A Párizsban élő, idén 99 éves Molnár Verát a Computer art (számítógépes művészet) legfontosabb úttörőjének tartják. Az elmúlt szerdán a Sotheby’s ötszáz NFT-munkáját vitte online árverésre, és egy óra alatt az összes vevőre is talált, ráadásul az egyik a művész eddigi legmagasabb aukciós árán.
Molnár Vera (született Gács Vera; 1924), vagy ahogyan a világ ma inkább ismeri: Véra Molnar a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, majd egy 1947-es római ösztöndíj után döntött úgy – szintén festőnek tanult, de később a pszichológia, a matematika és a művészetelmélet felé forduló férjével, Molnár Ferenccel (François Molnar; 1922–1993) –, hogy nem térnek haza Magyarországra, hanem Franciaországba költöznek. 1960-ban mindketten alapító tagjai lettek a Groupe de Recherche d’Art Visuel csoportnak (Vizuális művészeti kutatás csoportja).
Molnár Vera már ekkor absztrakt geometrikus formák szisztematikus sorozatait festette, sőt, amikor tulajdonképpen még nem volt számítógép, ő már fejben „permutációs programokat” készített, majd miután a hatvanas években megismerkedett a számítógép adta lehetőségekkel, és megtanult programozni (valójában „csak” gépre vitte a fejében már amúgy is meglévő algoritmusokat), 1968-tól ezzel az új eszközzel készítette a munkáit, amelyeket először 1973-ban állított ki.
A párizsi Sorbonne egyetemen évekig volt a művészettudomány tanára; 2005-ben addigi életművéért megkapta a DAM Digital Arts Awardot (DAM Digitális Művészeti díj), 2012-ben a francia Becsületrend lovagja elismerést, 2018-as, a New York-i Senior & Shopmaker Galleryben megrendezett kiállítását pedig, amelyen 1949 és 1986 között készült munkáit mutatta be, az abban az évben megrendezett tizenkét legjobb amerikai tárlat közé választották.
Ami Molnár Vera műveinek aukciós megjelenéseit illeti, az Artprice adatbázisa szerint 2006-tól több mint kétszáz munkája szerepelt a nyilvános műkereskedelemben, a Műtárgy.com összesítője szerint pedig a 2008 és 2018 közötti években történt árverési szereplései alapján az élő magyar (származású) alkotók összesített aukciós rangsorában a negyedik helyen állt 68,3 millió forintos (minden árat forintra átszámított) összbevétellel.
Ezek közül a legmagasabb összeget az a két, egyenként 100×100 centiméteres vászonból álló, 2001-ben akrillal festett diptichonja érte el, amelyért 2020 februárjában a Sotheby’s online árverésén 10.000–15.000 eurós becsérték után 23.750 eurót fizetett ki valaki; a Christie’snél egy munkája 11.250 dollárt (2017. szeptember, New York), a Dorotheumnál (2018. november, Bécs) 8750 eurót hozott legtöbbként.
Magyarországon is rendszeresen szerepel árveréseken; a BÁV 2019 decemberi kortárs aukcióján például egy szitanyomata 180.000, egy hat lapból álló ugyancsak szitanyomat-sorozata pedig 440.000 forintos leütést ért el; ugyanennek a hatlapos szita-sorozatnak egy másik példánya 2019 májusában a Dobossy árverezőháznál 500.000 forintos leütésig jutott, míg ugyancsak náluk 2018 októberében egy litográfiája 65.000 forintos, egy szitanyomata pedig 85.000 forintos leütést hozott.
A múlt héten pedig a Sotheby’s vitte kalapács alá egy online árverésen Molnárnak ötszáz NFT-munkáját; a Themes and Variations (Témák és variációk) című sorozatot a művész az N, az F és a T betűk különböző variációiból állította össze (Martin Grasser számítógépes művész közreműködésével). (Az NFT-kről, ezen belül a digitális műalkotásokról 2021. március 12-én írtunk először itt a Senki többet? blogban, amikor is a Beeple művésznevű számítógépes alkotó egy ilyen munkáját a Christie’s árverésén 42.329,45 ethereumért – 69.346.250 dollár; 21,221 milliárd forint – vásárolta meg a licitek nyertese.)
A múlt heti Sotheby’s-árverés két ok miatt is rendhagyó volt: először is a cég, amelyik 2021 óta élen jár az NFT-k műkereskedelmében ezzel indította el új, Sotheby’s Generative Art Program nevű, a jövőben évente háromszor, mindig egy-egy művésznek szentelendő aukciósorozatát, amelyben kizárólag NFT-ket kínálnak majd a gyűjtőknek; másrészt a ház háromszáz éves története során most először alkalmazta az úgynevezett holland árverési formát, vagyis amikor a licitek nem emelkednek, hanem egy magasan indított kikiáltási összegről lefelé lépkednek, egészen addig, amíg valaki meg nem adja az éppen aktuális árat a tételért, vagy ameddig az ereszkedő licit el nem éri a cég által előre meghatározott alapárat, ami alá már nem lehet menni.
Molnár Vera ötszáz elektronikus képéért az induló ár minden esetben 20 Eth (37.506 dollár; nagyjából 13,1 millió forint) volt, ez az összeg 15 másodpercenként 0,1 Eth-val csökkent, a legalacsonyabb meghatározott ár pedig 1,5 Eth-ban (983.315,88 forint) szabták meg. A legtöbbet a Themes and Variations #1 (Témák és variációk 1.) című alkotásért adták, amelyet már 19,84 ethereumért (37.205,95 dollár; 13.005.991,37 forint) elvitt valaki, de mind az ötszáz darab – amelyek kevesebb mint egy óra leforgása alatt találtak új tulajdonosra – az alapár felett kelt el; a teljes bevétel 631 Eth (1,2 millió dollár; 413.648.213,52 forint) lett.
Ugyanakkor néhány nappal később már az is látszik, hogy a gyorsan pörgő NFT-piacon az új Molnár-alkotások igencsak gyorsan felértékelődtek: pár nappal később a Sotheby’snél megvett példányok egyike már jóval az eredeti vételár felett, 10 Eth-ért (18.753 dollár) cserélt újra gazdát az OpenSea nevű NFT-piacplatformon.
Molnár Vera egyébként a teljes sorozatból ötven példányban egy művészkönyvet is készített, amelynek huszonöt, az alkotó által dedikált példányát az a múlt heti huszonöt első Molnár-NFT-vásárló fogja megkapni, akik idén ősszel, amikor majd a kötet hivatalosan megjelenik, még mindig birtokolják az általuk most megvásárolt példányt, azaz nem adták azt tovább az NFT-piacon a gyors – és könnyű – pénzkereset reményében.