójában egy több mint hatvan fős nagyzenekarral vettünk fel. Azt hiszem, hogy többek között ennek a kurzusnak is köszönhetem, hogy 2017-ben megkaptam a Junior Prima díjat.
Emellett a későbbi előmenetelem szempontjából fontos eredmény volt még a Brémában megrendezett German Game Music Award versenyen elért második helyezésem 2014-ben, amit 2019-ben az első díj követett. Mindkét versenyen két videojáték trailerhez kellett nagyzenekarra komponálni, amit a döntőben vetítéssel együtt élőben előadtak. Az első koncertről profi hangfelvétel is készült, ami óriási dolog volt akkoriban számomra. A legbüszkébb talán mégis egy magyarországi versenyeredményre vagyok: az első Nemzetközi Pannonia Filmzeneszerző Versenyen 2018-ban egyetlen magyarként kerültem a döntőbe és szereztem meg a 2. helyet.
A zeneszerzés mellett hangszereléssel is foglalkozom, számos munkám volt már, ahol nagyzenekari koncertekre dolgoztam fel filmzenéket. Én készítettem el többek között a 2019-es Hollywood in Vienna koncert talán leglátványosabb filmzene medley-jének zenei anyagát.
– Mivel foglalkozol most?
– A tanítás mellett a Vienna Symphonic Library nevű bécsi cégnek dolgozom, akik zeneszerzőknek gyártanak zenekari hangszíneket. Ezt a munkakapcsolatot a Wiener Filmmusik Preison elért 2. helyezéseimnek köszönhetem (2018, 2019). A feladatom itt, hogy a kész hangszínekből készítsek el egy demóanyagot, amellyel a terméket be tudják mutatni. Mivel a nagyzenekari felvételek nagyon drágák, a kisebb költségvetésű filmeknél vagy sorozatoknál sokszor digitálisan, számítógéppel készítik el a zenét, így a szerzőnek kell reprodukálnia a teljes zenekart. Ezek a kész hangminták pedig ebben segítenek. Nagyon szeretem ezt a feladatot, hiszen az, hogy ne csak koncerttermi zenét tudjunk szerezni, mindenképpen az egyik legfontosabb készség egy alkalmazott zeneszerzőnek. Most alakul egy együttműködés egy indiai céggel, akiknek videojátékokhoz fogok zenét szerezni, emellett pedig kisebb-nagyobb filmes munkáim vannak.
– Évek óta Németországban élsz, november 10-én azonban Magyarországon is hallhatjuk az egyik szerzeményedet, méghozzá a Dohnányi Zenekar előadásában.
– A filmzeneszerzésben van egy bizonyos kötöttség, figyelni kell a dramaturgiára, az adott jelenetre, és régóta foglalkoztatott már, hogy szeretnék ezen kötöttségek nélkül egy nagyobb ívű koncertdarabot is írni. A Budafoki Dohnányi Zenekar minden évben lehetőséget biztosít kortárs zeneszerzőknek, hogy bemutathassák a munkásságukat, így jelentkeztem a nagyzenekari darabot kereső felhívásukra. Nagy örömömre szolgált, hogy a kifejezetten erre írt darabomat, a Tomok’s Quest for Happinesst méltónak találták arra, hogy előadják. Azonban úgy tűnik, hogy ezzel sem tudtam teljesen elszakadni a filmes vonaltól: bécsi professzorom javaslatára ugyanis egy osztrák egyetem animáció szakos hallgatói azt a feladatot kapták, hogy a szemeszterben ehhez a darabhoz készítsenek filmet.
– Mik a terveid a jövőre nézve?
– A filmek mellett szívesen írnék színdarabokhoz is zenét, valamint a már említett, kötöttségek nélküli nagyzenekari darabok is egyre jobban foglalkoztatnak. Nagyon szeretek tanítani is, de akkor lennék igazán elégedett, ha főállásban meg tudnék élni a zeneszerzésből.
