Igen. 30 éves. Világhírű együttes. Testvérével kéz a kézben indultak, nevelkedtek. Mára már itthon és a nagyvilágban ünnepelt vendégei a leghíresebb koncerttermeknek. Autentikus stílusismeret és hangzás, hiteles előadás, megkérdőjelezhetetlen tudás. Lemezek, elismerések, díjak. Számos nálunk még ismeretlen vagy elfeledett mű bemutatója. Hát persze. Ki más lehetne a két testvér, mint a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar!
Vezetőjüket, Vashegyi Györgyöt általános iskolás kora óta ismerem…
Akkor még a Marczibányi téri Ének-zenei Általános Iskolában tanítottam. 1984-ben egy többrészes oktatófilm készült Kodály zenetanítási koncepciójáról. A felvételen a végzős nyolcadik osztályosaimmal Bartók stílusjegyeivel foglalkoztunk. Az egyik padban ott ült egy rendkívüli képességekkel bíró fiú, aki nemcsak jó tanuló, hanem már akkor, az általános iskolában is, elsők között a legelső volt.
És aki nemsokára, gimnazistaként barátaival létrehozott egy olyan közösséget, amelynek zenei, szellemi irányítója lett, miközben a hétköznapok feladatait is ellátta. Ez lett a csírája az évek során kialakuló, mára már világhírű együtteseinek, amelyeknek vezetője, szakmai irányítója, úgy is mondhatnám, igazodási pontja ő lett: Vashegyi György.
Konzis barátaival megszervezett koncertjeire rendre meghívott engem is a postaládámba dobott, sokszor saját maga által készített meghívókkal. Zeneakadémiai diplomakoncertjén elfogódottan hallgattam Mozart Varázsfuvoláját. Később, ha valamelyik koncertje után gratulálni mentem hozzá, mosolyogva megelőzte a dicsérő szavakat, lelkendezett a szerzőről, és gyorsan elszaladt a legújabb lemezfelvételért, amit a kezembe nyomott.
Már régóta a Gyermekkórus vezetője voltam, amikor eljött az alkalom a közös munkára: Gyuri megkeresett, szólistát kért Mendelssohn Éliás című oratóriumához. Ott ült a próbatermünkben, megnyugtató szelídséggel magyarázta a művet, és bátorította az éneklőket. Büszke voltam.
De a legemlékezetesebb közös munkánk talán mégiscsak az volt, amikor 2017-ben megint megkeresett, hogy van-e valaki, akit ugyanerre a szólóra ajánlanék. Mendelssohn Éliása lett közös munkánk újra. Ekkor én már 5 éve nem voltam vezetője a Rádió Gyermekkórusának. Nem volt „hangszerem”. De ő bízott bennem, és így két korábbi kórustagomhoz fordulhattam. Örömmel kezdtük a felkészülést, aztán a koncerten, mialatt az egyikük csodálatosan énekelte a szólót, a másik lent a nézőtéren a kezemet szorítva szurkolt neki. Csodálatos este volt…
Sokéves tapasztalatom alapján hittel vallom, hogy az a jó muzsikusvezető, aki a legjobbakat választja maga mellé.
Így tesz ő is. Az Orfeo Zenekarban magasan képzett hangszeresei ülnek, a Purcell Kórus tagjai kiváló énekesek, akik közül többen mára már szólistái lettek. Én pedig nagyon boldog vagyok, amikor látom, hogy egyre több volt gyermekkórusos és főiskolás tanítványom folytatja pályáját az Együtteseknél, örömmel, hittel, szakmai alázattal.
Kedves Vashegyi György, Purcell Kórus és Orfeo Zenekar, szeretettel kívánok sok további sikeres évet!
