Vashegyi Gyurival az 1991-es Gluck: Orfeusz és Euridiké-előadása során ismerkedtem meg mint a Concerto Armonico zenekar hegedűse. Hitetlenkedve néztünk egymásra mi, a 25 éves „öregek”, amint Gyuri ifjú zeneakadémista titánként megjelent az első próbán. Persze Földes Imre tanár úrtól hallottuk, hogy ekkorra már megalakította a saját kórusát, sőt zenekarát is.
Mindez hihetetlennek tűnt, hogy mikor volt minderre ideje, hiszen még alig kezdte el a zeneakadémiai tanulmányait. Nem sokkal később, egy baráti összejövetelen találkoztunk szentendrei házukban, ahol egész este felvételeket hallgattunk, miközben mesélt nekem zenei terveiről. Én akkor már tapasztalt régizenésznek éreztem magam, hiszen a Concerto Armonico és más külföldi, főleg osztrák régizene-együttesek tagjaként rendszeresen koncerteztem itthon és Európa-szerte is, mégis meglepődve tapasztaltam, hogy ő máris mennyivel többet tud a régizenei mozgalomról, mint én. Olyan felvételeket mutatott, olyan előadókat, akiket én még alig ismertem akkor. Egyáltalán, a rálátása a dolgokra lenyűgöző volt.
Természetesnek tűnt tehát, hogy én is csatlakozzak az Orfeo zenekarhoz, ami meg is történt 1992-ben. Bár a zenekar alapító koncertjén még nem játszottam, de elmondhatom, hogy közel harminc éve részese lehetek ennek a történetnek. Ez alatt az időszak alatt rengeteg élményben, sikerben volt részem. Természetesen voltak nehezebb időszakok is, hiszen az együttes évtizedekig szinte állami támogatás nélkül működött. De szerencsére mindig új utak nyíltak, amelyek új együttműködések felé vezettek, mint például a Versailles-i Barokk Zenei Központtal évek óta tartó kapcsolathoz, ami az Orfeo Zenekart és a Purcell Kórust nemzetközi hírűvé tette.
Olyan repertoárt játszhattam végig itt, ami teljesen egyedülálló mind minőségét, mind különlegességét tekintve.
Koncertmesterként, szólistaként rengeteg lehetőséget kaptam ebben a zenekarban. Felvehettem 2 CD-nyi Tartini-hegedűversenyt, számtalan szebbnél szebb zenekari szólót eljátszhattam, mindezt mindig nagyszerű kollégákkal együttműködve. Külön ki kell emelnem Simon Standage-et, a zenekar angol koncertmesterét, akitől nem csak mi, hegedűsök, de azt hiszem, mindannyian nagyon sokat tanultunk. Angolosan szűkszavú hozzászólásai már a zenekari legendárium részét képezik.
A zenekar szinte baráti társaság is, ahova szerencsére folyamatosan csatlakoznak a fiatal generáció tagjai is. Ez a tény és az előttünk álló számtalan izgalmas produkció azzal a reménnyel tölt el, hogy van jövőnk! Még sok évtizednyi sikeres működést kívánok, Isten éltesse a kórust, a zenekart és alapító karmesterét, Vashegyi Gyurit!
