Bár először némiképp tanácstalan voltam, amikor ennek a visszaemlékezésnek a megírására felkértek, hiszen – a többi visszaemlékezővel ellentétben – még meg sem születtem, amikor Vashegyi György megalapította időközben világhírűvé vált együtteseit; tagadhatatlan azonban, hogy mára a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar az én életemben is meghatározó szerepet tölt be.
Fiatal konzisként találkoztam először a zenekarral (akkoriban szinte mindennap a Müpában vagy a Zeneakadémián töltöttük az estéinket), és azonnal lenyűgözött a felüdítően friss hangzás és interpretáció: bár addigra már roppant mód foglalkoztatott a historikus előadói gyakorlat, mégis, ez volt az első alkalom, hogy élőben hallgathattam korhű hangszereken játszó zenekart, a kontraszt tehát nagy volt.
A kíváncsiság és a lelkesedés vezetett, amikor felkerestem Vashegyi Györgyöt, aki azonnal felajánlotta: a koncertek mellett bármikor szeretettel látnak az együttes próbáin is. Gyuri bizonyosan tudta, milyen kiváló lehetőség a tanulásra ez egy fiatal karmester számára, ezzel a lehetőséggel pedig éltem is, így attól kezdve szinte minden próbán ott ültem a tőle kapott partitúrákkal a kezemben (amelyekből soha nem felejtett el egy plusz példányt elhozni nekem), és tanultam, tanultam, tanultam.
Ráadásul hamar rájöttünk, hogy sok dologban hasonlóan gondolkodunk a zenéről, ami számtalan gondolatébresztő beszélgetéshez vezetett: örültem, hogy végre volt valaki, akivel zeneileg is megértettük egymást, hiszen a konziban ez gyakorlatilag lehetetlen volt. Így tehát ennek az időszaknak a jelentőségét nem tudom eléggé hangsúlyozni, és ezen a ponton fontos említést tennem Gyuri és az Orfeo Zenekar fiatal muzsikusok mentorálásában vállalt felbecsülhetetlen jelentőségű szerepéről.
Mivel Gyuri saját maga is megtapasztalta azokat a nehézségeket, amelyekkel egy Magyarországon historikus előadói gyakorlattal foglalkozni vágyó fiatal – még ma is – szembesül, mindent megtett, hogy segítse a törekvéseinket: kottákat és hangszereket adott kölcsön, saját idejét nem sajnálva, eljött az összes koncertünkre – sőt olykor a próbáinkra is, hogy meghallgasson minket és tanácsokat adjon. Ennek köszönhetően felnőtt egy olyan generáció, akik közül ma már sokan az Orfeo Zenekarban játszanak.
Már több éve ismertük egymást, mikor egyszer csak, bizalmat szavazva nekem, felkért egy koncertre orgonálni. Ez volt a következő mérföldköve a zenekarral való kapcsolatomnak, és egyben a saját szakmai fejlődésemnek is, hiszen a zenekari játék és a kíséret művészetét – aki jártas a basso continuo játékban, az tudhatja – kizárólag ily módon, gyakorlat által lehet elsajátítani.
2012 óta játszom zenekarban, így az együttes 30 éves történetének csupán utolsó harmadában vettem részt aktívan, mégis, ez alatt az idő alatt szakmai tevékenységem elválaszthatatlanul összeforrt az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal. A zenekarban való játék a mai napig örömteli esemény számomra, a kóruspróbákon való kíséret miatt pedig egy kicsit tiszteletbeli kórustagnak is érzem magam… Az összhang a zenekari játékban, valamint a kamarazenélésben is példa nélküli, karmesterként pedig olyan szeretetet kap az ember az Orfeo Zenekartól és a Purcell Kórustól, amely a közös zenélés és műhelymunka felhőtlen öröme mellett egy baráti közösség támogatásával is megajándékozza.
Isten éltesse az Orfeo Zenekart és karmesterünket, Vashegyi Gyurit!
