Lynne Drexler egyike volt az amerikai absztrakt expresszionista festészeti irányzat művészeinek, ám miután New Yorkból egy atlanti-óceáni szigetre költözött, gyakorlatilag teljesen elfelejtették. Csaknem negyed évszázaddal a halála után azonban idén egyszer csak váratlan fordulat történt: Drexler munkái elkezdtek szárnyalni a műtárgypiacon.
Lynne Mapp Drexler (1928–1999) Virginia államban, az Atlanti-óceán partján született. Már gyermekként elkezdett festeni, és egészen fiatal korától folyamatosan képezte magát ezen a téren különböző művészeti iskolákban. Az 1950-es években New Yorkba költözött, hogy Robert Motherwell (1915–1991) és Hans Hofman (1880–1966) festőművészeknél tanulhasson. Itt került kapcsolatba az absztrakt expresszionizmus képviselőivel, és ő maga is egyre inkább ennek a stílusirányzatnak az egyik jelentős alkotója lett. Jellegzetesen egyedi munkamódszere volt, hogy operaelőadásokra, illetve szimfonikus nagyzenekari koncertekre ült be vázlatfüzettel és zsírkrétákkal, és a zene által sugallt inspiráció nyomán készített színkompozíciókat. 1961-ben volt az első kiállítása a New York-i Tanager Galleryben, ahol tizenegy munkáját állította ki.
Lynne egy évvel később feleségül ment John Hultberg (1922–2005) festőművészhez, akivel az esküvő után előbb egy három éven át tartó utazást tettek Mexikóban, az Egyesült Államok nyugati partvidékén és Hawaiin, majd visszaköltöztek New Yorkba. 1971-ben az Amerika észak-keleti partjaitól jó húsz kilométerre fekvő, Main államhoz tartozó, alig tíz négyzetkilométeres, nagyjából félszáz ember által lakott atlanti-óceáni Monhegan-szigeten vásároltak egy házat, és ettől kezdve az asszony egyre több időt töltött ezen a „világvégi” helyen; volt, hogy egy egész évig ki sem tette a lábát a szigetről, 1983-ban pedig végleg odaköltözött, és haláláig ott élt. Néha 50 dollárért eladott egy-egy képet a szigetre vetődő turistáknak.
A művészeti élet vérkeringéséből ily módon kivonult Drexler egyike lett az amerikai absztrakt expresszionizmus szinte teljesen elfeledett női alkotóinak: műveinek első nagyobb kiállítását csak 2008 végén rendezték meg a vancouveri Portland Art Museumban (ezen több mint ötven festményét, fotóját, illetve textilmunkáját lehetett megtekinteni), majd két évvel később Chicagóban is bemutattak egy válogatást az életművéből. A műkereskedelemben azonban ezután is alig-alig fordultak meg az alkotásai: az Artnet adatbázisa 2022 előtt mindössze huszonkét elárverezett munkájáról tud, és ezek egyikéért sem fizettek 10.000 dollárnál többet.
Idén azonban valami történt: a korábbi gyér kínálathoz-kereslethez képest ebben az évben már eddig is nyolc Drexler-művet vittek kalapács alá, és ezek ráadásul igencsak jól szerepeltek.
A Christie’s márciusi New York-i árverésén például az 1962-ben festett Flowered Hundred (Virágzó százas) című vászon 40.000–60.000 dolláros becsérték után végül 1.197.000 dollárért talált vevőre. Ugyanott-ugyanakkor a művész egy másik, 1959 körül készült festményéért a 15.000 dolláros becsértékhez képest 69.300 dollárt fizetett ki a licitek nyertese. Májusban aztán Drexler felért eddigi aukciósár-csúcsára: az 1960-as Herbert’s Garden (Herbert kertje) című képéért – 70.000–100.000 dolláros becsérték után – kifizetett 1.500.000 dollár a legtöbb, amennyit eddig valaha egyetlen munkájáért adtak.
Ugyancsak májusban a Sotheby’s is kalapács alá vitt egy Drexler-festményt, ők 630.000 dollárt kasszíroztak érte. Most szeptember közepén pedig a Bonhams Los Angeles-i árverésén az 1962-es Grass Symphony (Fű-szimfónia) című vászon 500.000–700.000 dolláros becsérték után 957.975 dollárért kelt el.
A sikerek persze újabb és újabb műveket csalogatnak elő: a Christie’s elkövetkezendő árveréseiken kínálatában jelenleg két Drexler-festmény szerepel, a Sotheby’snél pedig négy; a becsértékek pedig 15.000 és 500.000 dollár között szóródnak. És még októberben két helyszínen párhuzamos kiállítás is nyílik New Yorkban a művész munkáiból; harmincnyolc év után ez lesz Drexler első önálló bemutatkozása a művészetek fellegvárának tekinthető metropoliszban, és ez alighanem ugyancsak megnöveli majd a rá és a műveire irányuló újkeletű figyelmet, illetve a gyűjtők érdeklődését, ami az árainak további emelkedését generálhatja.
És végül talán érdemes lehet megjegyezni azt is, hogy a most tehát éppen az újrafelfedezése útjára lépett Lynne Drexler nem tévesztendő össze Rosalyn Drexlerrel, az 1926-ban született, és még ma is élő regény-, dráma- és Emmy-díjas forgatókönyvíróval, aki profi bunyósként kezdte a pályáját, Julia Sorel álnéven ő írta a Rocky című film forgatókönyvének alapjául szolgáló regényt, de mindemellett pop-art-festőként is ismert; az ő eddigi legmagasabb aukciós ára idén májusban a Christie’s árverésén 37.800 dollár volt egy 1963-as munkájáért.