Jekken Péter fotóművész PeterPress nevű blogjában a hazai színházi, tánc- és képzőművészeti élet legizgalmasabb eseményeinek képes anyagát hozza a Papagenóra. Ezúttal a Magyar Állami Népi Együttes Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz című előadásán járt.
Vajon kik azok a fiatal nők és férfiak, akiket a Magyar Állami Népi Együttes Ideserglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz előadásán a színpadon láthatunk? Honnan jöttek, hová tartanak, miért visel közülük néhány hátizsákot?
Tulajdonképpen könnyű a válasz: a Tisztelt Néző olyan kitűnő, sokoldalú előadóművészeket láthat, akik rajongva szeretik a folklórt, miközben a mában élnek, és művészetükkel a ma emberét akarják megszólítani. Nincs ebben ellentmondás, mert az autentikus néptáncok, a népzene, a dalok, a Tamási-szövegek olyan emberi érzéseket közvetítenek, amelyek soha nem kopnak ki a divatból, még akkor sem, ha azokat folyamatosan változó élethelyzetek váltják ki. E változások ugyanis leginkább csak felszínváltozások, melyek közepette a folklór az emberi lélek mélyére hatol, és mindemellett képes a múlt mélységes mély kútjából és az aktuális kor megkívánta új formákból folyamatosan újrateremteni magát.
A hátizsák és a tornacipő a ma népviselete: leginkább gyalog járó, kíváncsi, nyitott, érdeklődő (fiatal) emberek hordják. Az Idesereglik, ami tovatűnt – Óda az énekes madárhoz Tamási Áron eredeti műve nyomán készült (nép)zenés-(nép)táncos színházi feldolgozásában az autentikus folklór – újszerűen, szokatlanul – kortársszínházi játékstílussal kerül szerves egységbe. Az így létrejött komplex színpadi nyelvezetben magától értetődő természetességgel mutatkozik meg az élő folklór örök aktualitása.
* A képek engedély nélküli felhasználása nem megengedett.